Nem gondoltam volna, hogy egyszer, az éjszaka közepén, pontosan hajlani háromnegyed négykor arra fogok várni, hogy kézhez kapjak egy bögrényi kávét, közben pedig összehúzom magamon a kabátomat. Pechemre az eső is megeredt, ráadásul tél van, úgyhogy egészen átfagytam.

- Biztos, hogy nem kérsz inkább forralt bort? - kérdezte tőlem a nő, de én csak megráztam a fejemet. Felém fordult, s méregetni kezdett. - Nem tűnsz részegnek. Akkor miért engem hívtál?

- Jelenleg ez tűnt a legjobbnak - sóhajtottam.

- Remélem, hogy azt nem várod el tőlem, hogy ápolgassam a lelkedet - vágta rá, mire én csak elmosolyodtam.

- Te lennél az utolsó, akitől ezt elvárnám.

Nem tudom, hogy miért az ő nevére böktem rá akkor. Ahogy azt sem, hogy régen miért Minhohoz menekültem. Igaz, véletlenül történt, viszont megtehettem volna, hogy azonnal eltűnök, mihelyt kijózanodtam. Talán tényleg nem arra vágytam, hogy sajnáljanak, hogy megpróbáljanak együttérezni velem. Az úgyse fog menni. Hiába mondják, hogy próbálkozni szabad, olykor jobb, ha csak menedéket nyújtunk a másiknak. Egy szavak nélküli ölelésnek is lehet akkora értéke, mint egy terápiának, amiért fizetünk. Csak a megfelelő embertől kell kapnunk.

Én pedig most másra sem vágytam, mire arra, hogy valaki a kezét nyújtsa felém, s kirántson ebből a mély gödörből, amibe kerültem. Amiben csak kapálóztam eredménytelenül.

Hwang Myeongsuk tökéletes alany volt arra, hogy kiszakadjak a jelenlegi helyzetemből. Tudom, hogy ő majd fog hagyni nekem egy kisebb pihenőt, mielőtt megpróbálnám megoldani a problémámat. Vagy... Vagy hagyja, hogy elfussak előle. Hogy valameddig üldözött legyek, amíg meg nem unja a vadász. Bár... Ki tudja? A tegnapi után, ha keresnének se válaszolnék.

Elegem van abból, hogy én vagyok a nyájas egyetlen fekete báránya. A sok fehér közül túlságosan kitűnni borzalmas. Hogy mindenki megbámul, hogy mindenki tudja, hogy más vagyok. S akkor még nem is tudnak Jiminről.

- Nem tudok neked szobát felajánlani, de a kanapé egész kényelmes - bökött a dívány felé a vékony nő, én pedig csupán egy bólintás kíséretében le is tettem oda a fenekemet. - Nincsenek bonyolult szabályok a házban, viszont szeretném, ha betartanád őket. Nem mászkálhatsz cipőben, de papucsot mindenképp vegyél fel, mert hideg a padló. A cigimhez nem nyúlsz és, ha valami koszt csináltál, akkor takarítsd fel. Nem a legszebb lakás, de legalább rend legyen benne - rántotta meg a vállait.

- Vettem, főnök - mondtam, ő pedig megforgatta a szemeit.

- Ja, még valami! - fordult vissza, mielőtt még a szobájába vonult volna. - Tőlem aztán fél Dél-Koreát behozhatod, de Jeon Jiwon ne legyen köztük.

- Miért van olyan érzésem, hogy nem bírod? - döntöttem oldalra a fejem, s tettem fel a kérdésemet, hiába elég egyértelműnek tűnt a válasz.

- Kellemetlen azzal egy légtérben lenni, aki csak egy kaland volt és lett tőle egy kölyköd - nézett rám, mire én csak egy széles vigyort ejtettem, ő pedig elnevette magát. - Le se tagadhatnátok egymást - rázta a fejét. - Ha már itt vagy, aludj pár órát, aztán menjünk el piacra. Miattad főznöm is kell - mondta úgy, mintha a világ legnagyobb terhe lennék számára, de érezhető volt az irónia.

- Akkor ne tarts fel - sóhajtottam.

- Piszok kölyök - szúrta oda nekem, s ezek után el is ment, hogy aludjon pár órát. Szüksége lesz rá, ahogy nekem is.

Kellene pár óra, amit nyugodtan töltök, viszont... Egyszerűen nem ment. A gondolataim mintha testet öltöttek volna, susogtak mellettem, egyenes a fülembe, s egy pillanatig sem hagytak. Hunyva voltak a szemeim, mégis... A szokásos sötétséget a bevillanó képek díszítették az estéről. Más sem volt előttem, mint az öcsém érzelemmentes arca, s az, ahogy egyenest, a tekintetembe meredve mondja el, hogy mit szeretne.

Akarva-akaratlanul vettem észre, amint már a harmadik cigarettámat szívom el a sötét nappaliban. A hirtelen kapott rengeteg nikotintól és füsttől még a fejem is fájni kezdett, ezért a fürdőt felfedezve megmostam az arcomat. A tarkómat is alaposan megtapogattam hideg tenyeremmel, hátha kicsit kiránt ebből a valós-illúzióból, amibe a testvérem szavai kergettek. Hívhatom egyáltalán még annak? Én még mindig öcsémként gondolok rá, viszont fordítva... Már koránt sem az a helyzet, mint régen.

Azt kellett, hogy mondjam, az igazságot megtudni nem csupán azt jelenti, hogy valamivel gazdagabbak leszünk. Hanem azt is, hogy valakit elveszítünk. Ugyanis, ahol a valóságot keressük, akkor rá kell, hogy jöjjünk; van hazugság is mellette.

Jó volt, hogy Jeon Jiwon az életembe lépett. Jó volt, hogy tudom, számíthatok rá. Viszont, ha előbb tudom, hogy ez lesz az ára annak, hogy megkedvelem, s nyitok felé, akkor lehet, hogy örökké kerülném őt, félve, akárcsak a tűztől.

Mindössze pár órácskát aludtam. Kettőt-hármat, amivel még éppen használható állapotban voltam. S ahogy ígértem, elkísértem Myeongsukot a piacra. Úgy tűnt, hogy ismerte őt pár ember, sokakkal jókedvűen elbeszélgetett, viszont, mihelyt megláttak engem mellette, megváltoztak. Nem értettem, hogy miért, hiszen a nővel külsőleg egyáltalán nem hasonlítottunk. Megnyilvánulásban annál inkább. Viszont hamar rájöttem, hogy miért néznek meg annyira, hála az egyik árusnak.

- Hwang Myeongsuk, csak nem ismét bizniszben? - mért végig az egyik középkorú nő mosolyogva, mire ráncba szaladtak a szemöldökeim. - Ha ilyen pasik keresnek meg, akkor értem, hogy miért űzted olyan sokáig, az én szám se tudna erre nemet mondani. De nem úgy volt, hogy már abbahagytad a..!

- Értékelem az érdeklődésedet, Seolhyun - mosolygott Myeongsuk. - Valóban ilyen szexi pasi keresett meg, viszont kicsit más ügyben, mint azt gondolnád - fogott a kezébe egy káposztát. - Mennyibe is kerül? - nézett rá ártatlan szemekkel. - Tudod, ezt hívják úgy, hogy törődj a saját dolgoddal.

- Milyen ördögi - kuncogtam, adva alá a lovat.

A nőnek a piacon ez nem igazán tetszett. Az álla a földön volt, s igen nehéz volt elkapnia ezt a magasra dobott labdát, viszont éppen ezért is jött a legegyszerűbb és leggyengébb visszavágásokkal. Minden mocskos szó, amivel csak illetni tudta a jelenlegi eltartómat, kijött a száján.

- Te kis rohadt riherongy! - fújta fel magát, s jelentek meg a vörös foltok az arcán, ezzel képviselve az idegességet, ami a következő megjelenő érzelem volt benne a meglepettség után. - Nekem ne mondja meg egy prosti, hogy mit tegyek! - kiabált, mire Myeongsuk alig bírta visszafogni a nevetését.

- Csak nyugalom, Seolhyun, még a végén árt az üzletednek - kuncogta el a végét. Tagadni sem tudta, hogy mennyire élvezi, hogy ennyire ki tudta borítani őt a beszólásával. Tényleg hasonlítunk ebben. - Tudod mit? Inkább máshol veszek káposztát, ez nem tűnik olyan egészségesnek. Azért örültem, hogy válthattunk pár szót, drága! - integetett neki idegesítő mosollyal, majd, mintha mi sem történt volna, elsétált, élvezve, amint a nő ordibál mögötte, önmagából kikelve. - Miért van úgy megsértődve? Az előbb még azt mondta, hogy lenne a helyemben, aztán pedig mindent a fejemhez vág. Nem is értem - sóhajtott drámaian, miután távolabb értünk, s ezek után nyugodtabb körülmények között tudta megvenni a káposztát, s még mellett pár zöldséget.

Nem fogok hazudni, ez a nő biztosan a baráti társasága legnagyobb arca, illetve a legtoxikusabb tagja is. Viszont, valahol nagyon bírtam, hogy ilyen, s ki tudott rángatni abból a hatalmas sötétségből, amiben voltam. Nem azt mondom, hogy sokkal jobb lett a helyzetem, nyilván nem oldódott meg semmi, viszont elterelte a gondolataimat. Ha csak pár órára, vagy csak pár percig is, nem számított. Én hálás voltam.

Hangosabb volt, mint a saját démonjaim, akik folyamatosan, fáradhatatlanul kántálták a megszokott szövegüket.

Egy dologra viszont hamar rájöttem. Mégpedig arra, hogy Myeongsuk nemhogy nem tud főzni, de még a próbálkozásai is pocsékok. A kaja vagy íztelen volt, vagy annyi sót és borsot tett bele, hogy az már ehetetlennek bizonyult.

- Ne finnyáskodj, hanem edd meg! Mi nem jó ebben? - kapott be egy falatot, amit én csak szörnyülködve néztem.

- Te nem vagy százas...

- Te pedig nem vagy normális. Tudod te, hogy mennyibe került ez a sok dolog? - mutatott rá a tányér... Nem is tudom mire.

- Még szerencse, hogy nem használtál fel mindent - sóhajtottam. - Szokj le a cigiről, vagy szívj kevesebbet, mert az ízlelőbimbóidat már a feketepiacon se adhatod el - vágtam hozzá, mire elnevette magát.

- Miért, talán te jobban főznél? - kérdezte, mire én csak felkeltem az asztaltól, s feltűrtem a felsőm ujját.

A nő nem szólt bele, csupán csendesen figyelt, s olykor-olykor elszívott egy-egy szál cigarettát, illetve betöltött párat, hogy még legyen nála később is. Nyilván neki is csináltam egy adagot, s ez nem az a bizonyos roppant egyszerű instant tészta.

Amikor elkészültem, kiszedtem egy-egy tányérba, majd tálaltam. S amikor Hwang Myeongsuk belekóstolt, megláttam, amint felcsillannak a szemei. A következő adagot bátrabban vette a szájába, mohóbban, ami halovány mosolyt csalt az arcomba. Ki tudja, hogy mikor evett bármi normálisat is utoljára. Elvégre, amikor idejöttem, nem sok minden volt a hűtőben, s a szekrények is elég üresek voltak. Tekintve, hogy milyen helyen él, nem hiszem, hogy bármikor is járt étteremben.

Meg is kérdezte tőlem, hogy hogyan tanultam meg így főzni, ugyanis fura neki, hogy egy egyszerű srác, mint én, ért ehhez. Pedig semmi különleges nem volt benne.

- Sokszor segítettem anyunak - vallottam be őszintén, s közben visszaemlékeztem az időkre, amikor közösen csináltunk valamit a konyhában. - Meg volt egy öcsém, akit el kellett tartanom néha - sóhajtottam.

- Ebbe még a bagós tüdőd is belerezgett - mondta, mire én csak egy szomorú mosoly kíséretében megrántottam a vállaimat. - Nem hoztál magaddal telefontöltőt? - kérdezte.

- De - mondtam. - Csak kikapcsoltam a telefonomat. Most nem akarok... Senkivel sem beszélni.

- Nem tudom, hogy örüljek, vagy szarul érezzem magam azért, mert kivétel vagyok - vágta rá, én pedig halkan egy kuncogást ejtettem. - Nézd, Jungkook - sóhajtott ezúttal ő. - Nem vagyok... A legjobb, aki tanácsot tud adni, vagy a legmegfelelőbb személy, akitől meg kellene fogadnod - kezdte el. - Viszont, ha van valaki, aki tudja, hogy milyen a problémák elől menekülni és bujkálni... Akkor az én vagyok. Úgyhogy tapasztalt felnőttként, aki emiatt cseszte el az életét, azt mondom neked, hogy te ne ess abba a hibába, amibe én - nézett a szemeimbe. Hangja nem volt hangos. Általában nem fogja vissza magát, ám most kellemesen csengett. Hallatszott rajta, hogy őszinte. De, ha más nem, a tekintetéből ki tudtam volna olvasni ezt. Elvégre a szemkontaktus, amit közel egy percen át tartottunk, mást sem mondott magáról. - Nem foglak elzavarni - törte meg a csendet. - Viszont nem maradhatsz sokáig. Csak addig, ameddig le nem nyugszol. Igyál, cigizz, szexelj, mit tudom én! - tárta szét a karjait. - Vezesd le a feszültséget, aztán pedig menj haza, mert neked nem ez az otthonod. Nem is az, amit Jeon Jiwonnál van, ezt pedig te is jól tudod - húzott elő egy cigarettát a dobozból, tette a szájába, majd gyújtott rá, míg én csak egy lágy mosollyal figyeltem őt. Ez pedig neki is feltűnt. - Mi az? Mi ez a buzis nézés? - kérdezte szemöldökét ráncolva, én pedig elnevettem magam.

- Nem úgy volt, hogy nem fogod ápolgatni a lelkemet? - döntöttem oldalra a fejem.

- Ez nem ápolgatás, hanem a helyére rugdosom neked - mondta azonnal, s mutatott rám a cigivel. - Fogd be a szádat és egyél. Aztán pedig aludj, mert nem pihentél valami sokat.

- Ezt honnan tudod? - lepődtem meg.

- Ez egy apró lakás, azt is hallom, ha valaki másképp veszi a levegőt a ház másik végében - rántott vállat. - Akkor arról ne is beszéljünk, amikor fel-alá járkál, mert mosdóba megy. Először azt hittem, hogy valami olyat csinálsz a kanapén, de a hatodik esetnél lemondtam erről. Gondoltam te se szeretnél színváltós golyókat - forgatott szemet, belőlem pedig kitört a nevetés.

Sokan mondják, hogy menekülni gyáva dolog. Viszont én mindig is úgy gondoltam, hogy ez lehet egyfajta előny is. Hiszen amíg bujkálunk, tudunk gondolkodni. Addig van időnk eldönteni, hogy mi lesz a legjobb döntés, s a legmeghatározóbb lépés, amit tenni fogunk. A hezitálás sokszor nem a vesztes csapat játékának előzenekara. Sokkal inkább a győztesek taktikai megmozdulásának meghatározása.

Én nem tudtam, hogy miképp fogok kijönni ebből a játszmából. Viszont azt éreztem, hogy most pihennem kellett. Kivenni pár nap szabadságot ebből a zsúfoltságból, ami körülvett. Az otthoni problémák elől szerettem volna megbújni pár napig. Addig, amíg rá nem jövök, mit tehetnék. Addig, amíg rá nem tudom venni magam csupán a gondolatra; talán van rosszabb a mostaninál.

S sajnos igaz a mondás. Mindig van rosszabb, s mindig van lejjebb. S a helyzet csúfsága csupán az, hogy ezek olyan dolgok, amik nem kopogtatnak az ajtónkon, hogy számítsunk rájuk. Már csak benne találjuk magunkat és onnan sajnos nincs tovább, csakis egyenesen.

Egyenest az ismeretlenbe úgy, hogy tudjuk, visszanézve látjuk csupán a jó és szép emlékeket.

➖🔻➖🔺➖

Hello Sütikék! Na, itt is vagyok az új résszel😌 Ennek baromi érdekes története van amúgyXD Legalább is a késésének.

Kezdjük ott, hogy miért került át vasárnapra... Egyszerű, beteg lettem és leromlott az állapotom, szóval a szombatot úgy, ahogy volt, átaludtam🥰 De komolyan xd felkeltem ebédelni, aztán ismét elaludtam a francba és vasárnap keltem ismét🥹 Sosem volt még ilyen, de betudom a láznak XD

Aztán, amiért még a vasárnapi rész is átmászott hétfő hajlanra😂 Annyi, hogy apum kivitte a laptopot (mivel a szüleimnél vagyok, kénytelen vagyok az ő gépét használni, de ugyebár neki is kell, mert kis facebook függő a drága) és gyönyörűen elnyomott valamit ezekben a csodás kései órákban. Szóval minden munkám odaveszett, csupán valami 497 (?) szó maradt meg a 3500 helyett🥲Na, nem baj, igaz, nem lett annyi, de legalább még így éjfél körül sikerült annyi ideget ennem és felspanolnom magam, hogy kipótoljam😌

Mit gondoltok Jungkook anyukájáról? Olvasgattam a kommenteket és meglepődtem, amikor láttam, hogy néhányan bírjátok őt. Bevallom, én is csípem a karakterét, hehe😌 Szóval örülök, hogy nem vagyok egyedül🤘🏻👏🏻

Hamarosan felkerülnek a szavazásra alkalmas könyvek is, pontosan az 50. résznél😌 Ami azt jelenti, hogy mindössze 15 rész maradt ebből a könyvből, illetve egy epilógus):

Közben megszületett az instás szavazás eredménye is. Hát... Szerintem elég egyértelmű volt, néhányan biztosan tudjátok, hogy melyik könyv lesz a visszatérő, mint hősies negyedik😂 Aki viszont nem, akkor annak meglepetés lesz😌♥️♥️♥️

Hogy vagytok kedveseim?😌♥️♥️♥️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook