Amikor hazaértem, szinte hisztizve dobtam le a táskámat. Most Felix se volt itt, hiszen holnap hazautazik a szüleihez pár napra. A nagyon szívesen lennék a helyében – több szempontból is –, ugyanis most minden vágyam lenne az, hogy az országot is elhagyjam, s elmeneküljek a problémáim elől. Elég lenne pár nap, már azért is összecsapnám a két tenyerem, s térdre ereszkednék. Viszont az élet nem úgy adta, hogy én ausztrál legyek.

Ahogy csak tudtam, szidtam a lunámat, aki – ha hús-vér ember lenne, s nem az én részem – biztosan elégedetten ülne, s boldogan mosolyogna. El sem hiszem, hogy ezeket mondtam az alfának, s csak alátámasztottam azt az állítását, miszerint könnyűvérű vagyok. A belső énem ezzel nem is veszekedne, mert azonnal kapott az alkalmon. Nem értem, hiszen nem ismerem a doktort, semmit se tudok róla, mégis olyan hamar elkezdett kötődni hozzá a lunám, hogy azért díjat kellene adni.

Nagy idegesen vettem elő egy csomag burgonyaszirmot, illetve joghurtot – amibe mártogatni fogom –, s néztem meg a laptopomat, hogy a rendelésem mikor fog leérkezni. Azt írták, hogy 2-3 nap és lehozzák, s bár tegnap adtam fel, nagyon hamar visszaigazolták. Az e-mailembe belépve meg is láttam a kis értesítőt, miszerint feladták. Még a kontaktlencsémről semmi hír, de az jelenleg nem olyan fontos, mint a szagelnyomó. Volt időm, viszont felkészült szerettem volna lenni, s nem utolsó pillanatban kapkodni.

Nagy hisztériámban nem is csináltam magamnak rendes ennivalót, őszintén szólva egy ilyen nap után semmi kedvem nem volt a maradék időben a konyhában főni-sülni, hogy saját magamnak csináljak valamit, ami holnapra úgyse marad. Csupán a vizet tettem fel, hogy egy instant leves keretében folytassam a nemrég elkezdett sorozatomat. Addig pedig táplálkozok ebből a rendkívül érdekes, mégis finom burgonyaszirom és joghurt keverékből. Felix mutatta ezt nekem – nem meglepő módon – és erőltette rám a megkóstolását. Először furcsa volt, viszont miután kipróbáltam egy másik ízesítésű joghurttal és persze sós szirmocskákkal, akkor már nagyon is kedvemre lett a nassolni való.

Az egyetlen dolog, amit megtettem a délután folyamán, annyi volt, hogy kimostam, s kiteregettem. Sok világos ruhám volt, viszont nem annyi, hogy egy egész héten tudjam őket hordani. Tehát kénytelen voltam ezt a kisebb fáradtságot venni, hogy normális öltözékben megjelenjek a kórházban. Bár legszívesebben elmentem volna onnan a szégyenérzetem miatt. Viszont kellett a pénz, jobb álláslehetőségem pedig nem volt. Szerencsés voltam, s egyben szerencsétlen. Az utóbbit pedig magamnak köszönhetem részben. Nem hittem volna, hogy a doktort kapom le, akivel együtt fogok dolgozni. Ugyanakkor azt sem gondoltam, hogy ismét csókolózni fogunk. Ráadásul arra is én vettem rá az alfát – jobban mondva a lunám hívogatta őt.

Másnap szomorúan konstatáltam, hogy esős idő van. Nem néztem meg az időjárás jelentést, most pedig ennek iszom a levét. Minden kimosott ruhám – ami a kicsiny erkélyemen lévő szárítón süttette magát a napon – ismét csatakos lett. Tehát kénytelen voltam olyanban menni, ami nem fehér, de legalább világos. A nadrág, amit választottam, fekete volt, viszont a felsőm az egy vajszínű pulcsi lett. Ez is kötött volt, s nem is bántam, hogy kicsit vastagabb volt. Fázós vagyok, kivéve láz közben, akkor ugyanis képes lennék felgyulladni. Olyankor bánom, hogy nincs légkondi a házban, ugyanis a hűtőm bánja, illetve a fagyasztott kaják, amikkel igyekszek kisebb kellemesebb időt varázsolni a testemnek.

Alig mertem bemenni a kórházba. Reménykedtem abban, hogy ezúttal én fogok késni, nem pedig Dr. Jeon – ugyanis a tegnapit nem szívesen éltem volna át ismét – és kevesebb időt kell bent töltenem vele. Viszont nem robbant le se a busz, a szokásos időben beértem, még az időjárás se befolyásolta a pontos érkezést. Az egyetlen megnyugtató pont az volt, hogy a tisztavérű még nem volt bent. Elő tudtam készülni, bár nagyon ideges voltam. Többször borítottam fel a tollakat tartó műanyag rácsot, s majdnem a pohár vizet is, amit magamnak öntöttem, a billentyűzetre öntöttem.

Egy nagy sóhajjal reagáltam csak le szétszórtságomat. Nem szoktam ilyen lenni, viszont most ténylegesen gyomorgörcsöm volt, hogy mit fog tenni velem az alfa, ha megjelenik. Nem féltem tőle, tudtam, hogy nem bántana, viszont nem akartam, hogy ismét a büszkeségemből letörjön egy darabot, esetleg azt karcolgassa. Rendkívül zavaró volt számomra, ha bárki ezt teszi, s hiába tűrök, olykor nálam is betelítődik az a pohár.

Pont a mappákat raktam helyre, mikor nyitódott az ajtó, s belépett rajta az aloe vera illatú. Azonnal megfeszültem, mindezek ellenére robotosan felé fordultam, s meghajoltam elmotyogva egy jó reggeltet. Nem mertem a szemeibe nézni, s amint tehettem, azonnal elraktam a mappát a helyére, s az asztalomhoz spuriztam, hogy a kis füzetből megnézzem, ki az első páciens. Viszont mielőtt odaértem volna, a doktor elkapta a csuklómat, én pedig felnéztem rá. Talán picit meg is ijedtem, neki egy ráncba szaladtak a szemöldökei.

- Vigyázz az illatoddal. – figyelmeztetett, de utána meg is láttam a huncut mosolyát. – Vagy azt szeretnéd elérni, hogy megismétlődjön a tegnapi? – kérdezte, én pedig inkább kitéptem a karom, s felkapva a füzetet néztem meg, hogy ki az első. Igaz, a csukott ajtó előtt épphogy megálltam, mert nem figyeltem rá, s ezen az alfa jót nevetett, de legalább nem fűzött hozzá többet.

- Kang Siho. – mondtam a nevét a hölgynek, aki azonnal fel is kelt a párjával együtt, s dudorodó pocakjára simított. – Nem kell sietnie, csak nyugodtan. – somolyogtam, majd nyitottam ki előtte az ajtót, s engedtem is előre, amit egy meghajlással, s egy kedves mosollyal köszönt meg.

Dr. Jeonon már rajta volt a köpeny, s a gépet is bekapcsolta ennyi idő alatt. Arca felét takarta a szájmaszk, s kezeit is fehér színű gumikesztyűi fedték. Egyszerű kérdéseket tett fel, hogy oldja kicsit a hangulatot. Még az alfát is kérdezgette, aki bejött a hölggyel. Szerintem inkább őt akarta megnyugtatni, mint a várandós omegát, hiszen szúrós illata erősödött, ahogy a doktor hozzáért a nőhöz. Pedig ez a dolga, a szakmája, ő egy omegaspecialista, s biztosan nem nyúlna úgy egy – már megjelölt – omegához.

- Nézzük akkor a pocaklakót, hogy hogyan viselkedik. – kente el a zselét a nő hasán, s kezdte nézni a monitort, miközben mozgatta a bőrén az ultrahang fejet. Meg is hallottam a kicsi szívdobogását, mire elmosolyodtam, akárcsak a pár, akik egymás kezét fogva nézték a képernyőt, akárcsak a doktor. – Nézzék csak. – mutatott másik kezével. – Úgy tűnik, hogy ez egy hölgyemény lesz. – mosolygott. – Szépen látszanak a szeméremajkak, illetve a csikló. Gondolkodtak már nevekben? – fordult hátra érdeklődve a meghatott jövőbeli szülőkre.

- Már beszélgettünk róla, de még nincs meg pontosan, hogy mi lesz a neve. De legalább már tudjuk, hogy a fiút kilőhetjük. – nevetett a nő, mire Dr. Jeon elmosolyodott, s tekintetét ismét a képernyőre vezette.

- Szedi a vitaminokat, amiket felírtam? Még csak a 21. hétben vagyunk, de elég nagy babáról van szó, fontos lesz, hogy kibírja addig. – mondta. – Gyorsan átesünk akkor egy vizsgálaton, felírom ismét a gyógyszereket, a szemben lévő gyógyszertárban ezt ki is válthatják és szedje. Maga az alfa. – nézett komolyan a férfire. – Önre van bízva, úgyhogy erőltesse, mert nem fogja bírni. – vette le a kesztyűit, miután letörölte a kismama pocakjára kent zselét, s dobta a kukába a törlésre elhasznált papírral együtt. Az asztalomhoz lépett, megtámaszkodott rajta, s úgy diktálta nekem a recepteket, amiket ki kellett nyomtatnom, kitöltenem, majd odaadnom neki, hogy aláírhassa, s véglegesítse.

Ez a nap nagyon is nehéz volt. S még Felixszel se tudtam beszélni. Az ebédszünetem viszont nem egyedül telt, mivel egy nővérke leült mellém, s beszélgetni kezdtünk. Kérdezte, hogy én dolgozok-e Dr. Jeon mellett, mint asszisztens. Kissé kínos is volt hallgatni, hogy róla áradozik, de inkább csak mosolyogtam, s hallgattam őt, ahogy beleélve magyaráz arról, hogy mennyire nagyszerű orvos és milyen jóképű. Igaz, hozzátette, hogy kár azért, hogy tisztavérű, s rá se nézne egy omegára sem. Nos, legalább nem voltam teljesen egyedül.

Bár Dr. Jeonnak nem volt sok ideje, mégis sikerült neki olyan-olyan beszólásokat ejtenie, hogy elegem lett belőle a nap végére. Nagyon kellemetlenül éreztem magam. Eddig is kínos volt a köztünk kialakult légkör – legalább is számomra –, viszont ez csak tetőzve lett az idők alatt. Ráadásul nagyon zavart az, hogy a lunám egyáltalán nem állt ellen ennek. Egyik részem ténylegesen örült az alfa figyelmének, a másik viszont – amelyiket épp elméjűnek tartok – a legszívesebben a világ másik végére bújt volna. Ezek a kettős érzelmek pedig az őrületbe tudtak volna kergetni. Tudtam, hogyha próbálkozna, s a lunám felül kerekedne rajtam, akkor onnantól beleszólásom se lehet a dolgokba, s azt csinálhatna velem, amit csak akar. Márpedig én ezt semmiképp sem akartam.

Mintha a belső énem egy lázadó tinédzser lenne, aki azért is azt teszi, ami nem helyes.

- Nem tudná ezt abbahagyni? Csak egy kicsit? – sóhajtottam elhalóan, s komolyan előbújt belőlem a hisztis kisgyerek.

- Pedig én nagyon jól szórakozok. – kuncogott, miközben lefújta fertőtlenítővel az ágyat.

- De jó magának... – motyogtam az asztalon fetrengve.

- Te magad mondtad. Nem érdekeltek a következmények most sem. – mutatta tükörként felém a hibáimat, én pedig csak elhúztam a szám erre. – Most viseld el. – fordult felém mosolyogva.

- De azt nem én akartam, hanem...! – néztem rá, viszont élesen beszívtam a levegőt, s bent is tartottam. Nem akartam kimondani, hiába tudta, mert ebben biztos voltam, viszont én nem szerettem volna, hogy elhagyják a szavak a számat. Az sem érdekelt, hogy a fejem is elkezdett lángolni, amiért így hallgattattam el magam.

- Hanem a lunád. És tudod, hogy mit szeretne még? – jött közelebb, s döntötte oldalra a fejét mosolyogva. – Szeretnéd, hogy kimondjam? – kerülte meg az íróasztalomat, s támaszkodott meg oldalt, miután maga felé fordított. Átkoztam is a széket, ami forgatható volt, s gurulós is. – Vagy tudod te magadtól is, hogy mire vágysz, luna... – suttogta fülembe szavait, mire kirázott a hideg. – Hm? Csak ő olyan bátor, hogy kimondjon akármit és megtegyen bármit, amit szeretne? Ő lenne a rosszabbik éned, vagy csak bátrabb, mint te, Jimin? – simított combomra, s egy mélyet szippantva az illatomból száján engedte ki a levegőjét, mely bőrömön csapódott, mintha egy kellemes pofon lenne. – Nos? Elmondod, hogy mire is vágysz? – hajolt el, hogy vörös szemeivel az enyémekbe nézzen.

Illatom automatikusan erősödött fel, akárcsak az alfáé. Kár volt tagadni, képes volt irányítani az egyik felem. Márpedig a lunám harcolt, küzdött azért, hogy hajtsak fejet neki én is. A farkasa befolyása alá került, teljesen megbabonázta őt a belőle áradó dominancia, s a törődés, melyről tegnap győződött meg.

Megremegtem, de nem azért, mert rettegtem a tisztavérűtől, vagy a farkasától. Szimplán nem tudtam eldönteni, hogy mit tegyek. Legyek vele őszinte? Mondjam el, hogy mit akarok, mikor egyszerre érzem őt magamhoz közel, s a lehető legtávolabb is? Hiszen én nem ezt szerettem volna. Én szerelmet akartam, valakit, aki később a családot jelenti nekem. Nem ismertem az alfát, nem tudtam, hogy milyen valójában, márpedig amit eddig mutatott magából, vegyes érzelmeket keltett bennem.

Lehajtottam a fejem, s a szemeimet is lehunytam egy pár másodpercre. Erre vágytam. Törődésre és szeretetre. Olyanra, amit nem lehet megvenni, ami igazi kapcsot alakít ki két fél között. Egy elvághatatlan vörös fonalat, az életet, melyben talán ketten vannak, mégis csak együtt létezhetnek. Ezt akartam, azt, ami már egyszer majdnem a vesztemet okozta. Mégis oly' nagyon vágyakoztam utána, hogy képes voltam kockáztatni, s folytatni az utamat csak azért, hogy megtaláljam a társamat. Ez volt az, ami engem éltetett. Valami olyan, amit soha nem mertem elmondani.

- Arra, hogy... – nyitottam ki cserepes ajkaimat, s ejtettem egy lágy mosolyt. – Minél hamarabb hazaérjek és vegyek egy fürdőt. Komolyan, bűzlök a sok feromontól. – sóhajtottam, s hessegettem el a ledöbbent alfát, miközben egy győztes mosolyt ejtettem. Erősebb vagyok, mint gondolná. – Akkor holnap találkozunk, doktor úr. Legyen szép napja. – vettem fel a táskámat, s egy kedves mosollyal meghajoltam előtte, majd ki is léptem az ajtón.

Örültem, amiért győzedelmeskedtem. Nem adom olyan könnyen a bőrömet. Voltam bolond, s ezért kell most okosnak lennem. Tanulva a hibáimból, nem követhetem el azt, amit már egyszer.

Büszkén húztam ki magam, s kaptam elő a telefonomat. Eldöntöttem, hogy nem töltöm otthon a hétvégét, mivel teljesen egyedül lennék. Inkább hazautazok én is, úgyis rég voltam anyánál. Egyedül gondozza mamát, úgyhogy örülni fog annak, hogy lesz segítsége. Nagyon tisztelem őt, hiszen egyedül felnevelt engem és a nővéremet. A nagymamám is elfogadó volt, s segített, amiben csak tudott. A nagyapám sajnos meghalt még akkor, amikor a nővérem kicsi volt, az én életemnek nem volt része. Viszont biztos nagyon jó ember lehetett. Bár a nagyi szerint iszákos volt, de sosem bántott senkit, sem szóban, sem pedig fizikailag.

Vártam már, hogy ismét hazamenjek, s kicsit kikapcsolódjak. Viszont addig még volt egy kis idő, amit a doktorral kell töltenem. Ám most úgy éreztem, hogy bármire képes vagyok, vissza tudom fogni a lunámat, képes leszek rá, s ezúttal nem fogom hagyni, hogy a kapocs, amit létrehoztunk, állva maradjon. Kóstolgathat, ahogy csak akar, de én nem vagyok egy átlagos valaki, aki egyből odaadja magát. Mint említette, kimondok bármit, amit akarok, s megteszek akármit, amit szeretnék. Számomra pedig ez volt a szabadság. Ahol én akarhattam, s én szerethettem. Ezt pedig nem fogom hagyni, egyetlen alfa sem vághatja le a szárnyaimat, melyeket oly' sokáig növesztettem, s vigyáztam arra, nehogy bántódása essék. Hisz madár voltam én, akinek a helye az égen volt fent, a felhők között, avagy fölött, nem pedig egy kalitkában, rácsok mögött.

▫️➰➰➰▫️

Hello Sütikék! Itt is vagyok az új résszel, ahogy azt ma elhintettem🥳🙋🏼‍♀️

Na mi lehetett Jiminnel a múltban, amiért ennyire próbálja távol tartani magától Jungkookot?🤔 Szerintetek az alfa ellenkezett volna, ha ismét csókot kezdeményezett volna?🤭

Hogy vagytok?🥰🥰 Képzeljétek, megkaptam a második szurimat is, és lerohad a karomXD Úgy fáj, hogy az már hihetetlen xd Egyébként ezen kívül semmi bajom sincs szerencsére🥰

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook