Felix másnap valóban elvitt vásárolni. Nem is csalódtam benne, hiszen ha ő megígér valamit, az úgy is lesz. Mindig is szerettem vásárolni, főleg vele, bár azt kevésbé kedveltem az ilyen pillanatainkban, amikor elszaladt velünk a ló. Mindketten oda, s vissza voltunk a csinosabb ruhákért, még gimnáziumban rengeteget jártunk olyan helyekre, ahol öltönyöket, meg miegymást lehetett kapni. Egyértelműen csak a jobb kiállású alfákat akartuk meglesni. Egyszer azt füllentettük az eladónak, hogy a párunkat akarjuk meglepni valamivel. Természetesen senkink nem volt, olyan egyedül voltunk, mint a kisujjunk, de valamit muszáj volt mondani, hiszen kiszúrták, hogy gyanúsan semmit sem veszünk, csak nézelődünk.

Ám mindez egy régi történet. Azóta be sem tettem a lábam egy olyan üzletbe se.

Az ausztrál fiúval még azon is gondolkodtunk, hogy beiktatunk egy hajfestést otthon. Én is untam már a mostani fekete hajamat, s már ő sem találta magáénak a narancssárga frizuráját. Éppen ezért is pakoltunk fel szőkítővel, s még más dolgokkal is.

Nem akartam annyira beleélni magamat ebbe a buliba, viszont ahogy közeledett az időpont, annál izgatottabb lettem. Jó sok ideje, hogy nem lazítottam, csak a tanulásra koncentráltam, s ezért is gondoltam azt, hogy megérdemlem én is egyszer, hogy kicsit kirúgjak a hámból.

Az kissé zavart, hogy hiába a fiúra bíztam a ruhaválasztást, akkor sem engedte, hogy bármi mást vegyek magamnak. Azt mondta, hogy még a végén azt hordanám, úgyhogy szó sem lehetett arról, hogy én olyan göncöt vásároljak, ami tetszik, s esetleg hordanám a mindennapokban. Dünnyögtem is egy sort miatta, de a végén ráhagytam a dolgot. Tudom, hogy nem lesz túlzottan merész, ismeri a stílusom, s ehhez próbál igazodni.

Kedves alfa barátnőnket, Soojint hívtuk meg, hogy fesse be a hajunkat. Az anyukája fodrász, így nagyon sok dolgot eltanult tőle. Egy időben a szalonban is dolgozott, annak ellenére, hogy sosem tanulta a szakmát. Tehetséges volt, s tudtam, hogy Felixszel ellentétben ő nem fogja leégetni a hajamat. Egyszer hagytam, hogy a srác kísérletezzen a hajammal. Egy szimpla szőkítés volt akkor is, viszont nagyon égetett a végén, illetve az eredmény se lett valami szívdöglesztő. Nem tudtam eldönteni, hogy egy megsárgult dalmatára, esetleg egy zsiráfra hasonlítok. Mindezek mellett attól is féltem, hogy másnapra az összes hajam kihullik. Szerencsére ez nem történt meg, s még azt is kibírta, hogy másnap rögtön befessük feketére. Azt viszont már drága barátnőnk anyukája csinálta, s még pénzt sem kért. Minden bizonnyal megsajnált, hiszen én is szinte hüppögve ültem be a székbe, s olyan reményvesztett voltam, mint még soha.

- Olyan furcsa lesz téged más hajjal látni. – mondta a lány, miközben a festéket olvasgatta, amit vettünk. A boltban ezt ajánlották, s a színe is nagyon tetszett. Elmosolyodva nézett rám. Ajkain vörös rúzs virított, szeme kissé füstösebb volt, s a meleg miatt egy szürke toppot viselt egy magasított derekú fekete farmerral. Narancsos illata úszott a levegőben, s keveredett a mi édesebb arománkkal. – Viszont már látom magam előtt a végeredményt. Tökéletes lesz. – kacsintott, én pedig elmosolyodtam. – Felix, neked kicsit tovább lesz fent, mert te sokkal világosabb leszel. Viszont Jimin szép szőkés-barna lesz. – ingatta a fejét boldogan.

- Nagyon jól fog állni neki. De nekem is fura lesz, hogy már nem a narancssárga Felix fog a tükörben fogadni. – mondta a szeplős.

- Sárgarépa helyett fehérrépa leszel. – nevetett a lány. – Legalább a cuki szeplőid megmaradnak. Már kevésbé leszel olyan, mint a Weasley gyerekek egyike.

- Nagyon vicces vagy. – forgatta meg a szemeit sértetten, de én csak jót nevettem ezen. Soojinnek igaza volt, ha jobban belegondolunk. Érdekes, mert egyszer még be is öltözött a Weasley testvérek egyikének, de nekem nem tűnt fel a hasonlóság. Pedig már akkor is ilyen haja volt.

Felix egy nagyon érzelmes fiú, s könnyen a szívére veszi a dolgokat. Bár kettőnk közül ő az, aki nyíltabb, mégis én nyitom ki a szám, s tartom a hátam érte. Könnyen meg lehet bántani az érzékeny lelkét, de ezzel semmi baj nincs. Legalább is addig, amíg nem pityeredik el. Akkor a szívem szakad meg érte. Ő nem egy nebáncsvirág, de nem tudja kontrollálni az emócióit. Az már biztos, hogyha neki lesz valakije, akkor az illető mindent tudni fog róla. Ő egy nyitott könyv, nem tud hazudni, főleg nem akkor, ha valami bántja őt. Remélem, hogy egy aranyszívű alfa fogja megtalálni őt, s a tenyerén hordozza majd, mert megérdemli.

Szerencsére nem unatkoztunk, amíg a fejünkön pihent a massza. Közösen próbáltunk valamit összedobni. Nem volt benne az eredeti tervben ez a kis megújulás, s én sem számítottam vendégekre. Aligha volt valami hozzávalóm, de igyekeztem a legjobban kihozni magamból, akárcsak a többiek. Nem vallom magam jó szakácsnak, de rossznak se. Valahol a kettő között lehetek. Igaz, hogy omegaként amolyan alap dolog lenne a főzés tudományának elsajátítása, viszont nekem ehhez nem sok időm volt. Sokkal nagyobb figyelmet fordítottam a tanulásra, hogy a másodlagos nemem ellenére is sikeres legyek. A kollégiumi életnek hála megtanultam egy-két dolgot, de határozottan nem számítottam profinak. A lényeg az volt, hogy ehető legyen, s a napjaim ne abból álljanak ki, hogy mindig szendvicset eszek. Azért én is igyekeztem változatosan étkezni.

Amíg én a húst igyekeztem a serpenyőben picit megpirítani, s egy kis kochujanggal, illetve fűszeres szósszal ízesítettem, addig Felix a – már kiolvadt – halakat mosta meg a csap alatt. Soojin a póréhagymát, s a fokhagymát szeletelte fel, illetve a paprikákat.

- Felix, azért legyél szíves ezúttal normálisan megmosni mindent. – nézett a fiúra kissé szigorúan, mire az csak nagyokat pislogva mutatott magára, mintha csodálkozna azon, hogy róla van szó. – Komolyan mondom, mert múltkor majdnem elkaptam valamit csak azért, mert valaki nem volt hajlandó normálisan megsikálni a kagylókat és átmosni minden mást. – rázta a fejét a lány, s inkább visszafordult a paprikákhoz, hiszen azt hamarosan össze kell keverni kochujanggal, később pedig a tésztával, amit előre megcsináltunk.

A fiú csak a nyelvét nyújtotta, viszont valóban igyekezett alapos munkát végezni. Biztos vagyok benne, hogy szívesebben menne buliba, minthogy a mosdóban üljön egész nap azért, mert megy a hasa. Szóval jobb, ha odafigyel.

Egész ügyesek voltunk, egész hamar készen lettünk ahhoz képest, hogy az én kicsiny konyhámban szinte egymáshoz tapadva próbáltunk más-más munkát végezni. Büszkék is voltunk magunkra, hiszen nagyon jó íze is lett a hirtelen összekutyult ételünknek. Szerencsére a táplálkozás után már a festéket is lemoshattuk. Mind a ketten olyanok voltunk, mint az egynapos csibék. Teljesen sárgák, s én még meg is kapaszkodtam a fürdőkádam szélében, mivel megijedtem, hogy netán ilyen maradok, s ezt biztosan nem fogja be az, amit vettünk. Felix is hasonló helyzetben volt, hiszen ő nagyon világos szeretett volna lenni, de jelenleg erre semmi esélyt nem látott.

Soojin próbált minket nyugtatni, hogy nem lesz semmi baj, mert tudja, hogy mit csinál. Narancsos illatán éreztem is, hogy egyáltalán nem ideges – velünk ellentétben –, ezért is próbáltam inkább csillapítani az ijedtségemet, s bízni a lányban, aki szinte varázsolt. Én valóban nem hittem, hogy lehetséges, de mikor felvitte a rendes festéket, s egy idő után azt is lemosta, szinte elámultam. Szerintem jobb lett, mint amit vártam. Szokatlan volt, nagyon is, hiszen mindig is fekete hajam volt – kivéve azon a különleges napon –, de határozottan tetszettem magamnak.

Felix is bámulatosan festett szőkén, nagyon jól állt neki. Mindannyiunk arcán levakarhatatlan mosoly terült el. Hálásak voltunk a lánynak, aki teljesen ingyen megcsinálta ezt nekünk. Még külön samponokat is ajánlott, hogy mivel mossuk a hajunkat, mivel a sok szőkítés miatt most elég gyenge lesz. Szerinte nem fog kihullani, legalább is nem olyan sok, de számítsunk arra, hogy megroncsolódott. Természetesen ezzel tisztában voltunk, s mind a ketten felírtuk magunknak a márkaneveket, amiket mondott.

Ezek után egy kisebb divatbemutatót tartottunk, hiszen még el kellett dönteni, hogy mit vegyünk fel. Soojinnak természetesen volt elképzelése, sőt, ő már biztosra tudta, akárcsak Felix, ellenben velem, akinek beleszólása sem lehetett abba, hogy mit akar hordani, mit tart kényelmesnek. Nyilván én sem akartam mamás kötött pulcsiban megjelenni, de annyira kihívó sem szerettem volna lenni. Nem volt célom, hogy befogjak magamnak egy-egy alfát, nekem ez heatnél sem volt szokásom. Igaz, rettentően fájt, s testem, a lunám szinte könyörgött azért, hogy valaki könnyítsen rajta, oszlassa el minden fájdalmát, amit a láz okoz, de én tartottam magam. Egyetlen lázba se haltam bele. Szépen otthon maradtam, s próbáltam egy kissé komfortosabb helyet létrehozni magamnak.

Végül a most vásárolt vízszintes csíkozású pólóra esett a választás, egy farmernadrágra, amibe természetesen belehúztam a felsőt, s még egy fekete övet is tettem fel. Kiegészítőknek pár fülbevalót tettem be a füleimbe, s a nyakam köré egy rövid sál került. Egy szürkés kabátot is felkaptam, hiszen nem mondanak olyan jó időt aznapra, s ha éjszaka, esetleg hajnalban botorkálnánk haza, akkor nehogy megfázzak. Sajnos egy nap alatt nem tudnám kiheverni a betegséget, márpedig hétfőn kezdek az új munkahelyemen. Biztosan el is bocsátanának, amiért már az első napomon nem megyek, ez pedig nem hiányzik.

Az új hajszínemmel nagyon jól mutatott ez a felszerelés. Igazán tetszett, s tényleg nem volt merész. Fiatalos volt, mintha ismét tinédzser lennék. El is mosolyodtam, amikor a tükörben nézegettem magam elől, s hátul is. Meg kellett jegyeznem magamban, hogy ebben a nadrágban nagyon is jó fenekem van.

Omega férfiként kissé nőiesebb alkatom van. Szélesebb a csípőm egy kicsit az átlagétól, s itt-ott domborulok. Eleinte nagyon nem voltam ezzel megbékélve, mert én nem szép szerettem volna lenni, hanem erős és férfias. Viszont mára ez teljesen rendben van. Igaz, nem hordok olyan cuccokat, amikben jól kivehetőek az idomaim, de mikor kivételt teszek, szeretem jól megfigyelni magam. Néha tudok ilyen is lenni, s nyitni a csinosabb öltözet felé.

Felix és Soojin el se mondták, hogy ők miben mennek. Meglepetést akartak, s bár a lányból kinézem, hogy egy szót se mond erről, de a barátom más. Hamar elbizonytalanodik, s biztos vagyok benne, hogy ha ma este nem is, de holnap fel fog hívni, hogy megmutassa magát.

Másnap délután már meg se lepett az, hogy Felix valóban felhívott, számításaimnak eleget téve. Viszont nem értettem ezúttal az aggályait. Szerintem nagyon édes volt piros pulcsijában, s a fekete sapkájában, amit a fejére tett. A kiegészítőket viszont együtt választottuk ki, mert azoknál képtelen volt döntésre jutni. Én a gyűrűk mellett szavaztam, hiszen a nyaklánc már túl sok lett volna. A srác még egy kisebb pont fülbevalót is felvett, s végre késznek gondolta magát.

Végül ő volt az, aki beugrott hozzám – egyrészt ellenőrizni akarta, hogy azt veszem-e fel, amit kikészítettünk, másrészt pedig én közelebb lakok ahhoz a helyhez, ahova menni fogunk – és legalább segített megkötni a nyakamban lévő sálat, mert én valamiért erre nem voltam képes. Sosem sikerült. Vagy túl szoros volt, vagy pedig túl laza, s borzasztóan állt rajtam. Viszont hála az omegának, nem sokáig okozott nekem kellemetlenséget ez a kicsiny anyag.

Együtt indultunk a helyszínre. A többiek már felhívtak, hogy ott vannak, csak ránk várnak, addig pedig nem mennek be. Igyekeztünk, ahogy csak tudtunk, viszont pechünkre a busz előttünk ment el, így sétálnunk kellett. A futással már az elején felhagytunk, mivel egyikünk sem az a sportos alkat. Valószínűleg az első pár méter után kifulladnánk.

Mindenki ott volt már, s minket vártak. Soojin kiengedte a haját, egy bőrhatású fekete magas derekú nadrág volt rajta, illetve egy párducmintás hasfelső. Nagyon jól nézett ki, s a barátjának nagyon vigyáznia kell rá, nehogy másoknak is túlzottan megtetsszen a lány.

- Sziasztok. – köszöntünk kissé lihegve, elvégre siettünk. Nem futottunk, de a gyorsabb sétát bevállaltuk.

- Késtetek 20 percet. – jegyezte meg mosolyogva a lány, de azért idejött, s megölelt minket. – Nagyon csinik vagytok. – nézett végig rajtunk, s beharapta vörösre festett ajkait. – Ha most nem szereztek magatoknak egy alfát, akkor soha. Komolyan mondom. – nevetett.

- Tényleg csodásak vagytok. – jelent meg Yunho is, akit egy nagy mosollyal fogadtam. Oda is léptem hozzá, s megöleltem. – Szia Minie. – köszönt nekem halkan. Kifújt levegője csiklandozta a fülemet, s meg is borzongtam miatta.

Yunhot az egyetemen ismertem meg. Ő még mindig oda jár, hiszen nem egy karon voltunk. Fogorvosnak készül, nagyon sokat tanul, de az eredményein is meglátszik.

Az alfa fenyőillata egy picit erősebb is lett, így arrébb léptem, s a szemeibe néztem. Magasabb volt tőlem, ez természetes, hiszen én omega voltam. Ő mindig nagyon kedves és tisztelettudó volt, sosem éreztette azt, hogy én vagyok az a bizonyos kisebbség, az alárendelt. Egyenrangúként kezelt, ami a mai világban elég nagy szó. Az egyik barátja, Yeonjun is vele tartott. A béta nagyon kedves mindenkivel, viszont eleinte mindig kissé visszahúzódó. Ám nem kell neki sok, s képes elszabadítani a poklot, legyen akárhol. Kíváncsi leszek, hogy részegen mit fog produkálni.

- Remélem mindenki felkészült, mert biztos, hogy egy józan se lesz ma. Legalább is köztünk nem. – karolt át minket Felix, s nézett hol engem, hol pedig Yunhot egy vigyorral az arcán.

Végül el is indultunk be. A személyinket felmutattuk a biztonsági őrnek, s egyből a pult felé ment a társaság egyik fele, míg a másik asztalt foglalt. Én – mivel nem ismertem olyan jól az italokat – leültem, s vártam a többiekre. Yeonjun az, aki nagyon jó ebben, én és Yunho kevésbé. Felix pedig csak azért ment oda, hogy okoskodjon, mintha annyira értene hozzá, pedig csak menőnek akart tűnni. Viszont ez nagyon édes tőle szerintem.

- Hallottam, hogy hétfőn kezdesz az új munkahelyeden. – hajolt közelebb Yunho, hogy a hangos zenétől értsem, amit mondd.

- Igen. – bólintottam mosolyogva. – Már nagyon várom, nagyon kíváncsi vagyok mindenre. – válaszoltam izgatottan.

- A doktorral találkoztál már, akinek az asszisztense leszel? – érdeklődött.

- Nem. – ráztam a fejem. – De nagyon remélem, hogy kicsit elnézőbb lesz velem, mert ez az első asszisztensi munkahelyem.

- Biztos az lesz. Aranyos vagy, legalább ezt az egy tényt figyelembe fogja venni. – kacsintott, én pedig elnevettem magam. Ekkor érkeztek meg a többiek is, s tették le elénk a sok-sok piát, amit rendeltek. Kiosztották az üvegeket is, s szerencsére egy kis zöldséget is hoztak. Kezdésnek mindenki sojut öntött a poharába, s az egészségünkre le is küldtük azt. Mivel régen ittam már, kissé fintorogtam is, de határozottan nem volt olyan szörnyű.

- Figyelem! – tapsolt kettőt Felix, mi pedig rákaptuk a tekintetünket. – Csak jelezném, hogy Park Jimin hétfőn melózik, tehát ma úgy leitathatjuk, hogy a világáról se fog tudni.

- Te utálsz engem. – jegyeztem meg nevetve, hiszen már öntötte is az újabb kört.

- Ugyan, csak be kell pótolni az elmulasztott éveket. – kacsintott. – Na, indítsuk szépen az estét! – emelte a poharát.

- Egészségünkre! – kiáltottuk jókedvűen. Igaz, be kell pótolni minden elmaradásom. Már csak abban reménykedek, hogy semmi baj nem lesz, s legalább egy olyan ember lesz, aki elég józan marad ahhoz, hogy vigyázzon rám. Nem sokszor voltam részeg, de akkor is olyan videókat láttam magamról, amiket Felix csinált, hogy szinte lefordultam az ágyról. Mintha nem is én lettem volna a képernyőn. Egy teljesen más emberré tesz az alkohol. Egy sokkal merészebbé.

A mélyen bennem élő tüzes omegává.

▫️➰➰➰▫️

Hello Sütikék! Itt is az új rész és emberek!! Én nagyon meglepődtem, mikor megláttam a prológuson a 100-nál több votet. Bevallom, picit féltem belekezdeni ebbe a könyvbe, mert azért mégis egy más világ, de most egyre inkább érzem biztos lábakon. Hiába járunk nagyon az elejénxd

Páran említettétek, hogy az a kis gyorstalpaló magáról az au-ról jó, mert sokszor nem értitek a dolgokat. Ez számomra pozitívum volt. Egyrészt nem ment kárba a munkám, amit minden lényeges információ összegyűjtésébe öltem, másrészt pedig talán így mások is úgy állnak ehhez, hogy hm, annyira nem is rossz.

Remélem egyébként tényleg minden érthető volt, ha nem, akkor nyugodtan kérdezzetek🥰

A történetben megjelenő kochujang egy koreai sűrített szósz. Nagyon kedvelt az ételek ízesítésénél, főleg a fűszeres, csípősebb ennivalókba teszik.

Eddig mi a véleményetek?🥰 Szerintetek fognak tudni vigyázni Jiminre a barátai?

Hogy vagytok? Már csak 1 hét és vége a sulinak, ezt már kibírjuk!✊ (mondom ezt én, aki már előre tud 4 dogáról isxd)

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook