Nehéz volt lekaparni Felixet, aki azt sem akarta elfogadni, hogy mennem kell dolgozni, ugyanis lejárt az ebédidőm. Ráadásul az a mosoly, ami végig az arcán büszkélkedett, miután meglátta a titokzatos aloe vera illatú férfit, akivel azt az egy éjszakát töltöttem, egyszerűen kikészített. Amolyan én tudtam, hogy előbújik belőled az a tüzes omega nézés volt. Igen, ezzel én is tisztában voltam, de mégsem akartam, hogy az orromra kössék.

A rendelőig olyan gyorsan szedtem a lábaimat, hogy időben visszaérjek, hogy az már lassan futásnak volt mondható. Kétszer majdnem el is estem a saját lábamban, de legalább beértem, bár izzadt ábrázatom miatt a doktor összevonta a szemöldökét. Az arcom kipirult, hajam kissé csapzott volt, a levegőt pedig hevesen vettem. Nagyot nyeltem, s csak azután szólaltam meg.

- Nem akartam késni. – magyaráztam meg fel nem tett kérdését, mire ő csak bólintott, de még mindig nem vette le rólam a szemét. – Hívjam az első délutánit? – kaptam elő a kis füzetet, s néztem rá, várva az engedélyre, viszont ő megrázta a fejét. Ezúttal én ráncoltam a homlokomat értetlenségem miatt.

- Először nyugodj meg. Nem lesz jó, ha ennyire illatozol. Zavarna, nem tudnék koncentrálni. – ült le a székébe, mire én nem tudom, hogy a futás miatt tartotta meg az arcom a vörös színt, vagy az volt az oka, amit mondott. Ilyen hatással lennék rá?

Akik omegaspecialistához jönnek, azok sosem használnak szagelnyomót. A terhes omegák illata pedig még csábítóbb, hiszen olyankor megváltozik, ez pedig az alfák kedvére tesz. Hatalmas önuralma van Dr. Jeonnak, amiért egyszer sem tett olyan lépést egyetlen páciense felé, ami számukra kellemetlen lenne – már amennyire lehet így fogalmazni az ő munkáját tekintve. Nem volt erőszakos, sosem vesztette el a fejét, s még egyszer sem éreztem a farkasát más jelenlétében. Pedig voltak itt jó illattal rendelkezők, egy tucattal. Egészen különlegesek is, mint például alma illatú anyuka, akihez társult egy kis fahéj a pocakjában növekvő baba miatt. Az határozottan finom volt, ő mégsem rezzent meg. S az, hogy nekem ezt mondta... Valamiért jó volt. A lunám egyenest repdesett az örömtől.

Lehetett ezt fogni a csomóra. A vonzást, s a reakciómat is, mégis egy vékony, gyönge belső hang azt súgta: ez nem csupán a knot miatt van.

- Esetleg szedjek szagelnyomót? – kérdeztem meg elhessegetve a gondolataimat, amik úgy tűnik, hogy számomra veszélyes vizekre kezdtek evezni. A doktor felkapta a fejét.

- Eszedbe se jusson. – mondta.

- De az előbb mondtad, hogy nem tudsz miattam koncentrálni. – idéztem őt, mire bólintott egyet. – Akkor ez lenne a legjobb megoldás. Lehet, hogy másokat is zavar, vagy nem tudom. – motyogtam, mire felkelt a székéből, s felém lépkedett hosszú, izmos lábaival. Automatikusan hátráltam egyet, s néztem rá nagy szemekkel. Most mit akar csinálni?

- Úgy értettem, hogyha túlságosan erős, az zavarna, mert nem tudnék rajtad kívül másra koncentrálni. A fantáziádra bízom, hogy mi járna a fejemben, miket tennék. Viszont egy szóval se mondtam, hogy szedj szagelnyomót emiatt. Az illatod... – hajolt közelebb, mire összébb húztam magam, s éreztem, amint jobban égni kezdenek almácskáim. – Nagyon is vonz engem. – morogta egyenest a fülembe, s mélyet szippantott kókuszomból, ami közelsége miatt még erősebb lett, mint eddig volt. Egy jóleső sóhaj keretében engedte szabadjára a tüdejében felgyülemlett levegőt, majd nyomott egy csókot a nyakamba. – De első a munka. – lépett el tőlem, én pedig úgy éreztem, hogy szoborrá váltam. Kétségkívül zavarban voltam miatta, tagadni se tudtam volna. – Lehet, hogy meg kellene gondolnom azt a szagelnyomót...? – gondolkodott hangosan, mire felkaptam a tekintetem. – Elég, ha csak az egyikünk izgatja a másikat. – kacsintott egy szemtelen mosoly mellett, én pedig azt hittem, hogy a kezemben lévő füzetet megküldöm, s a mellkasának dobom.

- Hát akkor jobb, ha valamivel lent tartja a lompost, mert én nem veszek be olyan szarokat. Sőt, ki is dobom az összes pirulát és ha heatem lesz, a seggében fogok loholni, hogy érezze a törődést. – markoltam erősen szerencsétlen füzetnek a borítóját, s próbáltam fejben lebeszélni magam arról, hogy valóban egy jól irányzott mozdulattal neki dobjam azt a francos tárgyat. Viszont a doktor a kirohanásomra csak jól elnevette magát.

- Mikor is kezdtünk el ismét magázódni? – kérdezte mosolyogva, mire megforgattam a szemeim.

- Örülök, hogy átment a lényeg.

- Egyébként is, ha heated lesz, inkább én fogok a te seggedben lenni, nem pedig fordítva, nem gondolod? – döntötte oldalra a fejét, mire eltátottam a számat. Milyen pimasz lett hirtelen!

- Na persze. Nem csinálunk rendszert belőle. Egyszeri alkalom volt. – fordultam el, hogy végre behívhassam azt a bizonyos délutáni első pácienst, s megszabadítsam magunkat ettől az oda-visszaszólogatástól.

- Ugyan, le merem fogadni, hogy heat se kell ahhoz, hogy ismét eltöltsünk együtt egy forró éjszakát. Ugye tudod, hogy megcsomóztalak? Ha akarnál se tudnál nemet mondani nekem, amúgy is erőfölényben vagyok.

- Melyikünk is hozta izgalomba a másikat, doktor? – fordultam vissza mosolyogva. – Esetleg várjunk, amíg lenyugszik? Nem akarom, hogy bármi is zavarja a munkája közben. – erre csak elmosolyodva megrázta a fejét.

- Hívd nyugodtan. Leszünk még kettesben. – kuncogott, én pedig inkább ezt figyelmen kívül hagyva inkább megnéztem, hogy ki az első, s kimentem, hogy szóljak neki: végre bejöhet.

Mondanom se kell, egész délután halálra dolgoztuk magunkat. Kevesebb teljes vizsgálat volt, viszont sok nyavalygó kismama, főleg a fiatalok, akik első terhességgel jöttek ide. Az alfákról ne is beszéljünk, akik szemmel meg tudták volna ölni Jungkookot. Az illatuk pedig borzalmas volt. Úgy éreztem, hogy megfulladok, s többször is felköhintettem, mert már a torkomat is irritálta a sok felerősödött feromon.

Kész megváltás volt, amikor az utolsó páciens is elment. Azonnal kinyitottam az ablakot, s ki is dugtam rajta a fejem. Bár meleg volt, legalább nem éreztem a sok-sok illatot, ami összekeveredett ebben a kis teremben.

Talán ez volt a legrosszabb ebben a munkában. Jungkook hiába volt tisztavérű, hiába állt mások felett, mindenki félti a tulajdonát, márpedig egy omegaspecialista kénytelen úgy is hozzáérni az emberekhez, ha tetszik nekik, ha nem. Márpedig a bent lévő nagykutyáknak ez nagyon nem fér bele. Kevés az, aki visszafogja magát. A többség hadat üzenve erősíti fel odorját, s sajnos ma olyannal is találkoztunk, aki morogni kezdett. Ott meg kellett kérnünk az omegát, hogy nyugtassa le a párját, vagy ki lesz küldve, mert így nem lehet végrehajtani egy vizsgálatot.

Sajnos kénytelenek vagyunk beengedni őket, ha külön kéri az omega, mert ő nagyobb biztonságban érzi magát ilyen állapotban a párja mellett. Ez érthető, csupán ebben az időszakban ők is ingerlékenyebbek, s sokkalta megnő a birtoklási vágyuk. Túlféltik a kedvesüket, s néha irigykedek is erre. Akármennyire is hangzik nyálasnak, néha jó beleképzelnem magam a helyzetükbe, ahogy a párom ott áll, s senki más nem számít neki csak én és a babánk. Csupán az élet, ami maga a valóság, sokkal kegyetlenebb sorsot szán nekünk, mintha a pokol tüzén égnénk halhatatlanul, de felerősödött érzékekkel.

- Mit kell csinálnunk? – kérdeztem. – Ha nem érek haza időben, Felix valószínűleg éhen fog halni, hacsak nem rendel valamit magának. – néztem az órára.

- Te tartod el őt? – kérdezte nevetve, mire megingattam a fejem.

- Ha nálam van, akkor igen. – biccentettem.

- Gondolom elég gyakran van válad. – ment a polcokon lévő dokumentumok felé, s vett a kezébe egyet. – Egyébként majd ezeket kellene sorba rakni, illetve, akik kiléptek innen, azokat külön rakni. Feleslegesen vannak itt az adataik. Még az elődöm hagyta rám, de nem volt időm mindet kiszedni. – mondta, én pedig biccentettem egyet, s oda is mentem, hogy segédkezzek neki.

Egymás mellett ültünk, s úgy néztük át a dossziékat. Nagyon sok volt, viszont egész gyorsan haladtunk velük. Az egyetlen probléma az volt, hogy akik kijelentkeztek innen, azokat külön ki kellett szednünk a rendszerből. Már nem a mi betegeink voltak, nem tartoztak ránk többé az adatok.

Szerencsére idő közben az iroda is kellőképp kiszellőzött, s már nem éreztem mást, csak a doktor aloe veráját. Igazán finom volt, szinte simogatott. Tényleg nagyon tetszett nekem az illata, s ez kölcsönös volt, hiszen ő is említette, hogy vonzza őt a kókuszom. Az emlékre pedig kisebb pír kúszott az arcomra. Olyan furcsa ezt hallani valakitől, mégis... Felemelő érzés, főleg, ha az a személy nem más, mint egy tisztavérű alfa. Valaki olyan, akit ínyencnek állítanak be, aki mindenek felett áll.

- Ah, tartsunk szünetet! – nyögtem fel, s dőltem hátra a székben. Fájt a hátam az egész napos görnyedéstől, a fenekem szinte zsibbadt, az ujjaim pedig már remegtek a folyamatos gépeléstől. A szememről ne is beszéljünk. Ha így haladunk, az áldott jó szemem, ami bár nem javult, de nem is romlott, most meg fogja tenni az újabb lépést. – Nem bírom ezt. – hunytam le a látókáimat, s húztam el a számat.

- Hát igen, tényleg sok ez így egyszerre. – helyeselt a doktor. – Egyébként hamarosan fognak szívót szerelni a rendelőbe. Nem lesz majd érezhető a bent lévők illata, mert szűrni fogja. Végre a kórház befektet egyre. – mesélte, mire elmosolyodtam, hiszen ez nekem nagyon jó hír. – Ma is elég durván keveredtek a szagok. – sóhajtott. De most csak a tiedet érzem. – mondta elmélyült hangján, én pedig ezt a pillanatot választottam arra, hogy felnyissam a szemeimet, s ránézzek. Engem kémlelt, le sem vette rólam egyre vöröslő szemeit.

- Jungkook... – akartam szólni neki, amikor közeledni kezdett, viszont egyszerűen húzott magához, s az ölében kötöttem ki. Egyik kezével a lapockáim közé simított, másikkal pedig derekamra, aztán fenekemre. Illatom azonnal felerősödött, s pír borította az arcomat.

- Teljesen megbabonáz az illatod, pedig nem is vagy heatben. Szerintem akkor szét tudnálak szaggatni. – hajolt nyakamhoz, s kezdte azt lágyan csókolgatni. – Annyit tanultam az orvosin, mindent tudok az omegákról. Azt is, hogy az egyik hely, ahol a legjobban érezhetem az illatodat, itt van. – nyomott egy hosszabb, nyálasabb csókot vékony bőrömre, mire szakadozottan kezdtem venni a levegőt, s akarva-akaratlanul döntöttem el a buksim, hogy jobban odaférjen. – Mindent tudok az omegákról, mégis úgy gondolom, hogy téged még nem ismerlek eléggé, a te tested még rejtély számomra. – morgott, s markolta meg a fenekem, amit már nem tudtam hang nélkül tűrni, s a testem is reagált rá, hiszen azonnal nedvesedni kezdtem. Megőrjít ez az alfa. Amennyire ki nem állhatom néha, annyira akarom máskor. S most elérte, hogy eszméletlenül kívánjam őt. Eszembe juttatta az együtt töltött éjszakánkat, s ennek hatására megborzongtam egész testemben.

- Jungkook, ezt... – kezdtem el fészkelődni az ölében, minek hatására megéreztem éledező nemességét. – Nem itt kellen... Ah! – fojtotta belém a szót azzal, hogy egy nagyot sózott a fenekemre, s erősen meg is markolta azt. Nem szerettem a durvaságot, viszont ezt nem neveztem volna annak. Inkább izgatni akart vele, s nem mondom, sikerült elérnie, hogy egyre csak afelé a sziget felé hajózzak, ahonnan tudom, hogy nincs visszaút. – Ez egy rendelő. – mondtam ki végül, de eltolás helyett csupán széles vállaira fogtam, amíg ő tovább ostromolta a nyakam.

- Akkor jobb, ha csendben maradsz, ha nem akarod, hogy lebukjunk. – mondta, ez pedig megmosolyogtatott. Amennyire áldott jó embernek gondolnánk, annyira mocskos.

- Mégis mi vesz rá egy orvost, hogy így viselkedjen? – kérdeztem szórakozottan, miközben egyik kezemet hajába vezettem, s frizurájába túrva közelebb húztam magamhoz, már amennyire ez lehetséges volt.

- Az őrjítően pimasz és szexi asszisztense. – válaszolt, s ezek után nem is habozott, azonnal a számra mart.

A csókja egyszerűen mámorító volt, s bármennyire is nem akartam, igazat kellett adnom neki. Ha ő kezdeményez, akarva se tudnék nemet mondani. Ilyen téren a lunám felülkerekedett rajtam. Ő vágyott a figyelemre, éhesen akarta magának a farkas őrző szemét. Ám egy dolog nagyon is zavart, mégpedig az, hogy nem tudtam eldönteni, hogy tényleg csak a lunám akarta-e Jungkookot, vagy én is legalább annyira vágytam rá, mint a bennem élő tüzes részem.

Egyre hevesebbek, s hevesebbek lettünk. Már ringatózni is kezdtem a doktor ölében, hogy jobban ingereljem őt, míg ő végig tapogatott, ami most nagyon is jól esett. Bár tény, már nagyon lüktettem lent, s mást se akartam, minthogy ismét összeforrjunk. Az az éjszaka fenomenális volt, tagadni sem akarom, mennyire élveztem, s alig vártam, hogy ismét egymásra hangolódjunk.

- Viszont... Ezt... Ezt mégsem itt kellene. – váltam el tőle nehezen, s néztem vöröslő szemeibe. Homlokából kisimítottam pár hosszabb tincset, hogy teljes rálátásom lehessen rubintjaira, amik egyszerűen megbabonáznak. – Bármikor benyithatnak, főleg, hogy a takarítóknak kulcsa is van és szex közben sokkal erősebbek az illatok, mint általában. Nem tudnánk kiszellőztetni. – magyaráztam, ő pedig bólintott egyet, miszerint igazam van.

- Akkor pakolj össze, elmegyünk hozzám. – paskolt a fenekemre, mire ügyesen ki is szálltam az öléből, s lejjebb húztam magamon a felsőmet, miközben abban reménykedtem, hogy még annyira nem nedvesedtem be, hogy az a nadrágomon is átüssön. Elég, ha már most az alsómat tiszta csatakosnak érzem. – Majd ha felszerelik a szűrőt... – adott nekem egy csókot, miután összeszedtük a cókmókjainkat. – Akkor bepótoljuk a rendelői szexet. – mosolygott, engem pedig már előre lázba hozott a dolog. – Menjünk, cica. – biccentett az ajtó felé, én pedig nem is haboztam, azonnal megindultam. Siettem is, nem csak azért, mert már annyira ott akartam lenni az alfánál, hanem azért is, mert ő is gyorsan ment, s valahogy fel kellett vennem a tempóját.

A kocsiba beülve bekötöttük magunkat, s elindultunk hozzá. Ajkaimba harapva, végig járó lábbal vártam, hogy odaérjünk, s a tettek mezejére lépjünk. Megőrültem volna, hogy ismét fittyet hányok a legfőbb szabályomra? Lehet. De olyan jó érzés ilyennek lenni. Néha úgy érzem, hogy akkor vagyok normális, ha a másik felem teljesen eszement.

▫️➰➰➰▫️

Hello Sütikék! Itt is az új rész és na... Nézzük el az időt, fogjuk rá, hogy ez még szombat, jó?🤣 Túl sok dolog történt az elmúlt két napban, nem volt időm írni, de összehoztam🥳♥️

Hamarosan folytatás😌 Nem kell várni szombatig, nyugi🥰♥️

Jiminnek tényleg elment az esze?😌

Hogy vagytok?🥺🥰♥️♥️♥️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook