A teljes csöndet, s a feketeségből álló édes álmomat egy idegesítő hang szakította félbe. Lassan nyitogattam a szemeimet, hiszen nem húztam be a sötétítőfüggönyöket, emiatt pedig teljes fényáramlatban uralkodott a szobám. Ki akartam kapcsolni ezt a rikácsoló hangot, viszont hamar rájöttem, hogy ez nem innen jön, ugyanakkor mozdulni se bírtam. A látószerveim kipattantak, amikor észleltem, hogy mi is lehet mindennek az oka. Ám ekkorra már megéreztem az engem ölelő karokat, amik csak szorosabban húztak a tulajdonosuk testéhez, aki a fejét nyakhajlatomba fúrta morogva.

- Adj még öt percet. – szólalt meg a doktor, aki a hátam mögött volt. Lehelete a bőrömnek csapódott, bennem pedig megrekedt a levegő. – Úgyis kocsival megyünk. – mondta mély hangján, én meg nagyot nyeltem.

Minden, amit tegnap tettünk, képként villant fel. Basszus, el sem hiszem, hogy lefeküdtünk! Ráadásul hagytam, hogy megcsomózzon. Legalább annyi volt benne, hogy nem hagyott itt, hanem velem maradt, még akkor is, ha nagyon kellemetlenül érzem magam.

Francba a lunámmal, a kanos kurvája. Mégis mit mondjak? Hogyan reagáljak, ha hozzám szól a rendelőben, vagy akár itt? Biztos, hogy szépen elástam magam a szemében, pedig mindvégig azért küzdöttem, hogy a mocskot, amit magamra kentem, azt lemossam. Megcsókoltam egy buliban, aztán kiprovokáltam a másodikat és most pedig szexeltem vele. Úgy tűnik, hogy részegen józanabb vagyok, mint fordítva.

Egy nagy nyelés után a hasamnál összekulcsolt kezére néztem. Nem volt erőszakos velem, sőt, nagyon is figyelmes volt. Kétségkívül, a heatem is elmúlt, hála az alfának, s a csomónak, ami bennem van.

Nem voltam dühös rá, hiszen nem tehetett róla. Ő egy alfa, én pedig egy heatben lévő omega voltam, ráadásul most a szagelnyomók se lehettek segítségemre. A lunám egyszerűen tudott könyörögni, s csalogatni őt. Kapott az alkalmon, s tulajdonképp az lett a vége, hogy mindketten kihasználtuk a másikat. A farkasa kiéhezett volt, mivel elnyomásban élt benne, ám most kiszabadult.

Kissé kelletlenül, de muszáj voltam rávenni magam arra, hogy kikeljek. Nem rémlik, hogy bevettem volna a fogamzásgátlót, s az ébresztőt is ki kellene nyomnom. Valószínűleg a nappaliból csörömpöl a telefonom, mivel egész jól lehet hallani, s este amúgy is ott tanyáztam a kanapén.

Alsó ajkamba harapva fogtam a mancsára, hogy lefejtsem azt magamról, viszont ő csak jobban hozzám bújt, illetve a kezemre fogott, ezzel is megakadályozva a tervemet.

- Csak egy picit. – morogta, én viszont továbbra se mertem megszólalni.

Máskor olyan nagy szám van, most viszont annyira se volt bátorságom, hogy kinyissam, s válasszal méltassam az alfát. Túlságosan zavarban voltam, pedig nem volt velem szemét – nem is tért még magához jóformán – és nem csipkelődött. Talán azért lehetett mindez, mert annyira próbáltam magam távol tartani tőle, s mégse jött össze? Ráadásul anno egy csók miatt miket mondott. Nem érdekel, ő jött ide és hozta a bajt, mikor specialistaként tudnia kellene, hogy ez milyen veszélyes.

Gondolataimat az szakította félbe, hogy éreztem, amint mocorogni kezd mögöttem. Lassan engedett el, én pedig kapva az alkalmon, megragadtam a takarót, hogy magam köré tudjam tekerni, s elhagyni a szobát. Arra viszont nem gondoltam, hogy nem kettő van belőle, így az alfáról is lerántom. Azonnal elvörösödtem, s inkább a szemeimet eltakarva próbáltam kijutni a helyiségből, amin ő jót nevetett. Hát számomra kevésbé volt vicces.

Számat húzva futottam a kanapéhoz, s próbáltam meg úgy lehajolni, hogy az ne legyen túlzottan fájdalmas. Azért ez a csomó még érződni fog pár napig, amit felhelyezett. Még fel is szisszentem, ahogy megdöntöttem a törzsemet, s azonnal a fenekemhez nyúltam. A lepedő kissé nedves volt, mivel tegnap nem mentem el fürödni, szóval Jungkook ondója örömmel folydogált ki belőlem.

- Legközelebb kérj segítséget. – hallottam meg a hangját, s éreztem meg, amint egyik kezével derekamra fog, másikkal pedig a telefonomért nyúl, s kinyomja az ébresztőt. – Már nem érződik annyira a kókusz illatod. Legalább is nem olyan intenzív. – szippantott a nyakamba, mire megremegtem. – Hihetetlen, hogy így reagálsz. Mindenkivel ilyen vagy? – kérdezte, én pedig összeráncoltam a szemöldökömet, s felé néztem. Mindenkivel? Már elnézést...

- Nem, képzelje, nem vagyok ilyen mindenkivel. De ne érezze magát olyan különlegesnek, mert csak zavarban vagyok, vagy a csomó is közrejátszhat. Maga a szakember, tudnia kellene. – fordultam szembe vele egy mosollyal, s kerültem is ki, hogy a konyhába mehessek, s bevegyem az esemény utáni tablettámat.

Gondolhattam volna, hogy nem fog sokáig tartani a kedves, s bújós énje. Amint kikaparta a csipát a szeméből, már elő is bújt belőle a kisördög, de nem kell aggódnia. Az én zavaromat is könnyen le lehet győzni, ha felidegesítenek, márpedig az ő szemtelensége egyszerűen eléri nálam azt a pontot, amikor nem látok a vörös ködtől. Ilyenkor pedig visszaszólok, bármennyire is illetlen ez tőlem, hiszen ő egy magasabb rangú valaki. Hát engem nem érdekel. Mit képzel magáról?!

Levettem egy poharat, s engedtem bele vizet a csapból. A kis pirulát is előkotortam. Van esemény előtti és utáni tablettám is, az utóbbit pedig a szeretkezés után 72 órával is bevehetem. Még nagyon is időben voltam, de nem akartam az utolsó pillanatig húzni. Gondolom nem szeretne apa lenni azért, mert lefeküdt az asszisztensével.

Nem is akartam hozzászólni, viszont annyira rossz nem akartam lenni, hogy kaja nélkül elengedem. Amíg ő lefürdött, addig én összedobtam valamit. Igaz, Felix vásárolt be nekem, de Soojin is vele tartott, így tejen és müzlin kívül mást is tartalmazott a szekrényem, illetve a hűtőm. Igaz, nem vittem túlzásba, csak rántottát csináltam, illetve konzerves húsit sütöttem mellé. Egy pohár narancslevet is kapott a nagy alfa, nehogy panaszkodjon. A húst is csak miatta csináltam meg, mivel ők sokkal többet esznek, mint mi. Egyértelmű, hiszen testesebbek is, szükségük volt erre.

- Most végig durcizni fogsz? – kapta el a csuklómat, amikor el akartam menni, hogy én is lefürödjek. Csupán a szemöldökömet rántottam meg. – Pedig elég nagy szád szokott lenni. Hát még tegnap. – cukkolt, s hangjában érezhető volt, hogy mosolyog.

- Mondtam, hogy ne élje bele magát. – sóhajtottam. – De tudja mit? Mondjon, amit akar, nem érdekel. Csak had fürödjek le én is. – próbáltam lerázni magamról a kezét, amit ő vigyorogva hagyott is. Már épp készültem ezt egy kisebb győzelemként elkönyvelni magamban, viszont ekkor olyan nagyot sózott a hátsómra, hogy megugrottam, s a fájó pontra fogva fordultam felé szikrákat szóró szemekkel.

- Ez fájt, te barom! – mondtam, s próbáltam masszírozással enyhíteni a fájdalmamon.

