Az állam leesett a szavaktól, amik elhagyták Jimin száját. Egészen eddig annyira kiállt amellett, hogy együtt kell maradnia Yeongcheollal, hogy hihetetlen volt számomra az, hogy így meggondolta magát. Nem találtam rá magyarázatot, bármennyire is próbáltam olvasni a tekintetéből.

- Ez ennyire meglepő? – mosolyodott el, s döntötte oldalra a fejét.

- Hogy a faszomba ne! – káromkodtam, annak ellenére, hogy itthon mindig visszafogom magam az öcsém miatt. Remélem, hogy még alszik. – Mármint... Eddig végig azt mondtad, hogy nem lehet, aztán most... – pislogtam, de ő csak elnevette magát, az arcomra simított egyik kezével, s közelebb hajolva egy puszit nyomott a másik felére.

- Csak fogadd el és kész – helyezkedett vissza. – Egyébként említetted, hogy fel akarod venni a kapcsolatot Jeon Jiwonnal – terelte a témát, ami már kevésbé volt ínyemre. El is húztam a számat, főleg, hogy az egész csak arra ment ki, hogy jobban megbízzon bennem és lássa, hogy igenis meg kell tennünk olyan lépéseket, amiket nem akarunk és nehéz nekünk. – Sikerült bármit is elérni? – kérdezte.

- Nem – ráztam a fejem. – A nevén kívül semmit sem tudok. Meg persze azt, amit leszedhetnék róla a netről – forgattam szemet. Kicsit gáz, hogy mindenki más jobban ismeri a saját apámat, mint én. De tekintve, hogy egészen eddig nem is keresett, ő sem állhat másképp.

- Holnap akkor elmegyünk Gangnamba a Coffee & Bingsu Dessertbe, mert mindig ott reggelizik 9 és 10 óra között – mondta a táncos a telefonját görgetve, mire összeráncolt szemöldökkel néztem rá. Nagy szótlanságom neki is feltűnt, ezért rám emelte a tekintetét, s megválaszolta a fel nem tett kérdésemet. – Minden szombaton ott van és felteszi instára a képeket. Híresség, szóval egy-két póz a kajával és ingyen fogyaszthat – magyarázta.

Tehát nem szabadulok.

Hangokat hallottunk, méghozzá a bejárat felől, ezért mind a ketten arra kaptuk a tekintetünket. Anyu és apu lépett be, Seo asszony pedig azonnal lerakta a szétnyitott esernyőjét az annak kihelyezett törölközőre. Tehát kint esik az eső. Meg sem lep, hogy Koreában hó helyett ismét az szakad az eső.

- Ritka rossz idő van kint – mondta, miután levette a nyaka köré tekert sálat, s csak ekkor nézett ránk. – Sziasztok, szia Jimin! – mosolygott. – Rég láttunk. Hogy vagy? Minden rendben veled? – pakolászott, de nem hagyta abba a kérdezést. Ő mindig is érdeklődő volt, tanárnőként is ilyen. De szerencsére nagyon szeretik őt a kicsik. Laza és vicces, de nagyon jól végzi a munkáját. Tavaly a legkedveltebb tanárnő címet is megkapta.

- Szia Hari. Üdv, Doyun – intett apámnak is, aki csak biccentett egyet, hiszen azon volt, hogy ne hozza be a sarat kintről. Anya allergiás rá, ha valaki koszos cipővel egy méternél beljebb mászik. – Jól vagyok, köszönöm – válaszolt a srác. – Kicsit beugrottam Jungkookhoz és Jungwonhoz. Remélem, hogy nem gond – követte végig a szemével, ahogy a szüleim ide-oda mennek, amíg mindent el nem pakolnak.

- Dehogy gond, ne butáskodj, kedveském – válaszolt azonnal anya, majd, miután kész lett, felénk fordult, mindkét kezét ökölbe szorítva tette a csípőjéhez, s egy nagyobb adag levegőt fújt ki az orrán. – Ettetek? – kérdezte, bár ez inkább felém irányuló volt, burkoltan informálódik afelől, hogy adtam-e enni Jiminnek.

- Igen, ettünk – válaszolt a táncos, míg én csak egy gúnyos mosolyt ejtettem. Nem fogsz ki rajtam. Jól neveltél.

- Nagyon helyes – mondta. – Most fogok főzni, szóval, ha már van két egészséges fiam, a gethás pedig gondolom fent alszik, akkor segíthettek is.

- Milyen szerencse, hogy van két egészséges fiad és egy beteg, aki szabadságot vesz ki mára, szívem – adott egy puszit anya homlokára apu, s megpróbált elsomfordálni, de nem úszta meg ennyivel.

- Hova-hova, Yang Doyun? – emelte meg az állát, s nézett rá. – Van nekem egy makk egészséges férjem is, aki fel tud porszívózni, amíg mi a konyhában vagyunk – hunyorított, mire apa csak elhúzta a száját, s egy hamis mosollyal fordult meg, hogy megpróbálja megenyhíteni a tőle legalább másfél fejjel alacsonyabb édesanyámat.

- Szívem... Tudod, hogy nagyon szeretlek és kaptál tőlem egy hintaágyat a kertbe.

Seo asszony erre csak elmosolyodott, s apu vállára fogott.

- Én is nagyon szeretlek, szívem. De a házimunka nem csak engem terhel és a hintaágyat csak nyáron tudom használni – tette hozzá, mire apa csak lehunyta a szemeit. Nem tudott semmit sem mondani, amivel kibújhatott volna a meló alól, szóval inkább csak beletörődve mondta, hogy először lepakol, aztán pedig bele is kezd. – Helyes. Na, mossatok kezet, addig én előpakolom a dolgokat. Jimin, kedvesem, te tudsz halat filézni? – kérdezte, miközben elindult a csomagokkal a konyhába.

- Igen, tudok – válaszolta a táncos.

- Remek, mert Jungkook tök hülye hozzá – vágta rá anyu, én pedig eltátottam a számat. Áruló!

Jimin persze csak nevetve reagált erre az egészre, s inkább a mosdóba terelt, hogy mind a ketten megmossuk a kacsóinkat, aztán pedig Seo asszony segítségére rohanjunk. Nem mondom, hogy hazudott. Tényleg nem tudok halat filézni, így a zöldségek felvágása lett az én feladatom, illetve a kóstolás. Anyu szerint, annak ellenére, hogy cigizek, nekem van a legjobb ízérzékem a családban, szóval mindig az én számba dugdossa a kanalat.

Később az öcsém is felkelt, bár nem segített, inkább csak leült a székre, s nézett ránk. Nem volt lázas, de folyamatosan fújta az orrát és szipogott. Apu is idejött, miután végzett a porszívózással, s egész végig jártatta a száját. Jó kedvében volt, annak ellenére, hogy a fáradság sötét karikái a szemei alá költöztek. Sok viccet mesélt, szívta a vérünket, amennyire csak tudta, s mivel egyikünk sem arról híres, hogy ezt elengedje a füle mellett, szép családias szájkarate következett. Természetesen csak hülyéskedtünk, senki sem vette magára.

Jimin láthatóan jól érezte magát. Nevetett, egész végig mosolygott, s néha ő is beszállt, bár, leginkább akkor, ha én voltam a szóban forgó személy. Ez egyértelmű volt, engem ismert a legjobban, s velem ápolta a legközelebbi kapcsolatot. Szó szerint.

Anyu és apu nagyon csípte őt. Fel is ajánlották neki, hogy aludjon nálunk, viszont ő ezt kedvesen elutasította. Nem szólt otthon, még arról sem, hogy eddig marad, úgyhogy egy közös vacsora után ő el is kezdte összeszedni a cuccait.

Egy kabátot kaptam magamra, s belebújtam a cipőmbe, hiszen kikísértem őt a buszmegállóba. Közben pedig rá is gyújtottam, mivel eddig erre nem sok lehetőségem volt, úgyhogy most elalvás előtt legalább bepótlom a napomból kihagyott nikotint.

- Most mi az? – kérdeztem rá, mivel a táncos már egy ideje csak nézett rám.

- Mondtam. Szexi, amikor dohányzol – mondta, mire hitetlenkedve ráztam meg a fejem mosolyogva, s a közeli kukához lépve elnyomtam a csikket, s el is dobtam azt.

- Nem fogunk szexelni egy buszmegállóban – jelentettem ki, ő pedig elnevette magát.

- Szeretem az extrém helyeket, de nem ennyire, ne aggódj – mondta, s közelebb lépve hozzám megölelt. Mellkasomba nyomta a fejét, s semmi mást nem hallgattam, mint a halk szuszogását. Legalább is egészen addig, amíg meg nem szólalt. – Örülök, hogy adsz egy esélyt ap...! Jeon Jiwonnak – javította ki magát azonnal, majd nézett rám. – Amit ma mondott Yeongcheol... Ne törődj vele. Ő nem tudja, hogy milyen jó ember lettél és még annyira sem ismer, mint én. Ahogy a családoddal voltál... Nagyon rossz ezt bevallanom, de egy pillanatra irigy voltam – lépett el tőlem egy szomorkás mosollyal. – Az én kapcsolatom sosem volt ilyen jó az apámmal – sóhajtott. – Számára én csak egy buzi kölyök voltam, aki miatt jobban szégyenkezhetett – forgatta a szemeit. – Anyu pedig... Nem mindig volt otthon, dolgozott – húzta a száját.

- Sajnálom – motyogtam, de ő csak legyintett.

- Mindegy, lehet, hogy nem is lett volna jó, ha azok ketten huzamosabb ideig egy légtérben tartózkodnak – mosolygott. – Számomra elég volt általatok megtapasztalni ezt.

- Remélem tudod, hogy bármikor jöhetsz hozzánk – mondtam neki, s húztam magamhoz vissza, hogy ismét egymás karjaiban kössünk ki. – Kedvelnek téged – utaltam a családomra. Tényleg kivétel nélkül szeretik Jimint.

- Köszönöm szépen – suttogta.

- Ugyan mit? – kérdeztem vissza. – Nem tettem semmit. Te voltál, aki belecsöppent az életembe és...!

- Azt, hogy te még próbálkozol. Más... Már rég feladta volna, vagy el se kezdte volna – bújt közelebb, az én szívem pedig nagyot dobbant. – Ezt olyan szívesen hallanám többször. Jó érzés – nézett fel rám egy mosollyal, viszont a szemei a szokottnál jobban csillogtak. Nem azért, mert sötét volt, s a fejünk felett lévő utcalámpa megvilágított minket gyér fényével. A fiú tekintete könnyes volt.

- Jimin...

- Csak hálás vagyok – pipiskedett, hogy egy apró csókot nyomjon a számra, majd lépett el tőlem, hiszen a távolból az utcára telepedő éjszakai csend miatt hallottuk közeledni a buszt. – Akkor holnap nyolcra itt leszek és együtt elmegyünk Gangnamba – mosolygott.

Sosem láttam őt ilyennek. Azt hinné az ember, hogyha több időt töltünk el valakivel, akkor jobban megismerjük őt. Viszont Jiminnel ez nem így történt. Inkább csak összekuszálódott minden vele kapcsolatban. Hiszen az, amit mondott, egyszerre kelt bennem sajnálatot és aggodalmat. Mintha ő mindig is kiáltott volna a segítségért, de soha nem mentette meg senki.

Más sem járt a fejemben, mint Minho szavai akkor. Márpedig ahogy összerakom a képet Jiminről, egyre inkább úgy tűnik, mintha mindvégig egy álarcot tartott volna magán. A mosoly nem más, mint valami, amit mások látni akarnak. Én voltam az, akit hülyére vett, egy a sok közül, akinek hazudott, de a kérdés az volt, hogy maga miatt tette ezt, vagy azért, mert mást akart ezzel óvni?

Alig aludtam az éjszaka. Végig azon kattogtam, hogy mit tehetnék azért, hogy végre őszinte legyen velem. Mert ezek szerint – ugyanis nem hagytam fel ezzel az állítással, egyszerűen belefészkelte magát a fejembe – végig hazudott nekem. Viszont sajnálatos módon semmire sem jutottam. Az pedig csöppet sem segített, hogy a másik gondolatom az Jeon Jiwon volt. Valójában nem akartam megadni neki azt a bizonyos második esélyt. Csakis kizárólag Jimin miatt mondtam azt, s lennék is hajlandó megtenni. Magamtól semmiképp sem.

Ám a dolgok nem úgy alakultak, ahogy én akartam. Másnap reggel Jimin ténylegesen eljött, egy hatalmas mosollyal fogadott a nappaliban, ahol Seo asszonnyal beszéltek valamiről, közben pedig egy pohár vizet ivott. Látszólag nem mondta el, hogy hova készülünk, mivel anyu nem ellenezte, nem aggódott miattam. Ha tudna róla, valószínűleg velem tartana, hogy legyen mellettem egy támasz. Nem engedne ennyire nyugodtan az utamra. Hazudni meg nem tud. Jungwon ezt a tulajdonságát örökölte. Egy pillanatig sem tud füllenteni.

A táncossal el is indultunk, bármennyire próbáltam nem sietni, hogy lekéssük azt a periódust, amit Jeon Jiwon reggelizéssel tölt a Coffee & Bingsu Dessertben, nem sikerült. Óra 47-re értünk oda, s a fiú csupán remélni tudta, hogy még ott van. Őszintén szólva, én nem bánnám, ha nem. Avagy, ha nem lenne rám ideje. Én is tudnék sokkal jobb dolgokat csinálni, ahelyett, hogy vele beszélgetek a... Tulajdonképp nem is tudom, hogy mit tudnánk egymással dumálni. Nem ismerem és ő sem engem. Ráadásul én eleve nem vagyok egy nyitott ember. Nagyon nehéz velem társalogni.

- Ott jön! – mondta Jimin, majd fordított magával szembe, s mintha az anyám lenne, aki randira küld az első kiszemeltemmel, megigazította a ruhámat, a hajamat, s egy gyors puszit nyomott az arcomra. – Sok sikert – mosolygott.

- Várj, te elmész? – néztem utána nagy szemekkel.

- Még szép, nem az én találkozóm. Majd hívj, ha végeztél. Szia! – intett és sietősen el is vágtatott, míg én csak tátott szájjal pislogtam utána, mint egy kicseszett hal a szatyorban a busani piacon.

Fel is idegesítettem magam, amiért így rászedett, én azt hittem, hogy velem marad. Utána indultam, de ekkor a nevemet hallottam meg, ami megállásra kényszerített.

- Jungkook? – kérdezte a még mindig szokatlan hang, majd meghallottam a lépteit közeledni. – Egy nagyot nyeltem, majd megfordultam, s szembe néztem a férfivel. Körülbelül egy magasak lehettünk, s mintha tükörbe néztem volna. Csupán az ő hajában már ott virított egy-két ősz hajszál. Az arca kicsivel volt karakteresebb, s borostája volt. Amikor pedig meglátott, elmosolyodott. – Szia. Ne haragudj, csak... Mindegy, reggeliztél már? – nézett a szemeimbe, mire én csupán bólintottam egyet. – Értem – bólogatott, ezek után pedig beállt közénk a csend. Nem tudott mit felhozni, ahogy én sem. Bár igaz, nem is akartam. Nem voltam rá kíváncsi, hiába álltam itt, vele szemben. – Mi járatban? – próbálta megtörni legalább a némaság jéghegyét, viszont ezzel csak azt érte el, hogy ne tudjak válaszolni.

Nem akartam megosztani vele az igazságot, hogy miatta vagyok itt.

- Egy barátommal lett volna találkozóm – válaszoltam, s néztem az órámra. – De szerintem nem fog eljönni, szóval... Minden jót – indultam volna el, viszont ő a vállamra fogott, mihelyt hátat fordítottam neki.

- Várj! Nincs... Nincs kedved beszélgetni kicsit? – kérdezte. Látszott rajta, hogy ideges. Ő egy híresség, mégis dadog és nem tudja, hogy mit mondjon, hogy hogyan beszéljen velem. Elvégre a fia vagyok, mégsem tud rólam semmit. Szó szerint semmit. Mielőtt viszont válaszoltam volna, hozzátett valamit, amivel sarokba szorított. – Úgyis most szabad lettél, nem?

A legszívesebben nemet mondtam volna, s mindenféle indoklás nélkül otthagytam volna. Viszont... Ha ezzel elérem és bebizonyítom Jiminnek, hogy dönthetünk másképp is, akkor...

- Rendben – biccentettem. – Ha ráér – rántottam vállat, s dugtam a kezeimet a zsebeimbe. A férfi elmosolyodott, s hevesen bólogatni kezdett.

- Tegezz nyugodtan. Nem kérdem, hogy szólíts... Úgy.

- Nem is tenném még – sóhajtottam, s indultam el vele a kocsija felé, majd ültem az anyósülésre. Elég kellemetlen napnak nézek elébe...

➖🔻➖🔺➖

Hello Sütikék! Picit csúsztam~ de itt a rész😌♥️ Ez a lényeg, nem?XD

Huh, eszméletlen húzós hetem volt, nagyon kifáradtam🥲 De nem gáz, túlélek én mindent is😎

Ahogy írtam a történetet, bennem is megfogalmazódott egy kérdés, ahogy a szereplők helyébe képzeltem magam... Tényleg Yeongcheol az, aki miatt aggódni kell?🤔

Na és mi lesz ezzel a bizonyos apa-fia találkozással?😅😳

Hogy vagytok kedveskéim?🥰♥️ Nem tudom, hogy lesz-e kedden rész, valószínűleg csúsztatni fogom, mert szerdán vizsgám lesz, amin el kell érnem egy elég magas százalékot🥺 De erről úgyis értesítelek titeket később, amikor már biztos választ fogok tudni adni nektek🥰♥️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook