Ma kirúgtak. Ennek pedig SEGGFEJ - csupa nagybetűvel-, Colton Samuel West az oka. Egy életre megjegyeztem a nevét.
Ahogy beléptek az étterembe tudtam, gond lesz.
Már a puszta látványuk egyfajta kellemetlen érzést keltett bennem. Valahogy bizseregni kezdett a bőröm, mintha valami enyhe áramütés ért volna. A bőrkabátos, aki égő cigivel a szájában követte a többieket, különösen vonzotta a tekintetem. Áradt belőle egyfajta enyém az egész világ és mindenkit leszarok benne, aura.
Tudom furcsán hangzik, de így van. Ez a srác maga volt Colton, mint ahogy azt később megtudtam, hála a haverjainak.
Ha nem akadok fenn a pofátlanságán, akkor is rajta felejtettem volna a pillantásom. Jól nézett ki. Pont így képzeltem el a romantikus olvasmányaim főszereplőit. Csupa éles vonal. Markáns arcát lágy borosta keretezte. Sötétbarna haját rövidre nyírták. Valószínűleg egy idősek lehettünk, de idősebbnek tűnt.
Sugárzott belőle valami nyers erő, amivel bárkit levehetett a lábáról. A magabiztossága egyértelmű volt.
A gyomrom görcsbe rándult. Nem tudtam eldönteni, hogy a felháborodástól vagy mástól.
Nálunk nem lehetett bent dohányozni. Nem voltam az a fajta lány, aki egy helyes pofi miatt elnéző az emberekkel. Elindultam, azonban a tulajdonos keze a  csuklómra fonódott. 

Lassan két hónapja dolgoztam Lucsok Burger falodában. A nevével ellentétben szuper kis hely és az étel is finom. Sarah nem tűrte az étteremben az illetlen viselkedést, könnyedén bárkit kipenderített. Már nem egyszer szemtanúja voltam, ezért nem értettem miért állított meg. Jobban megnéztem magamnak az érkezőket. Semmi különöset nem láttam bennünk, a külsejüket leszámítva. 

Senkit sem ismertem még, ugyanis csak nyár elején költöztem a nagynénémhez és nem voltam valami könnyen megnyíló típus, aki rögtön mindenkivel összebarátkozik. Az ország egyik legjobb magánegyeteme üzemelt ebben a kisvárosban. A szüleim és én, piszok sokat  dolgoztunk, hogy itt tanulhassak. Volt ugyan ösztöndíj program, de még az sem fedezte a teljes tandíjat. 
Lényegében csak harminc százalékot álltak, ami ekkora összegnél édeskevés.
Mélyet sóhajtottam. Ha Sarah-t nem zavarja, akkor engem se fog - döntöttem el.
Mivel már későre járt, egyedül voltam, mint felszolgáló. Hagytam nekik némi időt, mielőtt elindultam az asztalukhoz. Megigazítottam a copfom, majd buta módon ellenőriztem a sminkem az ajtó melletti tükörben. Akármennyire is meg volt a véleményem, nem tagadhattam mennyire jól néztek ki és igenis jólesett volna egy elismerő pillantás. 

Egy kicsit túlzottan bizakodó és álmodozó voltam. Talán a túl sok romantikus film és könyv lehetett az oka. Azok miatt elhiszi az ember, hogy a jóképű "herceg" igen is szemetvethet az átlagos lányra...
A valóság viszont eléggé kiábrándító.
Ahogy kinyitották a szájukat, tudtam, ezektől a srácoktól semmit sem akarok, akkor sem, ha könyörögni kezdenének érte. Mind elkényeztetett seggfej, akiknek a szüleik mindent megadnak.
Először is, azzal sem tiszteltek meg, hogy köszönjenek. Oké, kezdtem hozzászokni ahhoz a tényhez, hogy néhány ember semmibe veszi a felszolgálókat, azonban tőlük kifejezetten sértőnek éreztem.
Hangos röhögés közepette megjegyzéseket tettek arra milyen ronda az egyenruhám. Az arcom egyre vörösebb lett. Soha az életben nem éreztem még azt, hogy valaki megalázna, de abban a percben ez volt a helyzet. Colton fel sem pillantott a mobiljából, egészen addig, míg a haverja oldalba nem bökte. 
– Nézd már meg te is, Colton! 
Kezdtem kellemetlenül érezni magam. Senki sem szeretné azt hallgatni, milyen béna a ruhája. Egyetlen pillanatra a szemembe nézett. Enyhén elnyílt az ajka, majd a homlokát kezdte táncolni.
— Nem a ruha a gond, az egész csaj ronda és kövér is – felelte könnyedén, majd mélyen a cigijébe szívott és már nem is figyelt rám. Szóval lerondázozott. A világ egyik legjókébűbb pasija a szemembe mondta, hogy csúnya vagyok és kövér. Azt hihetnétek ez volt az a pont, amikor leöntöttem egy kancsó limonádéval, de nem...
Itt még tartottam magam. A szemembe szökött ugyan néhány könnycsepp, de nem kezdtem hangos zokogásba. Szinte éreztem, hogy a minimális önbizalom, amivel eddig rendelkeztem kereket oldott. Nem vagyok ugyan topmodell alkat, de egyáltalán nincs rajtam sok súlyfelesleg. Ráadásul egész csinos arcom van. Eldöntöttem, hogy egyik seggfej sem ronthatja el magamról kialakított képemet.
— Te sem vagy egy főnyeremény — motyogtam az orrom alatt ezt a kis hazugságot. Egyikük sem hallotta, mivel mind azon nevettek Colton mekkora bunkó. Haha, hát én nem kacagtam.
— Továbbra is rajtam fogtok röhögni, vagy kinyögitek végre mit akartok rendelni? Vagy ez meghaladja a szellemiképességeiteket? — kérdeztem. Nem bírtam ki beszólás nélkül. Mind elnémultak. Kérdőn néztek Coltonra, ekkor egyértelművé vált ki a vezér a csapatban. A pöcsfej újra felemelte a fejét, majd felvonta egyik szemöldökét.
— Új vagy a városban, ugye?
— Mi köze ennek bármihez is?
Eszem ágában sem volt bájcsevegni azok után, amiket mondott. Elmosolyodott és ez bájos kisfiússágot kölcsönzött az arcának.
— Az egyes menüt kérem — mondta egyszerűen. A barátai egy ideig idegesen feszengtek, végül ők is elhadarták a rendelésüket.
— Nem írod fel? — kérdezte Colton, állát a tenyerébe támasztva. Eltette a mobilt, most már minden figyelmét nekem szentelte, de bár ne tette volna.
— Megjegyeztem — vágtam rá, majd ott hagytam őket.
Sarah semmit sem mondott, egyszerűen elhúzott a konyhába és nyomban nekilátott a főzésnek. Nem érettem mi folyik az étteremben... A főnököm le se szarta, hogy megaláztak. Nem ilyennek ismertem meg.
Háttal álltam a csapat asztalának, de esküszöm végig magamon éreztem a pillantásukat.
Négy tányérral a kezemen egyensúlyozva tértem vissza azt asztalhoz. Mindenki elé letettem a kért ételt, de távozás előtt Colton megállított.
— Úgy tűnik mégsem jó a memóriád — tolta el magától a tányért. — Én ugyanis hús nélkül kértem.
A fogamat csikorgattam.
— Hús nélkül, a húsimádó burgert? Azt hiszem ezt biztosan megjegyeztem volna.
— Úgy néz ki mégsem — vont vállat. A haverjai nevettek. — Kérek egy másikat!
Mély lélegzetet vettem. Egyetlen másodpercre lehunytam a szemem, aztán elmosolyodtam. Az ilyen bunkók utálták, ha nem tudják felidegesíteni a kiszemelt áldozatukat. Colton-on is látszott, ahogy egy izom megrándult az arcán.
— Azonnal hozok egy másikat — vettem magamhoz a tányért. — Nektek minden megfelelt? — néztem a többiekre, akik gúnyos mosoly kíséretében a fejüket rázva felsorolták mit kell hoznom nekik ahelyett, amit eléjük raktam.
Ezt még kétszer eljátszották. Már rég túl voltunk a záráson is. Kétségbeesetten néztem Sarah-ra, de ő továbbra sem szólt egy szót sem, csak csendesen csinálta az újabb adagokat.
Kibírom. Kibírom.
Kivittem az újabb hamburgereket, ezúttal Colton semmit sem mondott, hanem azonnal enni kezdett, ahogy a barátai is.
Megkönnyebbülten fellélegeztem.
— Mi ez az egész, Sarah? — kérdeztem tőle a pulthoz érve. Idegesen doboltam a fán az ujjammal. Lesütötte a pillantását, válasz helyett a kezembe nyomta a felmosót. Nagyot sóhajtva indultam hátra. Csendesen dolgoztam és figyelmenkívül hagytam az asztalnál ülőket. Még akkor sem pillantottam fel, amikor Colton felállt és lassú léptekkel felém indult. Jajj, ne már!
— Kihagytál egy részt.
Felvont szemöldökkel néztem rá, mire a földre nyomott némi mustárt. Sóhajtottam. Most komolyan? Mint valami gagyi 90-es évekbeli filmben. Oldalra léptem, majd elvettem az egyik szalvétát az asztalról, hogy azzal töröljem fel a mocskot. De ahelyett, hogy a kukába dobtam volna, egyenesen Colton fehér pólójának nyomtam.
— Hűha, ügyetlen vagyok — kaptam levegő után. A srác elmosolyodott, de ez tipikusan bajt ígérő vigyor volt.
— Helena! — kiabált rám Sarah. Miért velem ordítoztak? A főnök mellénk sietett és sűrű bocsánatkérés közepette szinte hajlongott.
— Megesik az ilyen — vont vállat Colton. — Nehéz jó munkaerőt találni.
Fintorogtam, ahogy visszasétált az asztalhoz a vihogó haverjai mellé.
— Sajnálom, de ki vagy rúgva — suttogta Sarah, amikor előre értünk.
— Mi? — háborodtam fel azonnal. — Sarah, hiszen te is láttad...
— Sajnálom!
Mérges voltam, méghozzá eszeveszettül. Eldöntöttem, hogy nincs is szükségem egy olyan munkahelyre, ahol hagyják az ilyesmit.
— Ha elmentek, elmagyarázom. Colton Samuel West nem az a fajta ember, akivel baszakodhatunk — kezdte, azonban felhorkantottam.
— Miért ki Ő, az Antikrisztus? Én nem várom meg, hogy elmenjenek. Ki vagyok rúgva, szóval lelépek. Csinálj, amit akarsz!
Sarah összerezzent, én pedig máris bántam a durva szavaimat, de úgy éreztem jogos, amit érzek. Bevágtattam az öltözőbe, szinte letéptem az egyenruhát és gyorsan felöltöztem. Az étterem kulcsait az étkező asztalra dobtam. Szerencsére volt hátsó kijárat, így nem kellett a négyessel újra találkoznom.