- Legalább most tegezel. – kacsintott. – Viszont tudom, hogy fáj. Mint említetted, én vagyok a specialista, így azzal is tisztában vagyok, hogy valójában rohadtul élvezed, hogy miattam szenvedsz, omega. – kelt fel, s lépett elém. Nagyot nyeltem, s automatikusan hátrálni kezdtem a vad elől, hátha ezzel megmenekülök. Közben végig tartottam a szemkontaktust, elvégre, ha támadni készül, akkor arról tudni fogok. Viszont a hátam a falnak ütközött, ő pedig kezeivel mellettem megtámaszkodva akadályozta meg, hogy elmehessek. – Biztos vagyok benne, hogy tudod, milyen voltál, hogy hogyan nyögtél alattam és mennyire könyörögtél a segítségemért. Hogy abban is benne lettél volna, hogy szétszedjelek. Csak a törődésemre vágytál, Jimin. – hajolt közelebb, én pedig mélyen szívtam be a levegőt.

Emlékszek, hogyne emlékeznék? Én voltam az, aki kérte őt. Talán visszafogta volna magát, hiszen annyi ilyennel találkozott már. Ő egy omegaspecialista, több ezer heatben lévő omegát vizsgált, nőket, férfiakat, s ki tudja, hogy hány próbálkozott be nála. Láttam őt munka közben, s soha nem tapasztaltam olyat, hogy valaki ilyen szintű elnyomásban tartsa a farkasát. Nem erősödött az illata, nem virítottak vörösen a szemei, s szemfogait sem villogtatta. Mintha nem is alfa lenne, csak egy béta, aki nem érzékeli az omegák hívogató szavait. Ám én ezt a jégfalat betörtem, egy szempillantás alatt olvasztottam le, mintha sose lett volna. Igaz, a szagelnyomó délelőtt használt, viszont a lunámat nem sikerült fogdába zárnom. A tökéletes pillanatra várt, s lecsapott. Megkapta, amit akart. Nem érdekelték a következmények, ő csak az alfára vágyott, hogy segítsen rajta, s tegye magáévá. Mindennek pedig én iszom meg a levét.

Lassan engedtem ki a benntartott levegőt, s vettem fel ismét a szemkontaktust a doktorral.

- Meg kell, hogy mondjam, Dr. Jeon, nagyon is jól végzi a munkáját. Ön egy remek orvos, egy omegaspecialista. Pontosan tudja, hogy a lunám mit akar, hogy mennyire is könnyűvérű tudok lenni. – bólogattam elismerően, majd simítottam mellkasára, egészen az oldalán lévő tetoválásig, ahol csak lágyan húztam végig ujjbegyeimet. – Hogy mennyire tudok könyörögni magának azért, hogy segítsen nekem. – hajoltam ezúttal én közelebb. – És mennyire élvezem, hogy ön az oka annak, hogy fájdalmaim vannak. – hagytam egy lágy csókot kulcscsontján, amit ő hagyott is, sőt, még oldalamra is simított. – De csak ennyit tud. Annyit, amennyit az ösztönök engednek, hogy tudjon. A valódi személyiségemet nem ismeri. – hajoltam el mosolyogva. – Ne annak örüljön, hogy megkapott egy omegát, aki lázban égett és szüksége volt valakire. Ilyenkor mind nagyon gyengék vagyunk. Mondtam, ne élje bele magát abba, hogy megkapta a testemet, mert ez nem minden. – pipiskedtem fel és simítottam az alfa puha arcára, s adtam a szájára is egy puszit, majd léptem ki mellette, hogy a fürdőbe mehessek.

Az ébredés utáni zavarom alábbhagyott, teljesen eltűnt, hiszen most az sem érdekelt, hogy a lepedő lágyan lecsúszik rajtam, s a földön találja meg végső nyughelyét, míg én fenekemet riszálva mentem be a fürdőszobába, hogy lemossam magamról a tegnapi mocskot. Nem érdekelt különösebben, hogy mit fog mondani, vagy hogyan reagál majd erre. Amit mondtam, azt úgy is gondoltam. Tudom, hogy milyen vagyok, hogy milyen az, amikor a lunám irányít, s nem én. Feleslegesen kötötte az orromra, viszont amit mondtam, az igaz volt. Nem csak rám, de másokra is. Csak a testemet kapta meg, s bár így is eléggé rossz a helyzet, mivel minden egyes nap látnom kell, ami elég kellemetlen szituációkat fog még kreálni kettőnk között, ám örültem, hogy ő volt az, akivel az estét töltöttem, nem pedig más. Sokkal rosszabbul is járhattam volna, ha elkap valaki, s megerőszakol. Ő viszont rendes volt velem, vigyázott rám és semmi olyat nem tett, amibe én nem adtam a beleegyezésem.

A fenekem kimosása gondot jelentett, hiszen fájt még mindig a felhelyezett csomó miatt, viszont nehezen, de sikerült. Muszáj ezeket az intézkedéseket megtenni, hiszen nagyon zavaró, amikor érzem, hogy folyik belőlem valami. A hajamat is megmostam, hiszen így, hogy autóval megyünk, volt időm. Nem kellett a buszhoz mennem, s a doktor előtt se értem volna be. Majd rendelés előtt, amíg ő előkészül, addig összepakolok mindent.

Miután megszárítottam a hajam, egy szál törölközőben tipegtem be a szobámba, hogy keressek magamnak mára valami viseletet. Teljesen fehér cuccom ezúttal se volt, viszont próbáltam világosakat kiválogatni. Egy bézs inget vettem fel egy fehér nadrággal. A hajamat is megfésültem, s gyorsan visszamentem a fürdőbe, hogy berakjam a kontaktlencsémet. A táskámat felkapva siettem ki a nappaliba, ahol már a doktor is készenlétben állt. Felvette az előző napi ruháját, csupán az ingének az ujját gombolta be.

- Nem is tudtam, hogy szemüveges vagy. – jegyezte meg rám pillantva, én pedig vállat rántottam.

- Nem szeretem hordani, maximum itthon. – mondtam. – Mehetünk? Én kész vagyok. Elég volt a reggeli? – érdeklődtem, s néztem vissza a konyhába.

- Igen, ne aggódj annyit, inkább induljunk. – nézett az órájára. – Még haza kell ugranom, hogy átöltözzek. – mondta, s szagolta meg a kézfejét. – El sem hiszem, hogy vaníliás illatom van. – sóhajtott, én pedig megrántottam a vállaimat.

- Nem tudok más tusfürdővel szolgálni. Én szeretem ezt az illatot. Szerintem nagyon kellemes.

- Érdekes, hogy az omegák inkább az édesebb illatra mennek, még akkor is, ha férfiak. – mondta, miközben én becsuktam a lakásomat.

- Rosszul vagyok a mentától. – adtam tudtára. – Nekem túl sok, megfulladnék, ha mindenhol az keringene a házban. – indultunk le a lépcsőn.

- Tehát érzékeny az orrod. Az omegák nagyon azok egyes illatokra. – mondta, amit már megtanult az egyetemen, én pedig helyeslően bólogattam, miszerint ez igaz, legalább is a többségre. Felix például nem annyira érzékeny, mint én. Szimplán nem tetszik neki az illat, viszont én képes vagyok szabályosan rosszul lenni. Volt már példa arra is, hogy egy alfa erős feromonjától vérezni kezdett az orrom, s úgy kellett felkaparni a földről. Erre sajnos nincs gyógyszer, amivel enyhíteni lehetne. Csak kerülnöm kellene az ilyeneket, de ezt egyértelműen lehetetlen megcsinálni.

Először a doktorhoz mentünk el. Nem csalódtam, amikor megláttam, hogy hol is él. Szép ház volt, modern. Üvöltött róla, hogy egy magasabb rangú lakik benne, egy tisztavérű. Be is hívott oda, s nagyjából elmondta, hogy mi merre van. Csak beugrottunk ide, így nem is volt fontos az, hogy mindennel tisztába legyek. Nem is kértem, hogy vezessen körbe, mert ennyi időnk nem volt.

A nappaliban rengeteg kép volt a családjával. Egyke volt, s kiköpött apja. De tényleg. Az anyukájára szinte nem is hasonlított, talán csak a szemét örökölte tőle. Hiányoltam a kiskori képeket, mert kíváncsi voltam, hogy hogyan nézett ki apró lurkóként, de egyet sem találtam. Mindenesetre beértem a ballagáskor készült fotókkal. El se akartam hinni, hogy ő általánosban is férfiasabb volt, mint most én. Fel is kaptam a keretet, s közelebbről kezdtem vizsgálni. Lehetetlen, hogy valaki olyan korban úgy nézzen ki. Basszus, mennyien csorgathatták utána a nyálukat! Nem panaszkodhatott, biztosan menő srác volt. Jól nézett ki, az biztos.

- Kibámultad magad? – hallottam meg a hangját, mire pánikolva tettem vissza a helyére az elemelt dolgot. Féloldalas mosollyal jött felém, s miután megállt előttem, az államat megérintette a mutatóujjával. – Csukd be a szád, pici. – mondta.

- Miért, nem azt szereted jobban, ha nyitva van? – kérdeztem, ő pedig elnevette magát.

- Nagyon pimasz vagy, remélem tudsz róla. A saját bőrödet teszed kockára, amikor ilyen szemtelen vagy velem szembe, főleg, ha kettesben vagyunk. – hajolt közelebb, mire én megforgattam a szemeimet.

- Te pedig...! – akartam volna mondani, de ekkor szemet szúrt valami. – Szétszórt vagy. – motyogtam, s már emeltem is a kezeimet, hogy az ingének gallérját megigazítsam. – Hajolj lejjebb, nem érek fel. – mondtam neki, ő pedig vonakodva, de megtette, amire kértem. Szépen ott is elrendeztem, s még egy gyors simítást végeztem a mellkasán, hogy teljesen sima legyen az anyag. – Sokkal jobb. – mosolyogtam, akárcsak ő.

- Olyan vagy, mint egy asszony, aki törődik a férjével. – cukkolt.

- Nem, csak jól végzem a munkámat. Jó asszisztens vagyok és odafigyelek arra, hogy minden tökéletes legyen.

- Az a titkárok dolga. – próbált fogást találni rajtam.

- De neked olyanod nincs, úgyhogy be kell érned velem. – kacsintottam, s indultam a bejárat felé. – Mehetünk? Nem tudom, hogy milyen szemetet hagytál magad után és el kell rendeznem mindent a rendelésig. – fordultam meg a bejárati előtt, s láttam, amint az alfa jót mulatva rajtam jön felém, a fejét rázva hitetlenkedve, s ajtót nyitva nekem engedett előre, akár egy úriember.

▫️➰➰➰▫️

Hello Sütikék! Itt is vagyok az új résszel🥳 Nos igen, késtem egy napot xd Ki is írtam az oldalamra, de most nézem, hogy a wattpad nem tette ki, szóval mindegy~ A lényeg, hogy itt vagy😂

Szemtelenség szemtelenség hátán! Hihetetlenek, mindig csak húzzák a másik agyát😌 Mit gondoltok? Jimin jól helyben hagyta az alfát?🤔

Néhány dolog ismét, amit szeretnék tisztázni. Mint mondtam, ez az alternatív univerzum amennyire könnyűnek tűnik, annyira össze tudja zavarni az embereket, amivel semmi baj sincs. Eleinte én se értettem, hogy mi hogy van meg mit jelent xd

Az első dolog az, hogy ők nem vérfarkasok. Nem alakulnak át, abszolút nem tartozik ez a werewolf au-hoz. Van belső farkasuk, de nem fognak szőrös jószágokká alakulni, ha idegesek lesznek.

A második az, hogy a férfi omegáknak ugyan úgy péniszük van. Rendelkeznek petefészekkel és minden mással, amivel egy nő, a megtermékenyítésük pedig a fenekükön át történik. Nagyon fontos, hogy ők képtelenek a természetes úton történő szülésre. Császározzák őket.

A harmadik pedig, hogy tisztavérű alfa úgy lehet valaki, ha mindkét szülője alfa. Itt szigorúan apa van és anya. Itt a nők is lehetnek terhesek, vegyük például Soojin esetét. Ő egy női alfa és van egy alfa barátja. Ha gyerekük születne, akkor az tisztavérű lenne.

Remélem így picit érthetőbb a dolog, mert elég furi elsőre. Ha nem, akkor ne legyetek szégyellősek, írjatok nyugodtan kérdéseket, szívesen válaszolok bármire vagy itt, vagy pedig a történetbe beleépítem🥰♥️♥️♥️

Meg is lett a könyvön a 9k megtekintés!😍🥰♥️♥️♥️ Nagyon szépen köszönöm, annyira boldog vagyok, hogy ilyen szépen haladunk🥺♥️♥️♥️

Hogy vagytok bogaraim?🥰♥️♥️♥️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook