Amint ellépett, egyszerre éreztem magam eltiporva, hiszen lekezelő volt velem, csupán a rangsor alapján tekintett valakinek. S ez pedig egy újabb érzelmet generált bennem. Dühös lettem rá. Az én arcomra is kiült az idegesítő mosoly, s elcsaptam derekamon pihenő mancsát. Rándult egyet a szemöldöke, mert igaza van, talán a lunám képes lenne behódolni neki, de én nem. Márpedig itt én voltam az, aki a kártyákat tartotta maga előtt, s pakolta le a lapokat, amikor eljött azok ideje. Márpedig én nem csak párral játszottam, hanem az egész paklival.

- Ugyan, nem fogok én magához tartozni. Lehet akármilyen erős alfa, csak a leggyengébb pontomat tudja irányítani, nem pedig a legnehezebbet. – döntöttem oldalra a fejem. – Tarthat engem bármennyire könnyűvérűnek, Dr. Jeon... – mentem ezúttal én közelebb hozzá, s néztem is fel rá. – Mégis elég szégyenteljes, hogy egy omega lépett először, nem gondolja?

A mosolyt az arcáról most először sikerült letörölnöm, ez pedig eszméletlen boldoggá tett. Tudom, hogy ez nem a kis háborúnk vége, de örömmel jelenthettem ki, hogy ezt a csatát én nyertem, nem pedig az alfa. Ismerheti a lunámat, de egy valamit nem tud. Annak ellenére, hogy odaadná magát, iszonyatosan büszke. Mert omegaként számomra csak ez van, én pedig nem fogom hagyni, hogy ezt a csöppnyi kincsemet elvegye tőlem.

Éreztem, amint erősödik az illata, ezúttal az idegtől, mivel most minden eddigitől is tiszteletlenebb voltam vele. Ám nem bántam, élveztem, hogy az én kezemben van a gyeplő, s a ló hátáról ezúttal sikerült lelöknöm őt. A mosolyom is levakarhatatlan volt, úgy vettem el a kulcsaimat, amit az asztalon hagytam, s azokat megcsörgetve intettem egyet.

- Holnap találkozunk. Pihenje ki magát, mert kemény napunk lesz. – hajoltam meg mindezek ellenére, s ezúttal az ajtón is sikerült kimennem.

Én biztosan nem fogok behódolni neki, felejtse el. Tőlem fejre is állhat, nem érdekel. Csak egy csók volt, semmi más. Van köztünk kötelék, érzem a farkasát, de ez hamarosan semmissé fog válni. Nem fogjuk megismételni a múltkori hibát, s erősebbé tenni ezt meg még annyira se. Neki nem kell a nyakára egy omega, én pedig nem akarok szolga lenni. Megígértem magamnak, hogy csak olyannak vagyok hajlandó odaadni magam, akiről megbizonyosodok, hogy hűséges. Csak olyan kapcsolatra leszek nyitott, ahol tudni fogom, hogy a másik fél számára nem játékszer vagyok, hogy lehetnek saját gondolataim. S ami a legfontosabb, hogy én is dönthessek. Nem akartam erőszakot, hogy úgy jelöljön meg valaki, hogy én abba ne egyezzek bele. Az igaz társamat kerestem, s bár ez sokak számára csupán ábránd – jelenleg nekem is –, én szeretnék abban a bizonyos álomvilágban élni. Úgy éreztem, hogy képes vagyok rá.

Az omegák nem dolgoznak. Legalább is a többség. Az én koromban már egy alfa mellett vannak, s a közös életüket tervezgetik. Mosnak, főznek, s takarítanak. Mindent megcsinálnak, hogy az otthon valóban az legyen. Gyerekekre vigyáznak, gondozzák őket, s csókkal várják haza az alfát, aki keményen dolgozott aznap, hogy eltarthassa a családot. Én pedig nem akartam ebbe a hibába esni. Nemhiába vállaltam munkát, küzdöttem azért, aki most vagyok. Hosszú utat tettem meg, de egyetlen percét se bántam meg. Azért ragaszkodtam ennyire az önállósághoz, mert nem szerettem volna, hogy eltartsanak. Azok az omegák, akik nem képesek a saját lábukon megállni, akarva-akaratlanul szolgák lesznek. Az alfa eltart, s megadja neked az otthont. De igazán szabadok sosem leszünk. Én pedig egy biztos alapot akartam magamnak. Hogyha jelöletlenül élek, akkor ne dőljön össze az, amit felépítettem.

A buszon szerintem el is aludtam volna, ha nem kattogott volna az agyam azon, hogy mi történt a kórházban. Egyben voltam izgatott, amiért visszaszóltam az alfának, s kezdtem aggódni a következmények miatt. Nem szerettem volna magamra haragítani, mivel ő bármit megtehetett volna velem. Semmiképp se akartam viselni a tetteim következményeit, de muszáj volt. Az élet ilyen. Bármit teszünk, mondunk, annak később fontos szerepe lesz. Még akkor is, ha nem tűnt fontosnak az, ami történt.

Elcsodálkoztam, amikor hangokat hallottam a lakásom felől. Gondoltam, hogy Felix van itt, mivel csak neki van jogosultsága a bejárásra, már a beköltözésnél lemásoltattam egy kulcsot neki. Örömmel használja is, így folyamatosan jár-kel a házamban.

Ekkor viszont fejen csapott a felismerés. Felix mondta, hogy el fogja hívni Soojint, hogy közösen csináljanak kaját, mire hazaérek. A tányérok csattogásáról, s az ideges omega hangjából ítélve még sehol se álltak. Kissé hisztis volt, s az illata is felerősödött a lányéval együtt. Mindennek csokoládé és narancs szaga volt.

Sóhajtva egyet vettem át a lábbelimet, s a táskámat lerakva a nappaliban indultam az ablakhoz, hogy kinyissam, s szellőztessek kicsit. Bár Soojinnek nincs erős illata, mégis az én orrom érzékeny az alfák odorjára, s ez alól ő sem kivétel. Marta a szemem, s még a torkom is. Mintha élő ember lenne, aki bántani akar. Pedig nem, csupán az idegességét jelezte narancsa erőssége.

- Min megy már a vita? – kérdeztem rá, miután a függönyt is elhúztam. A viaskodás azonnal abbamaradt, s kidugták a fejüket a piciny konyhából. Kérdően pillantottam rájuk, még egyik szemöldökömet is felhúztam.

Az előbbi hevesség azonnal csillapodni kezdett. Soojin ajkába harapva jött ide elém, s ölelt meg.

- Ne haragudj, nem akartam, hogy kellemetlenül érezd magad. Tudom, hogy érzékeny a nózid. – bökött rá, mire mosolyogva megráztam a fejem, s szavak nélkül tudattam vele, hogy nem haragszok rá. – Egyébként csak nem tudtunk megegyezni azon, hogy ki csinálja a mártást. Mindketten sokat dolgoztunk és lusták voltunk, pedig csak az hiányzik, hogy aztán süthessük a húst. – ingatta a fejét. Én csak bólogattam, majd kiléptem mellőle, s a konyha felé mentem.

- Akkor azt én megcsinálom. Pihenjetek csak, úgyis mindig az én feladatom volt. És ti nem tudjátok olyan jóra, mint én. – pillantottam rájuk egy huncut mosollyal, s kihessegettem Felixet is a konyhából. Eleget voltak bent, most eljött az én időm.

Bár bent még mindig rossz érzésem volt az illatok miatt, eléggé csavarta az orromat. Pedig Soojinnak nincs is olyan fűszeres illata, mint más alfáknak. Mégis kellemetlennek hatott számomra. Nem tetszett, s a helyzet az volt, hogy eddig senkié sem csábított el. Legalább is jelenleg nem volt senki, akinek odaadtam volna magam, aki csupán ezzel elérte volna, hogy úgy érezzem, tartozok valakihez.

Elég hamar elkészültem, s el is kezdtem sütni a húst. A barátaim már a tésztát és a rizst megcsinálták, így azzal nem kellett bajlódnom. Ki is ültem hozzájuk beszélgetni, szinte elterültem a kanapén. Hiába ülök egész nap, mégis olyan fáradtnak érzem magam. Valószínűleg ennek az is az oka, hogy a doktorral nem éppen szimpatizálunk, s gyakorlatilag macska-egér játékot játszunk egymással. Sokkal jobb lenne, ha normális kapcsolatot ápolnánk, de nem így jött ki a lépés.

Arra kaptam fel a fejem, hogy az omega szaglászni kezd a levegőben. Egyre közelebb, s közelebb mászott hozzám, s a nyakhajlatomba dugta a buksiját. Összeráncolt szemöldökkel húzódtam arrébb, s néztem rá furán. Megvannak a saját szokásai, de ilyen nem fordult még elő, ezért is mutattam felé ezt a reakciót.

- Érdekes illatod van. – jegyezte meg. – Nem csak a sajátod, hanem keveredik.

- Sok alfa bejár hozzánk, biztos azt érzed. – ráztam a fejem, s tekintettem lezártnak a témát, de a barátom korántsem gondolkozott úgy, mint én.

- Nem, ez egyetlen alfa szaga és nagyon erős. – rázta a fejét. – Te szexeltél valakivel? – kérdezte hirtelen, én pedig azt hittem, hogy lefordulok a kanapéról. – Komolyan! – csapott a combomra. – Csak nem a helyes doki volt az? – harapott ajkába, hogy elrejtse huncut mosolyát. Inkább csak megütöttem őt egy párnával, s csúnya pillantásokat lövelltem felé.

- Nem, erről szó sincs. Szimplán közel volt hozzám, ezért ragadhatott rám az illata, de semmi sem történt. – mérgelődtem. Elég nagy hiba volt az a csók is, amiről ráadásul ők nem is tudnak, legalább is arról, hogy az illető, akit lekaptam részegen, az a doktor, aki mellett dolgozok nap, mint nap. Ha lefeküdnénk, az még nagyobb problémát szülne. – Nem fogok szexelni a felettesemmel munkaidőben. Nem is lenne időnk rá. – forgattam a szemeim.

- Akarat kérdése az egész. – rántott vállat. – Viszont érdekes... Mármint az illata. Aloe vera? Egész kellemes, de nem tudnám egész nap szaglászni. – helyezkedett vissza. – Főleg, ha olyan érzékeny orrom lenne, mint neked. Nem használtok szagelnyomót? – kérdezte, én pedig azonnal felkeltem, s a laptopomhoz siettem.

Felix egy tudatlan zseni, hiszen ha ő nincs, akkor elfelejtek rendelni magamnak. Márpedig hamarosan a heatem is bekövetkezik, s arra jó lenne felkészülni. Nem hiányzik, hogy hergeljem az alfát az illatommal. Elég, ha csak a lunám könyörög neki, annak még ellent is tud mondani, s én is visszafoghatom valahogy. Ha illatoznék mellette, konkrétan sarokba szorítanám saját magam, s hagynám, hogy a vad, ami bejött a ketrecembe, széttépjen.

Viszont, ha már itt voltam, akkor nem csak szagelnyomót rendeltem, hanem kontaktlencsét is. Általában havonta rendelek, mivel nem olyat hordok, ami egyszeri használatos. Az nagyon sokba kerülne nekem. Persze, ez sem olcsó, de még mindig jobb, mintha naponta kellene annyit kiadnom.

A mosdóban ki is vettem őket, miután végeztem a rendelésekkel, s szépen a helyükre raktam őket. Egy ideje – pontosabban általános óta – szemüveges vagyok. Nem látok távolra, s még a mai napig furcsa, ha nincs bent se a lencse, de még az orromon se pihen az okuláré. Automatikusan kezdtem hunyorítani, hátha picit jobban fogom észlelni a távolban lévő dolgokat, amíg a szobámba érve előkerestem a látókámat. Azt használatba véve a kis segédeszközömet visszatántorogtam a nappaliba a többiekhez. A konyhából nagyon finom illatok szállingóztak kifele. Már nagyon éhes voltam. Hiába ebédeltem Yunhoval, az nem volt olyan sok, s régen is volt már. Annyiban volt jó ez az egész, hogy mostanság felszedtem pár kiló felesleget, s így leadom őket. Akármennyire nem akartam az alfák szabályai szerint élni, s elérni, hogy mindenkinek tetszek, azért azt se szerettem volna, hogy rosszul érezzem magam a bőrömben. Régebben pufók arcom volt, s csúfoltak is érte. Mára ez karakteressé vált, de semmiképp se szeretném visszakapni azokat az időket. Felix szerint aranyos voltam, de ezt csak ő gondolta így.

- Nekem még nem is meséltél semmit a dokiról egyébként. – hozódott fel ismét Dr. Jeon témának. Ilyenkor szívesen kiugranék az emeletről, de túlságosan fáradt voltam ahhoz, hogy bármiféle mozgást végezzek.

- Fiatal és tisztavérű. – mondta helyettem Felix egy huncut mosollyal. – És elvileg jól néz ki. Egyik ismerősöm hozzá jár, hamarosan szülni is fog. Csupa jót hallani róla, ráadásul az omegák nem is bánják, hogy egy olyan pasi ér hozzájuk, mint ő. – kuncogott, s felém pillantott, én pedig ismételten használatba vettem a díszpárnát, s megütöttem vele. Kezével próbált védekezni, de még így is eltaláltam. – Most komolyan, Jimin! Képzeld el, hogy milyen menő lenne már, ha egy omegaspecialista jönne veled össze. Ingyen vizsgálgatna meg hasonlók. – ingatta a fejét. – És ha hazajönne, akkor túlórázna is. – nevetett fel, de ezúttal kikapta a kezemből a fenyítőeszközömet, s Soojinnek adta, aki hozzá hasonlóan nagyon jól mulatott.

- Fejezzétek be! Nem lesz itt semmi. Annyira nem jóképű és egyébként is, ő tisztavérű. Nem fog pátyolgatni egy omegát, nem lenne jó hatással a hírnevére és a rangjára sem. Ráadásul én sem fogok nyitni felé.

- Igen, tudjuk, az igaz társadat keresed. – sóhajtott Felix, én pedig bólintottam egyet. – De legalább lazíthatnál vele kicsit. – döntötte oldalra a fejét. Már éppen szóra nyitottam volna az ajkaimat, hogy legalább öt érvet elmondjak neki, hogy miért nem lenne jó ötlet, de ő gyorsabb volt, s számhoz emelve mutatóujját hallgattatott el. – Tudom, hogy mi történt, de ez nem jelenti azt, hogy elzárkózva kell élned. Ha nem adsz esélyt senkinek, akkor nem fogod megtalálni az igaz társadat. Mert nem érzed, csak akkor, ha közelebb engeded magadhoz. Nem egyből alakul ki ez a kapocs, hanem lassan.

- Megyek és megnézem, hogy kész-e a kaja. – kelt fel Soojin, hogy kettesbe hagyjon minket.

A lány is tudja nagyjából, hogy miért vagyok ilyen, de csak felszínesen. Felix az, aki mindent tud rólam, aki mindennel tisztában van, hiszen mindvégig mellettem volt. Nagyon sokat köszönhetek neki, mert mikor úgy éreztem, hogy teljesen egyedül vagyok, s a lábaim alól kihúzták a szőnyeget, ő bebizonyította, hogy igenis van, aki megfogja a kezem, s nem hagy elesni. Most is a kacsóimért nyúlt, s megfogva őket egy kedves, biztató mosollyal nézett a szemeimbe.

- Ne félj, jó? Nem akarok rosszat neked, te is tudod. Csupán azt szeretném, hogy valaki egyszer kiszabadítson abból a toronyból, ahova felmenekültél. – simított az arcomra, majd egy szomorkás mosolyt ejtett. – Menjünk enni, rendben? – kérdezte, s miután lassan bólintottam egy aprót, segített nekem felkelni a kanapéról, még mindig a kezemet fogva.

Megértettem őt. Rossz lehetett végignézni, hogy hogyan építem fel magam köré azt a várfalat. Teljesen érthető, hogy ezek után mást se szeretne, minthogy egyszer felszabaduljak. Felixszel hamar megtaláltuk a közös hangot, s nem is kívánhatnék tőle jobb barátot. Még ma is képes foglalkozni az én problémáimmal. Ez fordítva is igaz. Minket nagyon jól összehozott a sors, s ezért nem is lehetnék hálásabb.

Viszont én és Dr. Jeon... Nem, biztos, hogy nem. Hatalmas arca van, s hiába mondanám, hogy van mire, mivel tanult ember, okos, nemhiába orvos, ráadásul a ranglétrán az elsők között van. Mégis úgy gondolom, hogy ez nem jogosítja fel arra, hogy így bánjon és beszéljen azokkal, akik tehetetlenül vannak ott, ahol. Ráadásul én is sokat letettem az asztalra, főleg, hogy nekem nem volt adott minden az élettől ehhez. Meglehet, hogy tartok a haragjától a viselkedésem miatt, de a véleményemen ez nem változtat. Semmi sem jogosítja fel arra, hogy ilyen legyen, még az alfa-természete sem. Tudom, hogy hol a helyem, de büszke vagyok, másabb, mint a többi omega, ezt pedig meg is fogom mutatni neki. Én nem játékszer vagyok, nem azért dolgoztam ennyit, s küzdöttem az életben, hogy így kezeljen. Én talpon fogok maradni, nem fogom megengedni magamnak, hogy rászoruljak valaki segítségére, mert onnantól könnyen irányíthatóvá válok. Csak egy biztos alap kellett. Egy alap, ami után már nem lesz szükségem arra, hogy eltartson egy alfa. Legyen bármilyen mocskos, diszkriminált, s undorító ez a világ, amíg harcolok, addig nem vagyok vesztes.

▫️➰➰➰▫️

Hello Sütikék! Elnézéseteket kérem, sajnos késtem egy napot): Nagyon sok dolgom volt szerdán és egyszerűen csak kidőltem xd De ami késik, az nem múlik🥰

Azért Jimin megemberelte magát😌 Elég szépen visszaszólt Jungkooknak, de vajon mit fog ezért kapni másnap?😳

Hogy vagytok?🥰♥️♥️♥️

Nem tudom, hogy ki látta, de kitettem az oldalamra, hogy végre minden pontja megvan a sztorinak🥳 Aki kicsit régebb óta olvas, az tudja, hogy szeretem, ha a könyvem biztos lábakon áll, s tudom, hogy mi fog történni és mikor. Itt is egy hosszabb irományra kell számítani, akárcsak anno a Blow the whistlenél, itt is olyan 70 részre kell számítani, hogy semmi se legyen összecsapott, minden pontosan kijöjjön😌

Mielőtt bárki a hajába kapna, vagy a homlokára csapna, hogy ,,Már megint egy évezredet várhatunk egyetlen csókért, hát akkor a többivel mi lesz...?" csak elhinteném, hogy még engem is meglepett, hogy mik lesznek itt😌 Csak, hogy felcsigázzalak titeket😇

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook