Azt hittem, hogy sokkal kellemetlenebb lesz minden, tekintve, hogy összefeküdtünk a doktorral, viszont ez a nap nagyon is jól telt. Igaz, amikor kettesben maradtunk, akkor odaszólogattunk egymásnak, viszont ez is egy kisebb játék volt kettőnk között. Ki az, akié az utolsó szó. Nem vagyok olyan, aki hagyja magát ilyen téren, hiába egy tisztavérű az ellenfelem. Tudtam róla, hogy nem tenne semmit, nem bántana, s egyébként is csak csipkelődtünk.

Valószínűleg a köztünk lévő erősebb kötelék lehetett az oka annak, hogy ilyen nyíltak lettünk. Én sem magáztam már őt, csak akkor, ha mások is voltak bent, hiszen mégis ő egy magasabb pozícióban lévő valaki. Az sem érdekelt, hogy ebédnél néhány nővér összesúgott a hátam mögött, s még a levegőbe is szippantottak, amikor elmentem mellettük. Minden bizonnyal érezték rajtam a doktor aloe vera illatát, ami keveredett az én kókuszommal. Mondanom se kell, a lunám iszonyatosan büszke volt, s igazi hercegként tudott volna végigvonulni, kihúzott háttal, hogy igenis az övé lett az alfa, avagy ő lett az alfáé.

Engem se zavart a továbbiakban az, hogy lefeküdtünk egymással. Hiába a szabályaim, felnőtt vagyok, s tudom, hogy meddig mehetek el. Jobb volt ez így, minthogy az út széléről szedek össze valakit, akiben még annyira se bíznék meg, mint benne. Nem mondom, hogy kiismertem a tisztavérűt, mert azzal hazudnék, de tudtam, hogy nem bántana, hogy nem akar nekem rosszat, csak segíteni, amit meg is tett. A heatem elmúlt teljesen, hála a csomójának, amit felhelyezett. Ezt is csak azért engedtem meg, mert volt fogamzásgátlóm – igaz, hogy az utóbbi években a szexuális életem szinte a nullára csökkent – és így biztosan tudtam, hogy nem ejthet teherbe, ha felhelyezi a knotot.

- Jimin, elfelejtettem szólni, hogy holnap jönnek be egyetemisták is, úgyhogy ne lepődj meg, ha az első pácienssel mások is felkelnek a székből a váróban. – mondta nekem, miközben én a dokumentumokat helyeztem el, s a nyomtatót kapcsoltam ki. Csupán bólintottam egyet, ezzel jelezve, hogy megértettem. Jézusom, én nem élném túl, ha többen is megnéznének. Mintha egy falat hús lennék, ráadásul asztalon kínálva... Bárkik is vannak felírva a holnapi napra, kitartást kívánok nekik, mert specialistánál lenni eleve nem egy kellemes dolog, de ha még mások is bent vannak és végignéznek, akkor az egyenlő a szégyenteljes halállal.

- Nekem kell majd valamit tennem? – kérdeztem meg végül, mivel eszembe jutott, hogy mi van akkor, ha emiatt több feladatom lesz. Most kezdek csak igazán beleszokni a munkába, s nem szeretném, ha mindenki előtt elrontanék valamit. Ráadásul, ha orvosoknak készülnek, akkor biztos, hogy béták, illetve alfák lesznek itt, hiszen omegáknak nem jár ez a pozíció.

- Nem, ne aggódj. Kicsit többet fogok magyarázni, mivel ők azért vannak itt, hogy minél többet tanuljanak tőlem. Csak azért szóltam, hogy ne lepődj meg, hogy 5-6 diák bejön az elsővel. – adta a tudtomra. – Nekünk is kicsit hamarabb be kell jönni, legalább is nekem, hogy mindent elő tudjunk készíteni időben és ne akkor kelljen. – nézett az órájára, s megköszörülte a torkát. – Vigyelek haza? – pillantott rám, én pedig elmosolyodtam.

- Nem, köszönöm. Elég volt egyszer eljátszani ezt a kártyát. – ráztam a fejem, mire elnevette magát.

- És van ebben a játékban olyan szabály, ami előírja, hogy nem lehet többször felhasználni ezt a bizonyos kártyát? – támaszkodott meg az asztalon, s hajolt le hozzám, az én ajkaim pedig még jobban felfele görbültek. Álltam a tekintetét, s nem tudtam elmenni amellett a huncut csillogás mellett, mely sötét szembogarában elfoglalta méltó helyét. Olyan csibész volt, olyan rossz fiús, ami minden álmodozót levenne a lábáról. Kezdtem hozzászokni ehhez, s bevallom, már nem is zavart annyira, hogy ilyen velem. Kihívásnak vettem, játéknak, táncot a tűz körül, művészetnek, ami köztünk volt. Valahol élveztem, hogy ilyen közel merészkedtem hozzá, s az sem érdekelt, hogy bármikor sebet ejthetnek rajtam a lángok, melyek akár fel is falhattak volna.

- Nem tudom. – vallottam be. – Ez a saját játszmánk, amiben mi írjuk a szabályokat és még nem ismerlek annyira, hogy pontosan tudjam, miket tilthatok- és engedhetek meg neked. – hunytam le egy pillanatra a szemeimet, mikor orromba kúszott felerősített aloe vera illata, s megéreztem egyik mancsát, amint az oldalamra simít, majd úgy húz közelebb magához.

- És szeretnél megismerni, bébi? – morogta, lehelete pedig kellemesen húzta végig láthatatlan, forró ujjbegyeit orcámon.

- Meglátjuk. De most megyek, mert lekésem a buszomat. – nyitottam ki a szemeimet, s huncut somolyt ejtettem. – Holnap találkozunk, Jungkook. – kaptam fel a táskámat, majd egy intés után ki is léptem a helyiségből, viszont még hallottam, amint a doktor hitetlenkedve felnevet, majd a kulcsával kezd babrálni, hogy ő is elindulhasson haza.

Nem hittem volna, hogy ennyire bátor leszek vele szembe. Eleinte biztosan nem. Viszont amennyire idegen volt számomra, annyira éreztem azt, hogy nagyon is ismerem. Időtlen idők óta. Olyanok voltunk, mint régi barátok, akik most kezdtek csak bele egy újabb fejezetbe az élet történetében, s a rész címénél az áll; kavarás.

Kavartunk egymással? Nem is tudom pontosan. Viszont tagadhatatlanul vonzódtunk egymáshoz. Köztünk sokkal hamarabb kialakult a testi vágyódás, mint az érzelmi kötődés. Viszont ahhoz képest, hogy mekkora vészmadár vagyok, most nem éreztem mindezt problémának. Nem fogtam fel tragédiának. Sokkal inkább olyan volt, mintha a fellegek közt járnék. Az alfa is másképp állt hozzám, ez pedig a csomónak volt köszönhető.

Nagy sóhajjal szálltam le a buszról, s indultam el a lakásom felé. Szerencsére az állomásról nem volt messze a tömb, ahol éltem. Bár nem egy túlzottan biztonságos környék, mégis szerencsésnek éreztem magam ilyen szempontból, hogy nem kell utcákat sétálnom a tömegközlekedési eszközökhöz. Este is sokkal kényelmesebb volt, nem úgy, mint Felixnek, aki mindig futva közelítette meg a házát, nehogy valaki az egyik sikátorból előjöjjön, s elkapja őt. Szöul nem volt veszélytelen, a teljes biztonságot se nappal, sem pedig éjszaka nem kaptuk meg.

Komótosan sétáltam fel a lépcsőn, s mikor az ajtóm elé értem, meglepve tapasztaltam, hogy az nyitva van. Hirtelen elgondolkoztam, hogy nem zártam-e be, mielőtt eljöttünk, viszont ekkor eszembe jutott, hogy a szeplősnek van kulcsa, így bármikor járhat-kelhet a házamban. Ám, mielőtt beléptem volna, lefagytam. Ő úgy tudja, hogy heatben vagyok, s valószínűleg most is azért van itt, ki tudja, hogy mióta, hogy engem el tudjon látni, amíg ezt a nehéz időszakomat élem. Ráadásul ablakot se nyitottam, hogy szellőzni tudjon a lakás, így biztos lehettem abban, hogy a fiú rá fog jönni arra, hogy volt itt valaki. Valaki, akinek aloe vera illata van.

Nagyot nyeltem, s úgy nyitottam be. Meg is láttam őt, amint a kanapén ül, s hazajöttömre megfordul, majd elmosolyodik. Nem éreztem magam kellemetlenül eddig? Na, most elég kínos szituációba kerültem.

- Tehát aloe vera. – bólogatott, majd kelt fel, s jött felém. Megállt előttem mellkasa előtt összefont karokkal és úgy mosolygott rám. – Nem szeretnél mondani nekem valamit, Jimin?

- Nem. – válaszoltam, s kerültem ki őt, de a karomra fogott.

- Ahj, ne már! Végre, gimi óta először szexeltél valakivel, és annyit se mondasz, hogy jó volt-e vagy sem? – nézett rám, de én nem válaszoltam. – Megcsomózott? Ugye nem bántott? És mondd, mennyire volt türelmes? Esetleg vadállatok voltatok, hm? – ölelte meg a karomat, s ez akármennyire lenne aranyos tőle, az a perverz mosoly az egész látképet megváltoztatta. Számat eltátva toltam el magamtól, s indultam inkább a konyhába, hogy megnézzem, mit vásárolt, hiszen főzni biztosan én fogok.

- Jó volt. – motyogtam pár másodperc elteltével, hiszen Felix követett engem, mint kiskacsa az anyját, s kíváncsi tekintettel bombázott. – De nem vagyok hajlandó többet mondani! – fordultam felé hirtelen, s emeltem is fel mutatóujjamat, hogy nyomatékosabb legyek. – Egyszeri alkalom volt és amúgy is... Húzd ki a szeplős nózidat a szexuális életemből. – böktem az említett részére az ujjammal, mire odakapta a kezét, hogy eltakarja.

- Úgy érted, a szexuális életedből, ami most indult be, vagy abból, ami lezárult? – ingatta a fejét, mire a kezemben lévő, instant leveshez járó szószt hozzádobtam. Nevetve vette fel a földről, s tette a konyhapultra. – Jó, értettem. Nem fogok kutakodni. Egyenlőre beérem azzal a válasszal, hogy jó volt. – bólogatott, s már azt hittem, hogy tényleg nem fog többet kérdezni, viszont ekkor ismét szóra nyitotta a száját. – Jól seggbe lettél baszva! – vigyorgott, én pedig meg is fordultam, s ezúttal a vízforralóval rontottam neki.

- Na, most menekülj, amíg van lehetőséged! – rohamoztam meg a szeplőst, aki nevetve spurizott a nappaliba.

***

Közel hat hete dolgozok a doktor keze alatt, azaz másfél hónapja. Azóta az éjszaka óta nem történt semmi köztünk. Ugyan úgy, akárcsak eddig, húztuk egymás agyát, de nem történt meg az, ami előtte. Nem mondom, hogy nem kerültünk olyan helyzetekbe, ahol nem kívántuk a másikat mindennél jobban. Viszont nem csinálhattuk ezt egy rendelőben. Sajnos egyszer-kétszer így is majdnem kikívánkozott belőlem pár beszólás, amivel hergelhetem az alfát, viszont ez rá is igaz volt. Néhány megszólalása az irányomba nem volt ártatlan, s semmitmondó.

Az egyetlen dolog, amivel enyhíteni próbáltuk a köztünk lángokban álló erdő haragját, azok az apró érintések voltak, s mikor senki se volt a közelben, akkor egy-két puszi. Az volt a legnagyobb dolog, amit megtettünk. Valahogy egyikünk sem viselte el azt, hogy a kötelék, amit megteremtettünk, haldokló félbe került. Mindig újat hoztunk létre, még úgy is, hogy érzelmi kötődés nem volt köztünk. Szimplán... Nem bírtuk ki, hogy ne érjünk egymáshoz, csak egy picit, csak egy kicsit érezzük a másik illatát.

A kórházban a nővérek sokszor jöttek oda hozzám ebédnél, s kérdezgettek a doktor hogyléte felől. Az első percben gondoltam, hogy nem barátkozni szeretnének, csupán a helyes, fiatal omegaspecialistáról hallani. Nem is beszéltem velük semmit, legalább is ezen kívül. A legtöbbnek a nevét se tudtam, s bár idegesítettek, mégis úgy éreztem, büszke lehetek arra, hogy én vagyok az, aki a legtöbbet van ezzel a – mindenki szemében menő – dokival. Ha tudnák, hogy én milyen pluszban részesülök amellett, hogy nap, mint nap vele dolgozok...

Viszont az idő alatt a többiek kíváncsisága is nőtt, főleg Felixé, aki minden egyes nap érezte rajtam az aloe vera illatot. Meg is jegyezte, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, s boldogabbnak lát, mióta felfigyelt erre. Megkérdezte, hogy járok-e valakivel, s azt is, hogy egyáltalán mi van köztünk. Természetesen mindenre nemmel válaszoltam, illetve semmivel, hiszen nem randiztunk Jungkookkal, csupán... Kavartunk. Nem volt szándéka egyikünknek sem lépni, se előre, sem pedig hátra. Azt, amit létrehoztunk, meg akartuk tartani. Csupán ennyi volt.

- Jó, én nem hiszek neked! Te tuti jársz valakivel! – vágta le magát duzzogva a székre a szeplős, mire sóhajtottam egyet. – Minden egyes nap érzem rajtad azt az illatot, szóval ne próbáld meg azt mondani, hogy nincs igazam! Nem vagyok hülye. – morgott.

- Pedig tényleg nincs semmi, Felix. – ültem le én is. Mostanában egyre többször van fennakadva ezen. Múltkor egy kisebb vita kis kerekedett köztünk, mikor a fejemhez vágta, hogy nem tartom őt elég jó barátnak és nem bízok meg benne, hiszen nem mondok neki semmit. Én pedig nem hagytam magam, mivel tényleg semmi sincs alakulóban, csupán ő képzel többet a dolgokba. – Ne kezd megint...

- Persze, megint terelsz. – forgatta meg a szemeit.

- Nem lehetne, hogy ejtsük ezt a témát? Tényleg nincs semmi, nem járok senkivel és nem is randizok, csak... – szívtam be élesen a levegőt, mielőtt majdnem kijött a számon, hogy miért is van minden egyes nap aloe vera illatom. – Szóval nem akarok ismét veszekedni. – próbáltam menteni a menthetőt. – Úgyhogy kérlek, hagyjuk ezt, oké? Te is tudod, hogyha lenne valami, akkor te lennél az első, aki tudna róla, ráadásul azonnal elmondanám. – néztem rá nagy szemekkel, mire látszólag megenyhült, hiszen a merev tartásán is engedett. Immáron lazábban ült a széken, én pedig egy kisebb somolyt ejtettem, s már majdnem győzelemnek könyveltem el, viszont ekkor más kérdést tett fel, ami szintén nem volt a kedvencem.

- És mondd, helyes a doki? – harapta be alsó ajkát Felix, hogy elrejtse hatalmas mosolyát, s jött kicsit közelebb hozzám.

- Kétlek, ne beszéljünk róla! – nyögtem fel, s még a fejemet is hátradöntöttem nyomatékosítva azt, hogy semmiképp sem szeretnék egyetlen szót sem ejteni róla.

- De ez nem ér, Jimin! Lassan másfél hónapja dolgozol vele és mást se hallani, csak azt, hogy kellemetlenül érzed magad mellette. Miért? Elvileg fiatal és nagyon jóképű, csak valaki nem hajlandó nekem semmit se elmondani róla. – fújta fel az arcát a fiú, s mellkasa előtt összefonta a karjait, ezzel is jelezve nekem, hogy igazán morcos rám.

- Azért, mert ő az, akit lekaptam a bulin a ti bátorításotokra! – fakadtam ki, s temettem arcomat kezeimbe. – Az az alfa arról az estéről, ő a doktor, akinek az asszisztense vagyok. – vallottam színt, mire Felixnek még az álla is leesett, akárcsak az enyém akkor, mikor megláttam az első napomon, kit is takar a maszk.

- Várj, de...! – próbálta összerakni a dolgokat, s rendesen hallottam, amint a fogaskerekek csikorognak a buksijában. Ismét eltátotta a száját, s nagy szemekkel nézett rám. – Neki van... Neki van aloe vera illata! Amikor a bulin voltunk és fogdosott, éreztem a ruháidon. Basszus, miért nem jöttem rá hamarabb?! – fogott mindkét kezével a fejére. – Jimin! Te piszkos ringyó, komolyan a dokival feküdtél össze? – jelent meg ismét a mosolya, én pedig inkább egy kelletlen nyögés kíséretében támasztottam meg a fejemet. – Egy omegaspecialista. – bólogatott a fiú elismerően. – A legjobb választás. Ki tudná jobban, hogy mit szeret egy omega, ha nem ő? – húzogatta a szemöldökét.

- Hagyd ezt abba. – sóhajtottam. – Igen, lefeküdtünk. Egyszer. De nem történt meg ismét. Egyébként sem akarna tőlem semmit, tisztavérű. – rántottam vállat.

- Hogy mi?! – sipított. – Na szép, nem elég, hogy omegaspecialista, tehát pénzes és simán eltartana téged, tejben-vajban fürösztene, de még tisztavérű is. Te kifogtad a főnyereményt.

- Nem fogtam ki semmit. – forgattam szemet. – engedd el a témát és inkább edd a ketchupos pizzádat. – böktem a kajájára, amit meg is fogott, s a szájához is emelet, de még utoljára a szemeimbe nézett.

- Még nem végeztünk. – mondta egy huncut mosollyal, én pedig inkább a szájába nyomtam az ételt. Addig is csendben van. Jelenleg úgyis szívesebben hallgatom a csámcsogását, mint azt, ahogy elméleteket gyárt.

Az este folyamán Felix még próbált kérdéseket feltenni, viszont egyikre se voltam hajlandó válaszolni. Örüljön annak, hogy megtudta, hogy kihez tartozik a híres-neves aloe vera illat, s én milyen kapcsolatot ápolok az illetővel.

Másnap ugyan úgy, ahogy minden egyes hétköznap, munkába igyekeztem. Bár próbáltam előbb beérni a doktornál, mostanság ez lehetetlen volt, hiszen ő is rááll arra, hogy kicsit korábban kimásszon az ágyból, hogy ne az utolsó pillanatban kapkodjon. Így nekem is könnyebb, mert nem kell mindent egyedül elintéznem, hanem ő is segít benne.

- Jó reggelt. – köszönt, amikor belépett a rendelőbe, én pedig illedelmesen meghajoltam előtte. – Ez a hét laza, viszont a következő húzós lesz, ha jól tudom. – akasztotta le a fehér köpenyét, majd nézett rám.

- Igen. Ismét fognak jönni diákok, viszont másik intézményből. – bólintottam, s lehunytam a szemeimet, amikor elém lépett, s arcomra simítva egy puszit nyomott a számra. Nem jártunk, nem volt köztünk semmi érzelmi kötődés, mégis külső szemszögből úgy tűnhetett, mintha egy pár lennénk. Pedig erről szó se volt, csupán az ő farkasa, s az én lunám képtelenek voltak elengedni egymást. Mi pedig nem bírtuk ki a szenvedést.

- Imádom az illatod. – szippantott a levegőbe, mire elmosolyodtam, akárcsak ő. – Akkor lássunk munkához, hátha gyorsabban fogunk haladni. – lépett el, én pedig bólintva egyet be is kapcsoltam a gépemet, majd a táskámból elővettem a füzetemet, amiben a páciensek nevei voltak felírva időpontra.

Nem volt szerencsére semmi gond. Legalább is egy ideig. Az ebédidő közeledtével kaptam egy üzenetet Felixtől, miszerint velem szeretne enni. Ezzel nem is volt semmi baj, elmondtam neki, hogy a kórházzal szembe van egy étterem, aminek leadtam a címét, s kértem, hogy ott várjon meg. Igazából örültem neki, mert így legalább megszabadulok a sok kíváncsi nővérkétől, s nem lesz olyan kellemetlen a szünetem, mint amennyire az lenni szokott. Legalább is én azt hittem. Amikor kiléptem a rendelőből, az állam leesett meglátva a mosolygó szeplőst, aki boldogan intett nekem egyet.

Mégis miért jött ide? Mondtam neki, hogy várjon meg ott. Azonnal az órámra is néztem, ahol láttam, hogy még csak késésben sem vagyok, tehát nem mondhatja, hogy túl sokat kellett várnia rám. Legalább 10 perccel hamarabb jöttem ki, mint amennyit írtam neki.

- Hát te? – kérdeztem rá, s próbáltam arra hajolni, amerre a fejét mozgatta. Úgy tűnt, hogy keresett valakit, s ezek után nem is volt kérdés, hogy kit. Biztosra vettem, hogy a doktorra kíváncsi. A híres aloe vera illatú dokira, akivel nap, mint nap együtt dolgozok. – Inkább ne válaszolj. – sóhajtottam lemondóan.

- Megkívántam a kórházi íztelen szendvicset és vízízű automatás kávét. Úgyhogy ne éttermezzünk, túl drága manapság egy ramen kimchivel, ráadásul soju nélkül nem is finom, márpedig te nem ihatsz, mert melózól, egyedül berúgni pedig nem buli. Szóval maradjunk ennél a verziónál. – karolt belém, s kacsintott rám, majd kezdett húzni. – Amíg rád vártam, addig volt időm megkérdezni, hogy merre van a kajázós hely. Azt mondtam, hogy egy hozzátartozómnak hoztam levest és ott vár, csak nem tudom az utat. Aranyos volt a recepciós csajszi, mert eligazított. – mesélte mosolyogva.

- Te teljesen lökött vagy. – ráztam a fejem.

- Kinek mi az esete. – rántott vállat, s mikor megérkeztünk, azonnal le is ült egy üres asztalhoz, én pedig a lényegre tértem.

- A doktort akarod látni, igaz? – kérdeztem, ő pedig megingatta a fejét. – Felix, ez... – döntöttem hátra a saját buksimat egy nyögés kíséretében. – Miért nem tudod elfogadni, hogy nincs semmi?

- Az rendben van, de semmit nem mondasz róla másfél hónap elteltével, most tudtam csak meg valamit, szóval már minden érdekel. Tudod, a buliról homályosak az emlékeim. Azt se tudom, hogy jól néz-e ki. – nevetett. – Még azt se tudom, hogy én hogyan kerültem haza, meg mikor sikerült odaküzdenem magamhoz egy tálat, hogy belehányjak. Úgyhogy kíváncsi vagyok, hogy ki az a híres aloe vera illatú tisztavérű alfa, aki megtörte nálad a jégfalat. – bökött rám, mire megforgattam a szemeimet.

- Tehát csak ezért akartál találkozni. – mondtam. – Nem is ebédelni akartál, csak meglesni a doktort.

- Igazából éhes vagyok. – gondolkozott el. – Veszel nekem kaját? Nem hoztam pénzt. – simított a tarkójára egy kínos mosollyal, míg én mély levegőket vettem, nehogy eldurranjon az agyam, majd előkotortam a tárcámat, s elmotyogtam neki, hogy ő egy ingyenélő, s örüljön annak, hogy ilyen nagy szívem van.

Viszont mikor fel akartam kelni a székből, valaki mellém lépett, s egyik kezével megtámaszkodott az asztalon. Azonnal megfeszültem, amikor megéreztem a pár perce egy szoba csendjében hagyott illatot, s libabőrös lettem, amint meghallottam az illető mély hangját.

- Jimin, majd délután tudnál maradni kicsit tovább? Át kellene rendezni pár időpontot, mert akadt egy kisebb gubanc. – mondta Jungkook, aki Felixre nézve biccentett egyet köszönésképp. A szeplős viszont csak tátott szájjal, hatalmas szemekkel bámult rá, ami még engem is zavarba hozott, így szóbeli válasz helyett csupán bólintottam egyet. – Köszönöm. Jó étvágyat nektek, nem is zavarok tovább. – köszönt el, de még utoljára végigsimított a vállamon.

A szeplős végig rajta tartotta a szemeit, s nem is próbálta palástolni az érzéseit. Mikor elhagyta az ebédlőt, szólni is akartam neki, hogy csukja be a száját, mert már így is rengetegen minket néznek. Nem csodálom, a legnépszerűbb doktor éppen most ereszkedett le a pórnéphez, ráadásul hozzám, így az irigy tekintetek sem kerültek el.

- Azt mondtad, hogy egyszeri alkalom volt? – kérdezte, én pedig bólintottam egyet. – Hát Jimin, nem tudom, hogy te hogy vagy ezzel, de én csak ránéztem az eres kezére és komolyan felizgultam arra, ahogy elképzeltem, ahogy megujjaz. – mondta ki, s most rajtam volt a sor, hogy hatalmas szemekkel nézzek rá. – Komolyan. Nem hiszem el, hogy te megelégszel csak ennyivel. A-a, biztosan nem. – fonta össze mellkasa előtt a karjait, s rázta meg a fejét. – Viszont, úgy tűnik, hogy tovább lesztek itt, csak tetten, egy rendelőben. – harapott ajkaiba, hogy elrejtse mosolyát. – Csak nehogy történjen ott valami. – húzogatta a szemöldökét, én pedig itt határoztam el magam, hogy inkább felkelek.

- Milyen szendvicset kérsz? Nincs sok a szünetemből és nem akarok többet hallani. Inkább egyél. – masszíroztam meg az orrnyergem, amíg a fiú jóízű nevetését hallgattam. Hát tényleg baromi vicces.

▫️➰➰➰▫️

Hello Sütikék! Itt is vagyok az új résszel~ Hát nagyon hosszú lett, meg kell, hogy mondjam xd Hajnalban is ezt írtam, egyszerűen nem tudtam abbahagyni😂

Felix mindenre rájött🤭 Azért nem semmi, hogy így felkutatta a doktort😂 Ne becsüljétek alá ezt a kis cukiságot, mert nagyon mocskos is tud ám lenni😂♥️

Mit gondoltok, Jungkook valóban meg szeretné ismerni Jimint, vagy tényleg csak a csomó tartja össze őket ennyire?😌

Szeretném megköszönni a 10k megtekintést, amit elért ez a könyvem is! Bámulatosak vagytok😍🥰🥺♥️♥️♥️♥️♥️

Hogy vagytok?🥺♥️♥️♥️♥️

Na és akkor az ígért leírás a minsung ficiről🥳

És akkor pár fontos dolog...

Először is szeretném elmondani, hogy nem azonnal hoznám a ficit. Szeretném előre megírni és, ha TELJESEN kész van, akkor teszem fel. Természetesen minden nap lesz belőle update ilyen esetben😌♥️♥️ Ez azért van, mert ezen az éven én is érettségizni fogok, nem szeretnék ennyi mindent működtetni egyszerre, mert az nagyon sok lenne😅

Remélem, hogy ,,előzetes" alapján is tetszik nektek a történet és nyugodtan dolgozhatok rajta tovább🥰♥️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook