Felix egész nap nálam volt. Még bevásárolni is elmentünk, hogy legalább ebédre valami normális ételt össze tudjak dobni magunknak. Legalább feltöltöttük a készleteket, úgyhogy haszna is volt annak, hogy nálam élősködött olykor.

Unatkozni nem unatkoztunk, hiszen befogtam őt takarítani, ugyanakkor este filmet is néztünk. Eldöntötte, hogy ő ma nálam fog aludni, ami felől nekem kifogásom se volt. Az ágyamon ketten elférünk, s bár elvileg kétszemélyes, én nem szívesen nevezném annak. A kollégiumi évek alatt megszoktam, hogy velem alszik, hiába volt neki saját ágya. Amikor horrort néztünk, mert mi is kicsit menőbbnek akartuk érezni magunkat, akkor rendszeres volt ez. Inkább, minthogy bármelyikünket lerántson a démon éjszaka. Bár a fal melletti helyért folyamatosan vitáztunk. Szép emlékek ezek az omegával, amit senkivel se cserélnék el. Még akkor sem, ha ismét át kellene élnem azt, amikor valamelyikünk heatben volt, s hiába éreztük azt, hogy szinte felgyulladunk, összebújtunk.

Másnap reggel az ébresztőm rikácsoló hangjára kezdtem nyitogatni a szemeimet. Az erős fény, ami beáramlott, szinte megvakított, így össze is szorítottam őket. Nem volt kellemes, de így legalább megtudtam, hogy nem húztuk be a sötétítőt éjszaka. Felix felé fordultam, aki morogva csapdosta a telefonomat, amíg meg nem találta a leállítás gombot, amivel el is hallgattatta a kis kütyüt.

- Hány óra? – kérdeztem dörmögve.

- Nem tudom, de legalább hatszor lenyomtam már azt a rohadt ébresztőt... Legközelebb te alszol ezen az oldalon. – morgott, én pedig eleinte bólogattam is, miszerint benne vagyok, ám mihelyt eljutott a tudatomig, hogy mit dünnyögött, azonnal kiment az álom a szememből. Nagyra nyitottam látókáimat, s ültem fel hirtelen az ágyban. – Jézusom, mi van már? – kelt fel ő is hisztizve.

- Te komolyan kinyomtad az ébresztőmet?! – sipítottam. – Felix, nekem ma melózni kell mennem! – rántottam le magamról a takarót, s futottam a mosdóba, hogy gyorsan el tudjak készülni. A reggeli már ugrott, s attól félek, hogy az első jó benyomásom is, ha lekésem a későbbi buszt.

- Ma mész? Nem hétfőn? – jött utánam, majd hirtelen leesett neki a dolog. Hatalmas szemekkel nézett rám a szeplős barátom, szinte rémülten. Le is sápadt szegénykém, míg én nem tudtam eldönteni, hogy az ideg miatt vörösödjek, vagy én is legyek a fallal egyszínű. – Basszus, ma van hétfő! – futott vissza a szobámba. – Rakok ki neked ruhát! A mamás kötött barna felsőd jó lesz?!

- Fehéhet hakj! – próbáltam érthetően kinyögni, miközben a szám tele volt habbal.

- Jó! Akkor a fehér mamás kötött pulcsi lesz. Fekete nadrág? Vagy az is fehér? Tudod mit? Teljes fehérben leszel, nem érdekel. – vitázta meg magával.

Én közben megmosakodtam, s vissza is futottam, hogy felvehessem azt, amit adott nekem. Nem nagyon foglalkoztam vele, hogy mi volt, a lényeg a szín volt. Mint a doktor asszisztense, nem akartam kitűnni. Az, aki a munkát ajánlotta nekem mondta, hogy ez egy ismert hely, s fontos a megjelenés. Márpedig a kórházakban dolgozók fehérben vannak, ezért is ragaszkodtam ehhez a színhez.

A hajamat is nagyjából kikeféltem, s felkapva a táskámat, amiben a személyi irataim voltak, illetve a kis nyakba akasztós kártyám, amit kaptam, mint ott dolgozó egyén. Büszke is voltam rá, hiszen nem mindennapi az, hogy egy omega egy orvos asszisztense lesz. Sokkal inkább volt ez jellemző a bétákra, mintsem az én fajomra. Emiatt pedig megnövekedett önbizalommal tudtam folytatni az utamat.

Felixre bíztam a lakásom, neki úgyis van kulcsa, hiszen amikor beköltöztem, adtam neki egyet, így akkor jár-kel, amikor akar. A buszmegállóhoz viszont futnom kellett, ha el akartam érni. Szerencsére az öreg kattogós jármű még késett is, így még lihegni is volt időm, mielőtt felszálltam. Tudom, hogy először be kell mennem az irodába, ahol találkoznom kell a hölggyel, aki értem felelős, s beajánlott.

A járművön ülve kicsit sikerült lenyugtatnom magam. A szívem zakatolt, s orcáim még mindig vörös rózsákban égtek, már csupán az izgalom miatt volt mindez, nem pedig a reggeli kötelező torna végett. A mosolyom levakarhatatlan volt, s az sem érdekelt, ha néhányan megnéztek miatta. Nem törődtem azzal, hogy mit gondolhatnak, egyszerűen csak az járt a fejemben, hogy egy új lehetőség, egy új kapu fog megnyílni előttem. Én vagy az, aki elérte azt, hogy rangja ellenére átléphesse a küszöböt, s ez olyan boldogsággal töltött el, hogy azt elmondani se tudtam. Ugyanis nagy dolog, ha a lehetetlent is lehetségessé tudjuk változtatni.

A megfelelő helyen leszálltam, s gyalog folytattam az utamat a kórházhoz. Szerencsére pont szemben van, így csak a négysávoson kellett átmennem, miután zöldet kaptam. A vállamon lévő táskám pántját izgatottan szorítottam meg, s egy nagy levegőt véve léptem be a hatalmas épületbe. A recepción a nővérkétől útbaigazítást kértem Ji Kyunghee-hez, aki majd egy kisebb beszélgetés után – remélhetőleg – el fog vezetni az omegaspecialistához, akinek az asszisztense leszek. Fogalmam se volt, hogy mire számítsak. Nagyon kíváncsi voltam, hogy ki mellett lesz helyem. Reméltem, hogy kedves lesz, s nem fog lenézni. Én nem gondoltam magam kevesebbnek azért, mert nem alfa lett a másodlagos nemem. Ugyan úgy tisztességes ember vagyok, s képes vagyok dolgokra. Nem számított a besorolás, csak az, hogy ki vagyok én.

Két kopogás után már engedélyt is kaptam a belépésre. Illedelmesen meghajoltam az béta nő előtt, aki azonnal fel is kelt, s kedvesen üdvözölt engem.

- Park Jimin! Tudtam, hogy lehet rád számítani! Izgulsz? – kérdezte, s elém rakott pár papírt, illetve egy tollad. – Ezeket elolvashatod nyugodtan, de csak a kórházi munkával való szerződést tárgyalja, amit már egyszer megbeszéltünk, most csupán véglegesíted a döntésed. – mondta, én pedig bólintva egyet a végére lapoztam, s alá is írtam. – Rendben, akkor mindez túl van tárgyalva. Természetesen, ha problémád van, hozzám nyugodtan fordulhatsz. Két hónapig gyakorlaton vagy, viszont a fizetést ugyan úgy megkapod, csupán egy csökkentett verziót. Utána teljes állásban leszel itt és a fizetésed is az lesz, amit már párszor hangoztattam neked.

- Értem. – mosolyogtam.

- Szuper! – csapta össze a tenyereit, majd nézett a karórájára. – Hamarosan kezdődik a rendelés, szóval szerintem menjünk, legalább megismered a doktort. Ne aggódj, jó kezekben leszel. Az omegaspecialisták mind kedvesek veletek, nemhiába ez a hivatásuk. – simított a lapockámra, miközben az ajtó felé terelt. – Az úr fiatal a szakmában, de nagyon jó is benne.

- Megkérdezhetem, hogy mi a neve? – pillantottam fel a nőre. Azért jó lenne tudni, hogy hogyan szólítsam azt, aki mellett dolgozni fogok.

- Dr. Jeon Jungkook. Nem kell félned tőle, nagyon illedelmes és kedves. Egy tisztavérű alfa, nem is meglepő, hogy ennyire jó a szakmában. Az ő fajtájától ez elvárt. – mosolygott, én pedig csak bólintottam egyet.

Nem elég, hogy alfa, de még tisztavérű is. Szépen kifogtam, viszont bíznom kell Ji Kyunghee szavaiban, miszerint ő egy rendes ember, s tekintettel lesz rám is. Abban van valami, hogy nemhiába választotta ezt a szakmát. Mint omegákra specializálódott valaki, biztos kedves lesz velem, s nem lesz ítélkező amiatt, aki vagyok. Legalább is én próbáltam ebbe vetni a hitemet.

Nagyon sokan üdvözölték az előttem sétáló hölgyet. Gondolom sok itt elhelyezkedőnek ő biztosított állást — főként omegáknak —, s emiatt hálásak lehetnek neki. Egy olyat se láttam, aki csúnyán nézett volna utána, mindannyian tisztelték őt. Bár egyszer rám is így nézne valaki...

A folyosó végén balra mentünk. Az omegaspecialisták ezen a szinten vannak, hogy a kismamák — esetleg papák — ne terheljék meg magukat azzal, hogy még fel-le szaladgálnak csupán egy vizsgálat miatt. Ez szerintem elég figyelmes a kórháztól. Hiába a lift, azt nagyon sokan használják, s nem is olyan nagy, hogy többen is elférjenek benne egyszerre.

Majdnem a nő hátának ütköztem, hiszen nem néztem a lábam elé, inkább nézelődtem, s próbáltam megjegyezni, hogy merre kell jönnöm. Ő sem fog minden reggel kísérgetni engem, jó lenne megjegyezni a pontos utat ide. Nem volt nehéz, a bejárathoz nagyon is közel volt, csupán volt pár kanyar, ami miatt képes voltam összezavarodni, de idővel biztosan helyre fogom tenni magamban az útvonalat.

Kettőt koppintott a fehér falapon, s be is nyitott. Nem várt nagyon válaszra, amin először meg is lepődtem, de aztán rájöttem, hogy minden bizonnyal a doktor tud az érkezésemről, s nem lesz számára hatalmas meglepetés az, ha csak betoppanok Ji Kyungheevel az élen, aki az állást rendezte nekem.

A szívem zakatolt, s a tenyerem izzadni kezdett. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lesz az első benyomásom. Eleinte még az is megfordult a fejemben, hogy hátha egy helyes alfa lesz, akinek még az érdeklődését is felkeltem, de el is hessegettem az efféle gondolatokat. Most a munka a legfontosabb, nem pedig egy kapcsolat. Egyébként is megfogadtam, hogy ezentúl nem mondok igent egy olyannak sem, akinél nem érzem azt, hogy ő lenne az igazi.

- Dr. Jeon Jungkook! Elnézést, hogy zavarlak, de elkísértem az asszisztensedet. Ő itt Park Jimin, mindvégig kiváló átlaggal és magatartással rendelkezett. Tapasztalata nincs ebben a szakmában, de biztos vagyok benne, hogy nagyon hamar beletanul. Csak légy vele türelmes. — fogott a vállamra, s kezdett suttogni, mintha én nem hallanám. — Nagyon félénk, de jó fiú! Nos, akkor én magatokra is hagylak titeket. Jó munkát! — intett, s lépett ki az ajtón hatalmas mosollyal az arcán.

Én csak meghajoltam, s egy kisebb szelíd somollyal fordultam a doktor felé. Tényleg fiatal, látszik rajta. Tőlem biztosan idősebb, hiszen én most végeztem az egyetemen, egyenest onnan jöttem ki. Azért az orvosi hosszabb. Viszont én nem látok olyan nagy különbséget. Ez lehet, hogy azért van, mert a fél arcát takarja az orvosi maszk.

- Jó napot, doktor úr! Park Jimin vagyok, örülök, hogy a maga keze alatt dolgozhatok és remélem, hogy nagyon jó munkaviszonyt fogunk ápolni. — hajoltam meg illedelmesen. Érdekes illata van. Nem is tudtam megmondani elsőre, hogy milyen. Nem durva, mint minden egyes alfának, egyáltalán nem rendelkezett fűszeres illattal. Mondhatni még finom is volt. Talán... Alore Vera?

- Részemről a szerencse, Park Jimin. — hallottam kedves, mégis kissé mély hangját. — Ne aggódjon, nem lesz nehéz dolga. Mindent diktálni fogok, csak figyeljen arra, amit mondok. Kicsit nézegettem az adatait, ott láttam, hogy informatikából is jeleskedett, szóval az adatok elektronikus felvételével nem lesz gond. Önnek nem kötelező a maszk, vannak esetek, amikor kérni fogom, esetleg maga a beteg, avagy a kivizsgálandó alany fogja kérni. A biztonság kedvéért hozzon magával. – sorolta azokat, amikre nem ártott odafigyelnem. Én persze szorgosan bólogattam, mint egy szélvédőre tett bólogatós kiskutya formájú bábú. Közben nagy szemekkel néztem a doktorra, aki hihetetlen kisugárzással bírt. Le a kalappal, de tényleg. Nekem lesz öröm egy ilyen úrral dolgoznom.

- Értettem. Nagyon szépen köszönöm, amiért elmagyarázta nekem ezeket, igyekszek a legtöbbet teljesíteni. – hajoltam meg ma már nem is tudom, hogy hanyadjára. Ő is biccentett egyet, ami egy kisebb mosolyt csalt az arcomra. Úgy nézett ki, hogy nem néz le a származásom miatt.

El is foglaltam a nekem szánt helyet, ami a számítógép mögött van. Nagyon kényelmes szék volt, s ez is, akárcsak minden más az irodában, fehér színű volt. Már be volt kapcsolva a komputer, s saját felhasználóm is lett. Bár az alapjelszót meg kellett változtatnom, szerintem ez volt a legkevesebb az egészben.

Nagyon izgatott voltam, bár az kicsit zavart, hogy több szót nem váltottunk a doktor úrral. Ő a mappákat rendezte, gondolom sorba rakta, hogy ki mikor érkezik, s mindennel képben legyen. Én csak ültem ott csendben, s arra gondoltam, hogy erre én is képes lettem volna. Viszont nem mertem megszólalni. Azért mégis egy tisztavérű alfa ellen lépnék fel, ami tilos lenne. Az ő dolgaikba nem lehetett beleszólni, ők mindent jobban tudtak. Mi, omegák, másra voltunk teremtve. Elkönyveltek minket a gyengébbik félnek, mind fizikailag, mind pedig lelkileg. Szerintem ez koránt sem volt igaz. Én nagyon is erősnek hittem magam, minden akadályt sikeresen átugrottam, amit az élet elém állított. Mert így kellett lennie. Ha nem küzdünk, akkor nem fogunk nyerni. A vesztesek azok, akik még a próbálkozást is inkább kihagyják.

Hirtelen eszméltem fel az ajtón való kopogáson, s be is jöttek az első vendégek. Egy fiatal omega-hölgy volt. A pocakja már nagy volt, s vele volt a párja is, egy alfa. A doktor kedvesen fogadta őket, s én is elmosolyodtam. Valahogy előre láttam, hogy mennyire szép is lesz itt dolgoznom. Végigkísérhetek több életet, ahogy növekszik a szülő pocakjában, s szebbnél-szebb pillanatokat tudhatok magamnak. Azt hiszem, hogy ettől jobb helyre tényleg nem kerülhettem volna. Nem lehetek elég hálás Ji Kyungheenek.

A doktor el is kezdett babrálni a géppel, közben beszélgettek az omegával, illetve az őt elkísérő alfával is. Elcsíptem azt a mondatot is, hogy hamarosan érkezni fog a baba, szóval az utolsó vizsgálatokon vannak. Jól megfigyeltem, amit Dr. Jeon csinál, hogy később ezt én is el tudjam intézni, mint asszisztense, s ne neki kelljen még azzal is babrálnia. Biztos könnyebb lesz neki is, ha leveszek egy kicsiny terhet a válláról.

Kedves volt velem, s tényleg figyelmes. Mindent szépen diktált, érthetően, még úgy is, hogy végig maszkban volt. Látszott rajta, hogy igyekezett türelmes lenni velem, hiszen kezdő vagyok. Én pedig azon leszek, hogy megfeleljek neki. Remélem, hogy ez sikerülni is fog, s remek viszonyban leszünk egymással.

▫️➰➰➰▫️

Hello Sütikék! Itt is az új rész, JEJ!

Na, Jimin csak befutott😂 És Jungkook is szerepet kapott ám✊ Szerintetek jó viszonyban lesznek?🤔😏

Nagyon szépen köszönöm a 2k megtekintést! Nagyon-nagyon meg vagyok lepődve, hogy ennyi embert érdekel ez a sztori, de rettentő boldoggá is tesz🥰🥰 Jelenleg nyaralási fázisban vagyok, szóval köszönjük meg jikook_az_eletem -nek, hogy megengedte, hogy megírhassam ezt a részt mára🥰

Hogy vagytok?🥰🥰🥰

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook