Hajamat törölgetve jöttem ki a mosdóból, s akkor láttam meg a nappaliban, a kanapén ülő Felixet. Hunyorogva meredt a semmibe, s gondolom még próbálta felfogni, hogy melyik univerzumban van jelenleg. Édesnek hatott, ahogy bambán pislogott, háta görnyedt volt, s haja össze-vissza állt. Neki mindig is kellett egy kis idő, hogy összekaparja magát, legalább is agyilag, s elérjen a tudatáig, hogy fent van.

- Kérsz pizzát? – kérdeztem. – Még nem kezdtem meg, de lehet, hogy rá kell melegíteni, mert már elhűltek. – mondtam, miközben kiterítettem a törölközőmet. Érdeklődve néztem a szeplős srácra, aki csak hümmögött egyet. Gondolom igent akart mondani, csak még nem sikerült annyi energiát magába nyernie, hogy egy érthető választ is adjon.

Mindenesetre én kipakoltam két tányérra két-két szelet pizzát, s melegíteni kezdtem. Ugyanakkor a tejet is kivettem, s a polcról is leügyeskedtem a kakaóport, mivel Felix mindig kakaóval fogyasztja a pizzát. Érdekes, főleg, amikor ketchupot is nyom rá. Nekem csupán a látványtól elkezd csikarni a hasam, hát, ha ki is próbálnám ezt a felettébb különleges ételkombinációt, akkor két napot ülnék a budin magamat ismerve.

Persze a csípőset nem szereti, ahhoz nem sikerült hozzászoknia. Nem bírja őket, így csínján kell bánnunk vele, ha ő is ugyan azt az ételt fogyasztja, mint mi. De van, amikor erőt vesz magán, esetleg megkívánja, s a végén meg két liter tejet megiszik, hogy csillapítsa az égő érzést.

Ezen agyalva lassan el is kevergettem a kakaóját csomómentesre, s kivittem a nappaliba a pizzájával együtt. Persze a ketchupot se hagytam ki, mert utána csak hisztizne nekem, hogy mégis hol hagytam az egyik legfontosabb összetevőt. Emlékszem, hogy amikor először láttam nála ezt, azt hittem, hogy terhes. Mindent összeevett, de olyan jóízűen, hogy azt bárki megirigyelné. Ami a legjobban ledöbbentett, az a hal volt, amit csokival eszegetett, s még foghagymás öntetet is tett hozzá. Az állam leesett, s akkor komolyan gondoltam, hogy csináltatok vele egy terhességi tesztet. Heat közben ez pedig csak rosszabb. Akkor a fagyit eszi örömmel ketchuppal vagy bármivel, amit éppen megkíván. Mondanom se kell, akkor a kártyámat képes lenne mínuszokba tenni – ugyebár ilyenkor nem mozdul ki, én viszek neki mindent házhoz, nehogy egy alfa megtámadja.

Kivettem a sajátomat is, s mellé telepedtem a kanapéra. Még mindig kissé kómásan nyomta tele az egyik szeletet ketchuppal, de legalább már azt felfogta, hogy hol van, s mit csinál.

- Köszönöm, Jiminie! – ölelt meg. – Finom a kakaó is és kikeverted nekem a csomókat. – emelte rám nagy szemeit. Csak elmosolyodva rántottam meg a vállamat. Ismerem őt, már lassan jobban, mint magamat. Nagyon szerencsés voltam, hogy őt kaptam anno kollégiumban szobatársnak, mert mára már a legjobb barátomnak hívhatom. – De mesélj! Jó volt az első nap? És a tisztavérű, mély, de kellemes hangú doki? – húzogatta a szemöldökét. Reménykedtem benne, hogy elkerüljön ezt a beszélgetést, de ő túlságosan érdeklődő ahhoz, hogy ilyen butaságokat gondoljak. – Láttad az arcát?

Elhúztam a számat. Bár ne láttam volna az arcát, talán most nem lennék ekkora galibában. Olyan hülye voltam azon a bulin!

- Hát fiatal. – rántottam vállat. – Meg ugye tisztavérű és ezért kicsit kellemetlen nekem mellette, de nem gond. Majd megszokom idővel. – motyogtam, s inkább nekiláttam az evésnek, ezzel lezártnak tekintve a témát.

- Igen, mondjuk tényleg furcsa lehet mindennap egy tisztavérűvel összezárva lenni. Mi lesz, ha heatban leszel? Ők talán még durvábbak is, mint a rendes alfák. Nem tudom, még nem volt dolgom velük. – ingatta a fejét. – De milyen romantikus lenne, ha az egyik megtörné a vérvonalat egy omegával, mert az igaz társát találja meg benne. – ábrándozott, én pedig csak a szememet forgattam. A tisztavérűek annyira maguknak valóak, hogy előbb fognak adni a hírnévre, minthogy a szerelemre. – Menő lenne, nem? – lökött oldalba a fiú. A legszívesebben rávágtam volna, amit gondoltam, viszont a tekintete... Az ártatlan, ábrándos csillogás. Olyan volt, mint egy kisgyerek. Mégis hogyan égethetném fel a saját kis világát az én csúf gondolkodásommal?

- Igen. Az lenne. – bólintottam. – De inkább egyél, mert két doboz pizzát rendeltél és nem akarom, hogy a nyakamon maradjon! – csíptem a karjába, mire kuncogva összehúzta magát.

Felix olyan volt nekem, mint az öcsém. Nem sokkal voltam idősebb tőle, de ő a kicsit gyerekesebb felfogásával elérte, hogy úgy vigyázzak, illetve bánjak vele, mint egy öcskössel. Mindezek ellenére tudtam, hogy sokkal inkább felnőttebb, mint én voltam. Hamarabb talpra állt, s a múltban történt olyan, hogy mindketten meghazudtoltuk a saját személyiségünket. Akkor ő volt sokkal érettebb, nem pedig én.

- Hétvégén a nővérednél leszel, ugye? – csámcsogott jóízűen, én pedig bólintottam egyet. – Akkor a kis lurkók is veled lesznek. – vigyorgott, ezzel a testvérem gyermekeire utalva. – Vajon emlékeznek még rám?

- Hogyne emlékeznének, amikor minden második héten téged is látnak. – ráztam a fejem mosolyogva. – Így is hyungnak hívnak téged. – forgattam szemet. – Bezzeg én csaj Jimin maradtam.

A vacsora után még megnéztünk egy részt a sorozatunkból. Nemrég kezdtük el, s eddig mindkettőnknek nagyon tetszik. Jó véleménnyel vagyunk róla, viszont kicsit ijesztő, ezért utána mindig másra kapcsolunk át, ami nem más, mint az én kicsi pónim. Már nem is tudom, hogy hányszor láttam, de mindig jó levezetés egy horror után. Érdekes, mert egyikünk se szereti, de ez érdekelt minket, ezért kezdtünk bele. Menedéknek meg ott a mese.

Annak ellenére, hogy én már lefürödtem, s pizsamában voltam, Felixet haza kellett kísérnem. Egyrészt késő volt, másrészt pedig ez a rész valamivel durvább volt, mint az előzők, s félt. Én is eléggé be voltam tojva, nem tudom, hogy az alvás hogyan fog sikerülni, de szerintem égve hagyom a kislámpát. Biztos, ami biztos. A szörnyek nem támadnak, ha fény van, s be vagyok takarózva.

Át is öltöztem, hogy azért ne úgy menjek ki az utcára, hogy egy elnyúlt póló volt rajtam egy elég ócska nadrággal. A buszon végig beszélgettünk, s mondta, hogy majd holnap Soojint is áthívja, hogy ne mindig rendelt kaja legyen itthon, hanem főzzenek is. Legalább ő is tanul belőle valamit, mert kezdi unni az otthon lévő instant rameneket. Legalább azt nem tudja elrontani.

Természetesen nem voltam a dolgok ellen, mivel nekem is sokkal kényelmesebb, ha nem kell még munka után főzőcskéznem, hanem már vár otthon a terülj-terülj asztalkám. Meg ha jól láttam, a hét második fele eléggé húzós lesz. Nagyon sokan voltak felírva, s a hétfő, illetve a kedd az, ami még lazább. Bár én így is teljesen ki vagyok készülve a sok ülés miatt. A hátam is beáll, a folyamatos adminisztrálás miatt pedig görcsben vannak az ujjaim. Egyfolytában mást se csinálok, csak pötyögök a gépen. Viszont a fizetés miatt nem panaszkodok. Ha teljes bérem lesz, akkor végre fogok tudni segíteni anyának is anyagilag, s én is elkezdhetem a saját kis életemet rendbe hozni, ha már eddig nem sikerült.

Most menni fog, képes leszek rá, hogy a saját lábaimon állva találjam meg a függetlenséget a magam módján.

Felix nem lakik valami közel hozzám. Egy fél órás buszozás kell, s visszafelé is várnom kell majd. Felkísértem őt a lakásába, s miután elbúcsúztunk, le is mentem szépen lassan. Nem szívesen járkáltam késő este a városban, de inkább, minthogy ő teljesen egyedül menjen haza. Ha rátámadnának szegényre, olyan sokkot kapna, hogy hirtelen segítséget se tudna hívni.

Persze ilyenkor én is folyamatosan szorongatom a telefonomat, s automatikusan Yunho névjegyzéke van megnyitva. Ő a közelben él, s ha riasztom, akkor ugrik. Sajnos volt már erre példa, de még időben kiért, s megmentett, mielőtt baj történt volna. Nem biztonságos egyetlen utca sem Szöulban éjszaka. Ezért van az, hogy még nappal se járok ki heat közben. Akkor csak jobban ingerelném az alfákat, akik nem tudják irányítani a farkasukat, vagy nem is akarják.

A buszmegállóban olyan fél órát ülhettem, mire végre megérkezett az utolsó járat. Nem volt rajta senki a sofőrön kívül, de legalább nyugtom lesz. Szerencsére fülhallgatót is hoztam magammal, így nem kell a teljes csendben üldögélnem, hanem halkan szólhat valami zene.

A holnapon gondolkoztam és a fenébe is, de nem tudtam kiverni a fejemből az alfát. Azt se tudom, hogy hogyan fogom kibírni őt. Ha folyamatosan ilyen kötekedő lesz, akkor muszáj leszek én is visszaszólni. Az én türelmem is végleges, s nem szívesen hagyom magam a földig tiporni. Nem olyan vagyok. Nem szerettem, ha bárki is lekezelően bánt velem, csupán azért, mert nem alfa a második nemem. De nem gond, ez csak egy újabb löket számomra ahhoz, hogy mindenkinek megmutassam, hogy nem számítanak ezek az apróságok, amit mások a világ legfontosabb dolgának tartanak. Omegaként is élhetek teljes, büszke életet és megtehetem azt, amit egy alfa. Mert nem szabadna, hogy ekkora legyen a diszkrimináció. Ha mi nem lennénk, akkor nagyon hamar kihalna az emberiség. Nemhiába, mi a fajfenntartásra lettünk teremtve.

Egyszer csak egy nagy durranás hallatszott, s füst lett bent. Azonnal felkaptam a fejem, s kapkodni is kezdtem a tekintetem. A sofőr félreállt nagy mérgelődések közepette. Az én szívem a torkomban dobogott, s az illatom is felerősödött az ijedtség miatt. Hirtelen még le is főttem, s fel is keltem a kényelmetlen ülésből.

- Defektünk van. – mondta az úr. Mély, dörmögős hangja volt, s idegesen mászott ki a helyéről. Én is nagyot nyeltem, s elől lemásztam. Úgy néz ki, hogy gyalogolnom kell. – A rohadt életbe már. – csapott idegesen a térdére a férfi, majd felém nézett. – Bocs, kölyök. Nem tudok mit csinálni. Hívj egy taxit, ez ma már nem fog közlekedni. – sóhajtott, majd idegesen rúgott bele a még ép kerékbe.

Kissé kelletlenül indultam el gyalog. Szerencsére már nem volt messze a lakásom, de mégis egy jó negyed óra lenne gyalog. Siettem, ahogy csak tudtam, mivel eléggé féltem, hogy történni fog valami. Most még Yunho se érne ki időben, így muszáj volt szednem a lábaimat, ahogy csak tudtam. Nem élek egy mesebeli környéken, éppen ezért is iszkoltam fel úgy a lépcsőházban, ahogy csak tudtam. Legalább az esti edzést letudtam, s ezek után úgy fogok aludni, mint a bunda.

Másnap reggel időben felkeltem, hiszen nem volt itt Felix, aki kinyomja az ébresztőmet folyamatosan. Nyugalmasan el tudtam készülni, s még a reggeli müzlimre is volt idő. Úgy gondoltam, hogy a mai naphoz, jobban mondva Dr. Jeonhoz kelleni fog az energia. Bár reménykedtem benne, hogy olyan elfoglalt lesz, hogy se ideje, se alkalma nem adódik arra, hogy csipkelődjön velem. Ahogy tehetem, én is megpróbálom ezeket a helyzeteket kerülni. Szünetben például megpróbálok barátkozni a kollégákkal, hogy ne kelljen a doktorral töltenem a szabadidőmet is. Valaki biztos lenne a helyemben – a tegnap hallottak alapján többen is –, de én szívesen passzolnám ezt a macska-egér játékot.

Mivel láttam, hogy nem mindenki tartja be a szigorú fehér öltözetet – legalább is a férfiak részéről beszélve –, ezért én is merészeltem egy bézs nadrágot felvenni. Viszont a fehér pulcsi az megmaradt. Mikor megtudtam, hogy enyém az állás, egy csomó ilyen cuccot beszereztem, hogy legyen váltás.

Reggel viszont eldöntöttem valamit. Mindenképpen a maximumot hozom ki magamból, s igyekszek a doktor csípős megjegyzéseit figyelmen kívül hagyni. Ha ő így meg az agyamra, én másképp fogok. Lehet, hogy az ördögöt festem a falra éppen, de még mindig jobb felkészülten egy csatába menni, mint sehogy.

Előbb is értem be, s már néhányan voltak is. Beszélni is kezdtek hozzám, viszont én kedvesen megkértem őket, hogy legyenek szívesek megvárni a doktort, mert ő még nincs bent, helyette én pedig nem dönthetek. Szerencsére egy nagyon megértő társaság volt ott. Láttam egy fiatal lányt is, aki félénken nézelődött. Gondolom az anyukájával volt, hiszen egy középkorú nő ült mellette, s próbálta megnyugtatni őt. Szerintem nem igazán ment neki, mert ugyan olyan szomorú, s fancsali képet vágott. Gondolom ez az első alkalma, hogy omegaspecialistánál jár. Emlékszem, nekem se volt egy leányálom, főleg fiú omegaként. De túl kell esni egy ilyen vizsgálaton.

Be is mentem a helyiségbe, s a gépet bekapcsolva szépen elrendezgettem a dolgokat. Mindent tökéletesnek akartam tudni, hogy semmibe se tudjon belekötni. Felsöpörtem, s mindent előre lefertőtlenítettem. Mikor kész lettem, a doktor is befutott. Meghajoltam, s köszöntöttem őt. Az aloe vera illata azonnal az orromba kúszott, s csodálkoztam, hogy még nem lettem rosszul tőle. Talán azért, mert nem olyan erős, mint például a menta vagy hasonlók.

- Erre nem számítottam. Azt hittem, hogy szétszórtabb vagy. – vette fel a fehér köpenyét, s mosta meg a kezeit, amikre ezek után kesztyűt húzott.

- Még nem ismer engem. – válaszoltam mosolyogva, mire rám pillantott, s elmosolyodva megrázta a fejét.

- Úgy gondolod? Nos, lehet, hogy téged nem, de a lunádat nagyon is jól ismerem. – lépett közelebb hozzám, én pedig hátrálni kezdtem, egészen addig, amíg a fenekem az asztalomnak nem ütközött. Nagyon közel volt, az én illatom pedig automatikusan erősödött fel. A szívem a torkomban dobogott, s ennyire még sosem bántam meg valamit, mint azt a csókot, hiszen a farkasa olyan szinten képes volt megbolondítani, hogy arra szavak nincsenek. Kezével ismét elzárta a menekülési útvonalamat, én pedig nagyot nyeltem erre. Kiszáradt a torkom, s legszívesebben a számat is megnyaltam volna, de nem akartam, hogy ezt is célzásnak vegye. Még közelebb hajolt, szinte már egy szinten volt a fejünk, mikor emelte a kezét, s akkor láttam meg, hogy egy szájmaszkot vett elő. Huncut mosoly került arcára, s el is lépett tőlem, míg én nem tudtam eldönteni, hogy először szívrohamot kapjak, vagy agyvérzést. – Hívd nyugodtan az elsőt, időpontja van, kezdjünk is neki. – kapcsolta be a nagy monitort, amin az ultrahangot tudjuk nézni.

Megpróbáltam nagyjából összeszedni magam, mély levegőt vettem, s lassan fújtam ki. Hideg kezeimet arcomhoz tettem, hátha sikerül hűtenem valamit almácskáimon. Közben remegő lábaimmal elindultam az ajtó felé, hogy behívjam az elsőt, akinek időpontja van. Ám mielőtt még kinyitottam volna a nyílászárót, eszembe jutott, hogy nem néztem meg, ki az, akit először fogadunk. Gyorsan vissza is fordultam, s elővetem a kis füzetet, amiben benne voltak a nevek, s az időpontok. Erre a tettemre Dr. Jeon csak jót nevetett, s csak annyit mondott; jól gondoltam, szétszórt vagy.

▫️➰➰➰▫️

Hello Sütikék! Egy nap késéssel, de befutottam ezzel a résszel😌

Na mit gondoltok? Jungkook azért szépen átpalizta Jimint. Szegény azt se tudta hirtelen, hogy hol van😂

Vajon mi lehetett a múltban, ami miatt Jimin úgy gondolta, hogy ő nem volt elég érett?😳🤔 Kezdjétek csak gyártani a teóriákat, kíváncsi vagyok rájuk🤫♥️

Hogy vagytok?♥️♥️♥️ Remélem, hogy mindenki kipihente magát a hétvégén☺️♥️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook