Tátva maradt a szájuk, főleg Felixnek. Nem nézte ki belőlem, hogy megcsinálom, s a helyzet az, hogy én sem hittem volna, hogy megteszem. A lábaim remegtek, ahogy ellépdeltem az alfától, akitől ajkaim még mindig bizseregtek, s nem csak az. Olyan heves volt, s olyan szintű dominanciát mutatott felém, hogyha most heatben lennék, akkor a lunám biztosan neki adná magát. Kérdés nélkül. Ez pedig megijesztett. Egyetlen csók olyan érzelmeket váltott ki belőlem hirtelen, hogy én sem tudtam hirtelen lereagálni mindezt.

Nem is mentem oda hozzájuk, egyből elindultam ki a szórakozóhelyről. Melegem volt, égett az arcom, remegtem, s másra sem tudtam gondolni hirtelen, mint arra az alfára, akit lekaptam. Lehetetlen, hogy ilyen hamar összekapcsolódjunk. Ez nem lehetséges két vadidegen között.

- Minden rendben? – fogta meg a karomat Yunho, mire hirtelen kaptam fel a tekintetem. Aggódott értem, azonnal leszűrtem csupán egyetlen pillantásából. A mellkasom hevesen emelkedett, s süllyedt. Szinte kapkodtam a levegő után, amit a csókcsata okozott, illetve az én kétségbeesésem a hirtelen feltörekvő érzelmeim miatt. Ugyanakkor amiatt is, amiért megszegtem egy szabályt, amit felállítottam magamnak. Hogy lehettem ekkora ökör?! Ő egy alfa volt, mi van, ha nem enged el, hanem kárt tesz bennem? Esetleg elvisz és valami durvábbat tesz, mint az itt lévő nyálcsere? – Jimin, mi a baj? – próbált arcomra simítani az alfa barátom, de én hirtelen húzódtam el. Ekkor érkezett meg Felix és Soojin is. A srác a vállamra fogott, én pedig lehajtottam a fejem.

- Szerintem én megyek. Kicsit sokat ittam és nem akarok két napon át másnapos lenni. – nyeltem nagyot. Fel se mertem nézni. Szégyelltem magam. Basszus, hogy nézhettem ki? Mint egy rossz ringyó, úgy rámásztam arra a férfire.

Nem is vártam meg, hogy mit mond. Kikerültem őt, s el is indultam haza. El akartam tűnni innen. A jókedvem azonnal elszállt, s helyét az önmarcangolás vette át. Miért akartam én megfelelni nekik? Nem kellett volna hagynom, hogy manipuláljanak. Ez nem én vagyok, nem akarok ilyen lenni, s ismét engedni valakinek. Nem, ilyen többé nem lesz. Akkor megesküdtem, felállítottam magamnak egy szabályt. Ezért is voltam dühös magamra, mert úgy éreztem, hogy az üvegburokkal fedett rendeletet olyan erősen megkoppintottam, hogy az megrepedt.

Reagáltam rá, a lunám igenis érdeklődött iránta, én pedig ezt nem akartam. Nem szerettem volna, hogy az legyen, mint akkor. Csak én húznám a rövidebbet. Innen pedig már csak remélni tudom, hogy a sors semmiképp sem fog összehozni ezzel az alfával ismét. Szöul talán elég nagy kettőnknek, viszont attól félek, hogy a világ túl kicsi.

- Most tényleg elmész? Jimin! – fogta meg a csuklómat Felix, s rántott meg úgy, hogy magával szembe fordított. – Komolyan le akarsz lépni?

- Igen! – válaszoltam neki. – Én ezt... – túrtam a hajamba, s haraptam be alsó ajkam. – Én ezt nem gondoltam át. Ez nem én vagyok, nem is értem, hogy miért mentem bele.

- Élvezted, nem? – kérdezett rá. – Éltél egy kicsit, nincs azzal semmi baj, ha nem vagy az a szürke egérke, aki mindig.

- De én nem akarok más lenni, Felix! Nem akarok olyan lenni, mint akkor, nem érted? Nem akarom ismét elkövetni azt a hibát. – néztem rá már szinte könnyezve. Nem szeretem, amikor részeg vagyok, mert sokkal érzékenyebb leszek, mint amilyen valójában vagyok.

- Nem élhetsz örökké így egyetlen probléma miatt, ami már nem is létezik! – emelte fel a hangját, ami engem is erre késztetett.

- Bennem még ma is élénken él! Lehet, hogy neked ez semmi, de nekem az...! – haraptam el a mondat végét, s miután élesen beszívtam a levegőt, megráztam a fejem. – Jó éjt. – motyogtam, s kitépve a karomat gyönge ujjai közül, szinte trappolva indultam el abba az irányba, ahol az albérletem van.

Mégis hogy lehetett ilyen velem? Ő tudja a legjobban, hogy mennyire megviselt voltam abban az időszakban. Borzalmas volt, mindenben mellettem volt. Látta, hogy teljesen szétestem, hogy napokig nem voltam hajlandó kimozdulni a szobámból, s enni sem akartam. Másra sem vágytam, csak a semmiséget jelentő halálra. Az örök sötétségre, a hosszú álomra, ami ezzel jár. Egy kis pihenésre, ami a túlterhelt lelkemnek, s testemnek kellett. Erre volt a legnagyobb szükségem akkoriban.

Akkor még a tanáraim is megjegyezték, hogy mennyire lefogytam. A diákok olyan dolgokat vágtak a fejemhez, hogy mennyire rusnya lettem beesett arccal. Csúfoltak, s mikor megtudták az igazságot, ők – a tanárokkal ellentétben, akik valamiféle elnézőbb módszert alkalmaztak nálam, hogy mutassák, mennyire empatikusak – nem álltak le, sőt, lenéztek. Én lettem az utált srác, az a bizonyos omega, akit az undorító kategóriába lehetett sorolni. Eleinte azt gondoltam, hogy semmiről sem tehetek, de az a sok sértés, amit kaptam más irányba terelte a gondolataim, s teljesen átformált; az én hibám volt.

Megesküdtem, hogy soha többé nem leszek olyan. Fiatal voltam, s élni akartam, mulatni, de ezt meg lehet tenni úgy is, ha közben jók maradunk, ártatlanok.

Mielőtt a könnyem kicsordulhatott volna a szemeimből, erőszakosan töröltem le, s a busz mocskos ablakán kinéztem. Nyitva volt, hiszen még éjszaka sem volt hideg, sokkal inkább kellemes szellő fújdogált, ami abban is segített, hogy józanodjak valamicskét. Bár nem tudom, hogy mennyire tett jót nekem az, hogy egyre inkább voltam a tudatomnál. Csupán csak az önmarcangolásom lett rosszabb, s rosszabb. Azzal próbáltam nyugtatni magam, hogy nem történt semmi. Nem mentünk tovább, s ez a lényeg. Csak egy csók volt, semmi más. Hiába érdekelte a lunámat, nem fogja látni. Soha többé nem találkozok ezzel az alfával, s ez tartotta bennem a lelket. Nem lehet a falánk tüzet etetni, ha nincs mivel.

Mikor hazaértem, egyből a mosdó felé vettem az utamat. Meg akartam mosni az arcom, mert még mindig égett. Akárhányszor visszagondoltam rá, elöntött a forróság. Hogy lehet, hogy ilyen erős érzelmeket váltott ki belőlem egy idegen alfa? Lehet, hogy azért, mert hamarosan heatem lesz?

Egyből a nappali falára felakasztott naptárhoz siettem, s pillantottam rá. Viszont azzal se voltam tisztában, hogy ma milyen nap van pontosan. A telefonomat előkapva néztem meg. Akkor láttam, hogy rengeteg üzenet, s nem fogadott hívásom van a barátaimtól. Kivéve Felixtől, akivel kicsit összekaptam. Lehet, hogy én reagálom túl a dolgokat, de a múltamra való tekintettel ez nem meglepő, s ezt neki is tudnia kellene. Nem értem azt, hogy miért kért tőlem valami ilyesmi dolgot, s azt sem, hogy én miért tettem meg. Egy idióta vagyok.

Megrázva a fejem zártam le a telefonom, miután láttam egy pontos dátumot, s megbizonyosodtam afelől, hogy még van körülbelül két hetem a heat időszakomig. Ez megnyugtatott, mert addig még van időm gyűjtögetni kicsit, hogy tudjak venni szagelnyomót. A fájdalomcsillapító semmit sem fog érni, a lényeg, hogy az alfák ne vegyenek észre. Én pedig majd megpróbálom kordában tartani a lunámat, amennyire csak lehet.

A falnak támaszkodtam egyik kezemmel, míg a másikkal a számra fogtam. Éreztem, ahogy émelyegni kezdek, hogy hirtelen fordul velem a világ, s mintha most szálltam volna le egy hullámvasútról egy kiadós ebéd után. Borzalmasan éreztem magam, s ahogy csak tudtam, megiramodtam a fürdőszoba felé, hogy a vécécsészét átölelve kiadjam a gyomrom tartalmát.

Levert a víz, folytak az izzadtságcseppjeim, mégis fáztam, s remegtem. A levegő után kapkodtam, s úgy éreztem, hogy megfulladok. A könnyeim is útnak indultak, végigfolytak kipirult orcáimon az erőlködés miatt. Körmeimmel a fehér csészét csikorgattam, s rendesen bepánikoltam, amikor aligha vettem egy kisebb lélegzetet, ismét öklendeztem, s hánytam.

Utálom ezt, nagyon padlóra tud küldeni az egész. Úgy remegtek utána, mint aki ilyen betegséggel él. Taknyom-nyálam egyben volt, s próbáltam legalább annyi erőt venni magamon, hogy letöröljem az államat. Borzasztó szag volt a mosdóban, s féltem, hogy az a kicsi ablak nem lesz elég ahhoz, hogy rendesen kiszellőztessem a helyiséget. Bár jelenleg a legnagyobb problémám az volt, hogy annyira nem voltam képes, hogy felkeljek, márpedig jó lett volna megmosni a fogaimat.

Nem hánytam gyakran, csupán akkor, ha benyeltem egy csúnyább vírust, ami ezzel járt, alkoholt pedig nem igazán fogyasztottam. Ha pedig mégis elmentem bulikba, s legurult egy-két ital, akkor sem jött vissza az aznapi étel, kivéve, amikor túlzásba estem. Ritka eset, de olyankor még másnap is a padlón voltam.

Nem is tudom, hogy meddig ülhettem ott, s néztem csupán magam elé. Teljesen elvesztettem az időérzékem. Meg se mertem mozdulni, mert féltem, hogy ismét rosszul leszek, s akkor tényleg a budiban fogok aludni. Soha többet nem iszok olyan nagyon édes löttyöt, amivel tömtem magam egész éjszaka. Sőt, semmit nem iszok, amiben alkohol van, mert úgy érzem magam, mint a mosott szar. Reggel ez valószínűleg rosszabb lesz, s akkor már nem csak mosott szar leszek, hanem olyan, amit még ki is centrifugáztak.

Nehezen keltem fel, s támaszkodtam meg a mosdókagylóban. Azt már most feladtam, hogy felállok a kád szélére valahogy, s kinyitom azt az ablakot. Így is alig találom az egyensúlyom, s nem hiányzik az, hogy leessek onnan és szenvedjek egy nyaki sérülést. Még a poharat is levertem, s elég sok más dolgot, de legalább sikerült kihalásznom a fogkefém és a fogkrémem. Ennyire nem voltam rosszul a buliban. Szerintem most kezd beütni az a sok pia, amit ittam.

Legalább háromszor megmostam a fogaimat, s sokszor öblögettem is, hogy az a borzalmas íz eltűnjön, ám sajnos nem tudtam ezzel teljes sikert elérni. Minden egyes nyelésnél éreztem azt a kesernyés ízt.

Nem is tudom, hogy hogyan sikerült egyáltalán az ágyamig elbotorkálnom, csupán másnap ott ébredtem. A fejem nagyon fájt, s az sem segített, hogy valaki konkrétan rátenyerelt a csengőre. Az órára néztem, ami délután fél egyet mutatott. Szívesen húztam volna még a lóbőrt, de valaki biztos valami nagy dolog miatt kereshetett, amiért nem volt hajlandó még két perc után sem levenni a mancsát a francos csengőről. Kissé morogva, s szédelegve indultam meg az ajtó felé. Még mindig a tegnapi ruhám volt rajtam, mert nem vettem le, csupán a sálat, ami a nyakamban volt.

- Igen? – nyitottam ki az ajtót, s támaszkodtam neki a félfának. Felix állt ott, s nézett rám nagy szemeivel. Ajkai remegtek, s tudtam, hogy nagyon megbánta, amit tegnap tett. Szegénykém majdnem el is sírta magát, ezért mielőtt bármit is tehetett volna, én húztam magamhoz egy ölelésre.

- Úgy sajnálom, Jimin! Nagyon rossz voltam, nem akartam ilyen lenni veled, tényleg! – remegett a hangja a szeplősnek. – Bocsáss meg nekem!

- Felix, nyugodj meg. – mondtam kissé rekedtesebb hangomon, s mosolyodtam el. Nem haragudtam rá, valahol mélyen tudtam, hogy nem gondolta ő sem komolyan a kimondott szavait. Ha pedig igen, az sem baj. Barátokként az őszinteséget várjuk a másiktól, nem pedig azt, amit hallani akarunk. – Nem haragszom rád.

- Ne veszekedjünk többet, jó? – tolt el magától, hogy könnyáztatta hatalmas szemeivel az enyémekbe nézzen.

- Jó. – emeltem fel a kisujjam, amit ő habozás nélkül, szinte hevesen font össze sajátjával, s mosolyodott el. – Gyere be. – biccentettem.

- Reggeliztél már? – kérdezte, miután lehúzta a cipőjét, s a helyére tette. Én megráztam a fejem. – Akkor menj, fürödj le, majd én összedobok valamit.

- Köszönöm. – simítottam meg a vállát. – De ne gyújts fel a konyhámat és semmi mást! Nincs annyi pénzem, hogy új bútorokat vagy eszközöket vegyek. – fenyegettem meg a mutatóujjammal, mire ő védekezően maga elé emelte a kezeit.

Be is mentem a fürdőbe, s el is húztam a számat. Hiába fújtam be, nem lett sokkal jobb illat a helyiségben. Óvatosan fel is másztam a kád szélére, s a csempézett falhoz tapadva kinyitottam a kicsiny ablakot. Azért ez is jobb, mint a semmi.

Ezek után megengedtem a vizet, s amíg a kád telítődött, addig levettem a ruháimat, s kikészítettem magamnak egy törölközőt. Egy mosást is elindítottam, mivel a szennyesek összegyűltek. Nem szerettem, ha trehányság van körülöttem, de egy-két darabért nem akartam fogyasztani. Ezért vártam meg mindig, hogy legalább egy kupacból összegyűljön annyi ruha, hogy el tudjak indítani egy tisztességes mosást. Jelenleg a színesek voltak többségben, de hamarosan ez változni fog, s inkább a fehér darabok lesznek azok, amiket gyakrabban fog látni a kis gépem.

A meleg, habokkal teli víz nagyon jól esett. Hát még a reggeli milyen jól fog! Eszméletlen éhes voltam, s nagyon szomjas voltam. Egy gyógyszert is be kell majd vennem, hogy kevésbé fájjon a fejem. Most egész tűrhető volt, de olyan tompa volt az egész. Mintha egy burok lenne körülöttem. Nem szerettem másnapos lenni.

Éppen a tusfürdővel kentem be magamat, amikor Felix rám vágta az ajtót. Már meg se lepődtem, egy kollégiumi szobában voltunk, akkor is ez történt. Miközben én bent voltam, ő járt-kelt. Szerencsére csak ketten voltunk, nem tudom, hogy ezt ki viselné még el.

- Fontos kérdés... – kezdett bele komolyan, én pedig felvontam az egyik szemöldököm, s kíváncsian vártam azt a bizonyos kérdést, ami miatt nem tudott várni, amíg végzek. – Van itthon müzli? Átgondoltam ezt a konyha felégetéses dolgot és rájöttem, hogy nem tudok főzni.

- És mi ébresztett rá erre? – sóhajtottam egy nagyot. Rossz előérzetem volt, s ezen az se segített, hogy ahogy benyitott, valami füstöset éreztem.

- Az, hogy vennem kell neked egy új serpenyőt. – vallotta be azonnal, én pedig csak megráztam a fejem.

- Felül a második szekrény. – hessegettem ki őt a kezemmel. A fiú hevesen bólogatva ment ki, s az ajtót is becsukta, így nyugodtan elmoroghattam magamban, hogy egy szerencséje van, mégpedig az, hogy szeretem őt, másképp kidobtam volna a lakásomból.

▫️➰➰➰▫️

Hello Sütikék! Itt is az új rész (2 nap késéssel😂) Ne aggódjatok! Élek még!

Na mit gondoltok? Mi történhetett Jiminnel, amiért ilyen hevesen reagált?😳

Hogy vagytok?🥰🥰 Kinek van már szünete? Már tényleg nem kell sokat járni♥️♥️♥️♥️

Nagyon fontos kérdéssel fordulok felétek. Ugyebár említettem a Let's Dance végén, hogy lehet, hogy publikálnék még egy sztorit. Ki lenne benne az ötletben? Amíg a nyár tart, mind a két könyvből lennének updatek, suliidőben pedig egy héten 1x mindkettőből. Mennyire lenne hülyeség?🤔

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook