Az öcsém hozzám költözött. Szó szerint. Amióta hazajöttem, nem hajlandó egyedül aludni, csak velem. Én pedig ettől jobban nem is örülhettem volna.

Természetesen hálás voltam a szüleimnek, amiért nem tekintettek rám másképp, annak ellenére, hogy nem egy vér vagyunk. Viszont Jungwon volt az, aki ténylegesen abba a világba csöppent bele, abba a tudatba, hogy én valójában az ő testvére vagyok. Többször is el lett neki magyarázva, amikor kisebb volt, hogy nekem miért más a vezetéknevem. Azt hittük, hogy csak kicsi, s nem fogja fel a szavakat. Viszont később megtudtuk, hogy valójában csak nem érdekelték őt ezek a tények.

Ő volt az, aki a leginkább ugrott arra, ha valami rosszat hallott rólam mások szájából. Tisztelt engem, mintha bármi közünk lenne egymáshoz. Ez pedig nem változott a mai napig sem.

- Akkor biztos minden rendben lesz? – kérdezett rá anya, miközben a cipőjét húzta a lábára.

- Biztos – dőltem a mellettem lévő falnak, miközben néztem, amint a családtagjaim elkészülnek.

- Mindenképpen hívj fel, ha bármi történik – kötötte a lelkemre, én pedig csak a szemeimet forgatva bólogattam. – Komolyan mondom, Jeon Jungkook! Seggbe leszel rúgva, ha bármi baj lesz – fenyegetett meg, mire elnevettem magam.

- Értettem, Seo asszony, csak lépjetek már le – dugtam zsebre a kezeimet. – Üdvözlöm az otthoniakat – ejtettem egy mosolyt, akárcsak anyu.

- Átadom. Akkor holnap délután jövünk. Kaja a hűtőben, kínáld meg majd Jimint is, ne engedd haza éhesen – intett az ajtóban, majd gyorsan a kocsihoz is sietett, amiben már apa és az öcsém is benne ültek.

Anya családja Busanban él. Vagyis nem pontosan ott, de a közelben. Oda fognak elmenni, mivel karácsonyra a nagyihoz vagyunk hivatalosak. Én viszont itthon maradtam, ugyanis hamarosan elkészülünk a festménnyel, csupán pár apró simítás kell, az utolsó rétegek. Hiába akrillal dolgozok, nem hagytam mindent egy napra.

Tekintettel kellett lennem arra is, hogy nagy vásznon dolgozok, a részleteket nagyobb pontossággal tudom megfesteni, ehhez pedig idő kellett. Arra pedig nem kérhettem Jimint, hogy legalább fél napon keresztül mozdulatlan maradjon, amikor 30 percet nem bír ki mozgás nélkül. S talán akkor még keveset is mondtam.

Ez volt az utolsó nap az éven, s bár említettem a fiúnak, hogy nem muszáj ma is jönnie, ő megmondta, hogy semmi dolga nem lesz, így pedig legalább nincs egyedül.

Érdekes volt elkezdeni az egészet, ugyanis, amikor először összefutottunk ezzel kapcsolatban, Jimint más hajszínnel láttam. Először feketének láttam, de amint közelebb ért, felfedeztem a kékes csillogást tincsein. Nem az egyszerűt választotta, ő ebbe is színt akart rakni. Bár már az is furcsa volt számomra, hogy valami sötétebb hajra váltott. Előbb néztem volna ki belőle a rózsaszínt, esetleg a lilát, mint ezt.

Nem kellett sokat várnom rá, miután leléptek a szüleim, közel másfél-egy óra múlva itt is volt. Én addigra már átöltöztem a festős ruhámba, ami egy összekent nadrág volt, illetve egy nagyobb ing. Mind a kettő használt volt, külön ilyen alkalmak esetén hordom őket. Ki lehetne tisztítani őket, legalább is egy-két folttól meg lehetne válni, de felesleges.

A táncos is abba a cuccokba volt, amikbe elkezdtük a festés folyamatát. Igaz, húzta a száját, amikor fekete háttér mellé azonos színű inget kellett viselnie, de elfogadta, hogy ez az én festményem. Egyébként is felvázoltam neki mindent az elején, s megmondtam, hogy akármennyire is erősködik, nem fogok élénk színeket felhasználni. Legalább is nem olyan módon, ahogyan ő szeretné.

- Bírod még? – kérdeztem rá, miután már egy ideje Jimin mocorogni kezdett. Rá is pillantottam a vászon mögül, amit ő nem vett észre, így csak száját elhúzva válaszolt.

- Persze, folytasd csak – mondta, én pedig sóhajtottam egyet.

- Tartsunk egy kis szünetet. Már csak kicsit igazítok rajta és kész vagyunk – kentem be az ecsetemet, s hagytam ázni a folyadékban, majd vettem le a kesztyűmet is.

Felkeltem a székről, akárcsak Jimin, aki közelebb lépdelt, hogy megnézze, meddig jutottunk.

- Iszonyatosan tehetséges vagy – mondta elalélva, mire egy halovány mosoly jelent meg az ajkaimon. – Komolyan – kuncogott. – Tudod, hogy mi az egyetlen, ami hiányzik a képről? – kérdezett rá, én pedig összeráncolt szemöldökkel hajoltam közelebb, hogy meglessem, mi az, amit hiányol. – A színek. Mondjuk... Egy kis piros – nyúlt bele csupasz kézzel a felnyitott tubusba, majd húzta végig az ujját a sötét háttéren, amit eleinte csak leesett állal néztem, majd elkaptam a csuklóját.

- Mit művelsz? – hitetlenkedtem, de ő csak kuncogva kínálta meg az arcomat, már amennyit rá tudott kenni.

- Felélénkítelek – hajolt közelebb játékosan, viszont az nem volt segítségére, hogy ott volt a lába alatt az egyik elszórt doboz, s megbotlott benne. Én sem voltam felkészülve rá, így ahogy felém borult, nem voltam képes megtartani az egyensúlyomat és magunkat sem.

Szerencse volt, hogy közvetlen mögöttem volt a székem, így abba estem, nem pedig a padlón találtuk magunkat. Jimin is a mellkasomon volt elterülve, már amennyire ez lehetséges egy félig ülő helyzetben.

- Jól vagy? – kérdeztem meg tőle azonnal, bár sokkal inkább azért, mert elég erőteljesen nyúltam a karja után, amikor realizáltam, hogy megbotlott. Félő, hogy megszorítottam őt.

A fiú nem válaszolt azonnal, csak felnézett rám enyhén nyitott ajkakkal. Szemei csillogtak, s éreztem, amint óvatosan mocorogni kezd. Lassan hajolt közelebb, majd csókolt meg, a mellkasomban pedig egy kellemes bizsergés futott végig, ami később az egész testemre kiterjedt.

Nem voltam rest viszonozni ezt a csókot, ahogy a napokban egyszer sem. Nem tudtam eltaszítani magamtól a táncost, s nem is akartam. Sőt, egyre közelebb és közelebb szerettem volna tudni magamhoz. Érezni a teste melegét, ahogy mellkasa az enyémnek nyomódva emelkedik, majd süllyed.

Szerettem azokat a forró csókokat, amiket az arcomon hagy, s percek után is éreztem azok hevességét bőrömön. Az apró érintéseket, amik egyszerre tettek lággyá, mégis úgy éreztem, hogy egyre erőszakosabbá és akaratosabbá válok tőlük.

Az adrenalin száguldozott az ereimben.

Jimin belém kapaszkodva csúszott feljebb, jobban széttárva a lábait, hogy már-már hozzám tudjon simulni, miközben az apró ajak-csatából egy háború lett. Nem is tudtam megmondani később, hogy a kezeim maguktól, vagy az én akaratom miatt kezdtek ide-oda járni a fiú testén. Először csak a derekára csúsztattam tenyereimet, s feltűrve egy kicsit a srác fekete szaténingét engedélyt adtam ujjbegyeimnek felhevült bőre tanulmányozására.

A táncos nem tudott közelebb kerülni hozzám, teljesen egymásnak voltunk simulva, mégis, a csókokkal, a cuppanássokkal egy ütemben kezdte mozgatni a csípőjét, én pedig erre felmorrantam, s picit lejjebb is nyomtam őt magamon, aminek már ő is hangot adott.

A cuppanások mellett a folyamatos szuszogásunk hallatszott. Próbáltunk azért levegőt venni, de az egyre hevesedő csókcsata ezt nem könnyítette meg. Ahogy az sem, hogy éreztem, amint a testem forrósodik, izzadni kezdek, a szívem pedig gyorsabb és gyorsabb ütemben dobogott a bordáim között.

Egyik mancsom Jimin kerekded fenekére csúszott, ő pedig érezhetően megremegett, s egy apró sóhajt is elejtett. Én pedig ezt kihasználva fordítottam el a fejem, hogy állvonalára csókolhassak. Ő segítségemre volt, hiszen hagyta magát, közben pedig egyik kezével, amelyik festékes volt, a vállamat simogatta, másikkal viszont a hajamba túrt.

Ahogy nyakát csókolgattam, ajkaimmal megéreztem heves szívdobogását, ami egy halovány mosolyt csalt az arcomra. Arrébb térve pár centivel, ádámcsutkájára nyomtam egy nyálas puszit, ő pedig erre csak egy nagyot nyelt, ami azt eredményezte, hogy ennek kedves mozgását is érzékelhettem.

Lassan váltam el tőle, s néztem fel rá, egyenest csillogó szemeibe, amik minden erejükkel azon voltak, hogy rabul ejtsenek. Pedig ez már rég megtörtént, csak ő nem tud róla.

- Mennyire legyek tekintettel arra, hogy barátod van? – kérdeztem tőle halkan, dörmögős hangon.

Óvatosan simított az arcomra, kisöpörve szemeimből a lelógó sötét tincseket, miközben közelebb hajolt hozzám. Alig észrevehetően rázta meg a fejét, viszont közben szóban is választ adott nekem.

- Semennyire – suttogta, s döntötte a homlokát az enyémnek. Szemeit lágyan lehunyta, arcomon pedig éreztem, amint ajkain át kiengedi forró levegőjét. Szinte megremegtem alatta, ahogy próbáltam visszafogni magam a kijelentése után. – Felejtsd el, hogy létezik.

- Nekem nem lesz mit megbánnom később, Jimin – adtam egy apró puszit a szája szélére.

- Nekem se – vágta rá azonnal, én pedig elmosolyodtam, s ezúttal egy csókot kezdeményeztem, amibe örömmel vett részt, mint partner.

A másik kezemet is feneke közelébe helyeztem, hogy amikor felkelek, akkor meg tudjam tartani őt. Segítségemre volt, hiszen lábait összekulcsolta derekam körül, s nyakamat átölelve hagyta, hogy lassan elkezdjek sétálni vele egészen a szobámig, aminek az ajtaját szerencsére nyitva hagytam, így elég volt az, hogy kicsit meglökjem, s kitárulkozzon előttünk.

Ahogy az ágyamhoz értünk, a táncost óvatosan lehelyeztem a matracra, s közben igyekeztem nem megszakítani a csókunkat. Úgy éreztem, hogy bűn lenne megválni tőle. Ugyanakkor ő sem akart elengedni. Egyik kezével tarkómra fogott, úgy tartott sakkban, másikkal viszont felfedezőútra indult, végig a mellkasomon.

Lassacskán barangolta az utat ujjbegyeivel kulcscsontomtól kezdve egészen a derekamig, hiszen csupán addig ért el. A lenge anyagba markolt, s hol mutató-, hol pedig középső ujjával húzta magához közelebb és közelebb a maradékot, mígnem felforrósodott bőröm nem érintkezett a hideg levegővel. Ő pedig ezt ki is használva engedett a kísértésnek, s kezdett el lágyan simogatni.

Megborzongtam keze alatt, s a feje mellett lévő párnába markoltam. Nem akartam túlzottan erőszakosnak tűnni, de ez a sok-sok apró érintést nem tudtam másképp lereagálni. Többet akartam, sokkal többet tőle, belőle.

- Kibaszottul izgató, hogy ennyire próbálod visszafogni magadat – kuncogott Jimin egy pillanatra elválva tőlem, s a szemeimbe pillantva. Huncut vigyor ült ajkain, ami csak jobban feltüzelt.

Az ádámcsutkájára nyomtam egy nyálas csókot, mire ismét megéreztem annak mozgását, ugyanakkor élesen is szívta be a levegőt. Tagadni se tudta volna, hogy tetszett neki a tettem.

Duzzadt, piroskás alsó ajkát beharapta, majd úgy próbált meg lenézni rám, hiszen egyre csak haladtam végig a nyelőcsövén. Eleinte tartottam is a szemkontaktust, viszont utána arra koncentráltam, hogy minél nagyobb élvezetet nyújtsak neki.

Többször vezettem végig a nyelvemet kiemelkedő kulcscsontján, s tértem vissza állvonalához, miközben egyik kezemmel nem tétlenkedve kezdtem el kigombolni alulról az inget, ami rajta volt. Hála a táncpróbáknak, láttam már őt félmeztelenül, viszont most más helyzet állt fent. Ezúttal én voltam az, aki megszabadította őt a ruháktól.

Hideg ujjaim miatt mellbimbója megkeményedett, s a kis kavics az égnek meredt. Csak elmosolyodtam, s miután felnyitottam az ingtől megszabadított területet, egy-egy apró csókot leheltem rájuk. Nyelvemmel körkörös mozdulatokat végeztem, s puszilgattam őt, amit nem hagyott hangok nélkül. Főleg, mikor a benyálazott területeken végighúztam ajkaimat. A piercingem hűvössége újabb apró érzést adott. Jimin jelenleg olyan volt, mint egy tűpárna, amibe újabb, s újabb tárgyakat szúrok. Épphogy megszokja az egyiket, jön a másik.

Kéjes volt, buja, ez pedig az őrületbe kergetett. Főleg, amikor csípőjét meglendítve éreztem merevedését. Pár másodpercre meg is kellett állnom a mozgásomba, elvégre nem akartam elsietni semmit.

Nem akartam őt kikészíteni, de egy hosszabb előjátékot akartam, ami, ha nem is teljesen, de felkészíti őt, türelmetlenné teszi, hátha kevésbé érzi majd a fájdalmat a későbbiekben. Sosem volt célom bántani a partnereimet, azt akartam, hogy ők is annyira élvezzék, amennyire én.

Jimin a tarkómra húzva nyomott egy csókot az ajkaimra, majd egy cuppanást követően szólalt meg remegő hangon.

- Nyugodtan csinálj, amit szeretnél. Bírom a gyűrődést – ejtett egy halovány mosolyt, én pedig incselkedve csíptem meg a mellbimbóját, mire összehúzta magát.

- Nem hiszem, hogy van síkosítóm és a kotonban sem vagyok biztos. Nem akarom, hogy fájjon neked – haraptam rá óvatosan a fülcimpájára, mire ő csak végigsimított a tarkómon. Erre ő csak bólintott egyet, én pedig feltornáztam magam, hogy a szemeibe tudjak nézni. – Ha fáj, akkor szólj. Ígérd meg, hogy szólni fogsz.

Elkuncogta magát.

- Nem vagyok szűz, Jungkook.

- Nem csak azokra kell figyelni, akik szüzek – ráztam a fejem, s kijelentésemmel meglephettem őt, ugyanis nagy szemekkel, elnyílt ajkakkal nézett rám. Pár másodpercig mozdulatlan is maradt, végül pedig csak az arcomra vezette egyik tenyerét.

- Nem csupán te vagy más, de a világ is, amit mutatsz nekem – suttogta, lágyan cirógatva orcámat. Egy halovány, őszinte mosolyt ejtett. – Ez pedig nagyon tetszik.

Ezek után szabad kezet kaptam. Eddig se szólt bele a tetteimbe, de innentől csak élvezte a törődést, amit tőlem kapott. Nem tudom, hogy milyen lehet a kapcsolata Yeongcheollal, de a tekintetét látva, a meglepett szemeit, melyen végigfutott a felismerés, nem biztos, hogy kesztyűs kézzel bánik vele. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mit gondoljak erről a helyzetről. Viszont megfogadtam magamnak, hogy amíg Jimin velem van, addig olyan bánásmódot kap, amit nem csupán ő, de mindenki más megérdemel.

Hamar lekerült róla a nadrágja az alsójával együtt, s még az én ingemet is sikerült leszednie rólam. Perceken át bámulta a tetoválásaimat, a felsőtestemet, holott már volt szerencséje találkozni velem. Igaz, egy testnevelés öltözőben nincs lehetősége arra, hogy tanulmányozni tudja az összes mintát, ami rajtam van.

Jimin egyik lába a vállamon volt, hogy jobban hozzáférjek a belsőcombjához, amit jelen esetben csókolgattam, s merészeltem egy-két finomabb harapást is ejteni finom fehér bőrén. S minél közelebb értem férfiasságához, annál többször éreztem, amint megfeszül. Kezdett türelmetlen lenni, viszont az élvezet, a megengedett önzőség miatt nem lépett.

Még szórakoztam vele kicsit, viszont utána végre a lényegre tértem.

Ahogy makkjára adtam egy apró puszit, fejét hátra dobva, mellkasát enyhén domborítva, kellemes sóhaj közepette adta tudtomra, hogy mennyire tetszik neki. Ezek után viszont elmásztam tőle, s az ágyam melletti fiókot húztam ki, hátha találok benne valamit. Közben a számba helyeztem három ujjamat, hogyha más nem, akkor ezzel megpróbálok kezdeni valamit, még akkor is, ha nem ér olyan sokat.

Szerencsémre viszont volt bent egy tubus, bár nem volt sok benne, biztos voltam benne, hogy a célnak megfelelő mennyiséget tudok kisajtolni belőle. Ki is húztam az ujjaimat a számból egy győztes mosollyal, s visszalépkedtem Jimin lábai közé.

A kupakot levettem a tubusról, s nyomtam is egy keveset az ujjaimra. Közben a fiú hosszán végignyaltam, mire egy nyögést kaptam válaszul. A rózsáját is bekentem az anyaggal, lágyan köröztem ott mutatóujjammal, miközben farkát csókolgattam. Végül pedig a tágításba is belekezdtem.

Látszott rajta, hogy nem most kezdte, ráadásul aktív élete van ilyen téren, ugyanis nagyon szépen tűrte. Három ujjamnál nyöszörgött kicsit, de egyszer sem állított le. Lehet, hogy csupán megszokásból nem szólt, így önkéntesen cselekedtem, s vártam még, amíg tiszta élvezetté válnak a hangok, amiket kiad kedves ajkain.

- Várj! – szólt rám, amikor kihúztam belőle csontos végtagjaimat, én pedig azonnal felkaptam a fejemet. Csapzottan, alkarjain támaszkodva nézett rám, miközben lihegett. Arca kipirult, ajkai még vörösebbek lettek, s bár nem izzadt még annyira, mégis megláttam lecsordulni egy cseppet halántékán, végig az arcán, s az állán pedig megtalálta végső nyughelyét. – Én is... Akarok valamit – mondta, majd teljesen felülve a kezemért nyúlt.

Hagytam, hogy felhúzzon az ágyra, majd elfektessen azon. A combjaimra ült, s a csípőmön támaszkodott meg két kezével. Most nyílt rá igazán alkalma, hogy végignézzen rajtam. S nem is sietett sehová. Már-már árgus tekintettel nézett rám, én pedig mindezt egy fölényes mosollyal díjaztam, miközben egyik karomat a tarkóm alá csúsztattam.

- Szólj, ha kibámultad magad – mondtam, ő pedig visszatérve közénk rázta meg enyhén a fejét, s nyelt egy nagyot. Édesnek találtam ezt a reakciót tőle.

Ám ezek után nem is tétlenkedett, ugyanis lehajolt hozzám, hogy egy csókot kezdeményezzen. Később pedig szépen haladt az állvonalamra, a nyakamra, s így tovább. Egészen az alhasamig borított be puszikkal. Ott viszont megállt, s a még mindig rajtam lévő nadrágommal kezdett babrálni.

Szerencsémre levette rólam, ellenben az alsómmal, amit meghagyott. Bevallom, már egy jó ideje zavar, hiszen a merevedésem miatt igencsak szűknek éreztem ott a helyet. Jimin viszont ezzel egyenlőre nem törődve markolt meg, ami olyan váratlanul ért, hogy ezúttal rajtam volt a sor, hogy a fejemet a párnák közé temetve morranjak fel. A légzésem is hevesebb lett ezek után, főleg, hogy a táncos ujjait megfeszítve, tenyerével kezdett simogatni, dörzsölni, ami egyre csak azt eredményezte, hogy kezdtem elveszíteni az eszemet.

- Vedd már le rólam azt a szart, baszki – szorítottam össze a szemeimet, s fújtam ki egy nagy adag levegőt.

Jimin elkuncogta magát.

- Milyen kis türelmetlen vagy – jegyezte meg, majd hajolt közelebb az anyag mögé rejtett tagomhoz, s nyalt végig azon. – Úgyis kíváncsi voltam, úgyhogy... – akasztotta az ujját a korcba, majd húzta le rólam lassan. Elő is bukkant a férfiasságom, én pedig komolyan úgy éreztem, hogy felszabadultam. – Szép... Büszke lehetsz a testedre, mindenhol tökéletes vagy – dobta el valahova a szobába az alsómat, s mielőtt válaszolhattam volna, egyszerűen lehajolt, s egyből a torkáig engedett.

Mély levegőt véve markoltam a mellettem lévő ágyneműbe. Éreztem, amint végigfut a testemen a forróság, s az alhasamban bontakozik ki leginkább. Baromira nem számítottam arra, hogy ezt fogja tenni.

Jimin egy ideig lent is tartott, s ahhoz képest, hogy mennyire ott voltam, nem hallottam őt túlzottan öklendezni. Nem tudom, hogy Yeongcheollal hányszor gyakorolták, viszont az biztos, hogy nagyon jó ebben.

Miután felemelte a fejét, megszívta a makkomat, s a heréimet vette kezelésbe. Nyalogatta őket, megpróbálta a szájába venni, én pedig komolyan azt éreztem, hogy lassan a csillagok közé kerülök. Főleg akkor, amikor visszatért a hosszomhoz, s aktívan szopni kezdett. A fejét ütemes tempóban mozgatta, a combjaimon támaszkodott, amik teljesen befeszültek a sok-sok intenzív érzés miatt. Ám hagytam őt kibontakozni.

Szoptak már le, viszont egyik sem volt ilyen jó. Tetszett, ahogy a fiú feltalálta magát, s véletlenül sem hagyja tétlenül egyetlen testrészét sem. Amivel dolgozni tudott, azzal munkálkodott rajtam. Például egy idő után elengedte egyik mancsával az eddig hűségesen markolt combomat, s farkam köré kulcsolva azt csavart rajta egyet-kettőt.

Végül egy nyálcsíkot hagyva ajka és erekcióm között egyenesedett fel. Az ágyra ledobott tubusért nyúlt, nyomott az anyagból egy keveset a kezére, s hátra nyúlva kente be már kitágított fenekét. Árgus szemekkel néztem, hogy mit csinál. Arca eltorzult, így biztos voltam benne, hogy fel is nyúlt magának, hogy biztosra menjen.

A maradékot, ami a mancsán maradt, azt a farkamra kente, ezek után pedig térdein lassan arrébb araszolt. Elnyílt ajakkal próbáltam az eszembe vésni minden egyes pillanatot. Amint Jimin a péniszemet megfogva igazítja magához, majd szép lassan beleül. S bármennyire szerettem volna mindent látni, amint éreztem a forró, s szűk fenekét, amint körülölel, kénytelen voltam összeszorítani a szemeimet.

Azonnal izzadni kezdtem, s vele együtt zihálni. A fiú előre dőlt, s mellkasomon támaszkodott meg. Meg se moccant eleinte, csak lihegett lehajtott fejjel. Ezért megpróbáltam félretenni mindent, ami engem érintett jelenleg, s az arcára simítva, az álla alá nyúlva húztam magamhoz egy csókra. A szemeibe néztem, amik fájdalmat tükröztek. Ez egyértelmű volt. Nem tudunk egy ilyen dolgot egyből kínmentesen megcsinálni, de még mindig jobb, mintha abszolút nem készíteném fel őt.

- Nem kell sietni, csibe – mondtam lágyan, ő pedig csupán bólintott egyet.

Feljebb tornázva magam kezdtem puszikkal behinteni őt ott, ahol csak értem. Hol az arcát, hol pedig a nyakát. Egészen addig folytattam ezeket az apró, de édes gesztusokat, amíg ő fel nem készült arra, hogy mozogjon. Hiszen azért választotta ezt a pózt, hogy ő irányítson. Én pedig a világért sem szóltam volna bele. Ha így akarja, legyen. Egyszer úgyis kifárad.

A táncos lassan mozogni kezdett rajtam, s bár még fennállt a kezdetleges fájdalom, ám hamarosan az arcán a kéj, a mámor árnyalatai jelentek meg.

Orcája kipirult, szája vörösebb lett, csillogott a nyáltól, a sok nyalogatástól, illetve attól, hogy a lihegés, a szégyentelen nyögdécselések miatt nem tudta bezárni, s kifolyt oldalt a nedv. Hamar homlokára tapadt a haja, s testén is egyre csak gyöngyöződni látszottak az izzadtságcseppek.

Piros. Ez volt az, ami erre az eseményre emlékeztetett. Az arca, az ajkai, a csípője, ami az én kezeim miatt vették fel ezt a színt. A feneke a folytonos ütődések miatt. A tenyerei, mert kimelegedett... S ezekhez társult kettőnk összeolvadásának illata. A szex szaga, az odor, ami egy újabb lépést jelentett a kapcsolatunkban.

Igen. Határozottan ez jutott eszembe erről. A piros, aminek szex szaga volt. Tökéletes szinesztézia, ahol az érzékszervek felcserélődnek. Úgy hatott rám, mint a drog. Jimin az életemben az az ember volt, aki nem csupán az életemet forgatta fel, de minden mást is, amit fel lehetett.

Amikor a fiú kimerült, cseréltünk. Az ágyra mászott, nekem háttal, s fenekét magasan kitolva, felém tartva várta, hogy behatoljak, s átvegyem az irányítást. A csípőjére fogtam, hogy legyen mibe kapaszkodnom, s nem is húztam tovább az időt, egyből betoltam magam.

Jimin háta ívbe feszült, s felnyögött, amint megérzett magában. Én is felmorrantam, amint visszakaptam a forró, s szűk helyet. A fiúhoz hajolva nyomtam egy csókot a hátára, s kezdtem el mozogni benne. Ez a póz már kicsit jobban tetszett neki. Mélyebbre tudtam hatolni, intenzívebb volt a mozgás, arról nem is beszélve, hogy fokozatosan gyorsítottam.

Kezeimen az ereim kidagadtak, s biztos voltam benne, hogy a nyakamon, illetve a halántékomon is jobban észrevehető most. Már amennyire azt a homlokomra tapadt hajamtól lehetne látni.

Tetszett a hang, amit kiadott az alattam lévő, s az is, hogy amint hátrébb húztam a csípőmet, megcsapta az alhasamat a szoba hűvösebb levegője. Majd ismét egy csattanás bizonyította, hogy újabb lökést mértem.

Heréim is az egyre gyorsuló mozgásom miatt előre-hátra mozdultak, s ütköztek bele Jimin kerekded fenekébe. Mámorító volt az érzés. Mámorító érezni őt.

Egyre durvábbak lettünk, nagyobb állatok, akiket az élvezetek hajtanak, a gyönyör, amit egymásban találtunk meg. S mikor Jiminnek a légzése, a nyögései is már-már egymásba torkollottak, s tudtam, hogy közel a vég számára, de számomra is, a hátának simulva nyúltam lába között lévő merev tagjára, s verni kezdtem neki.

Mindezek közben ő oldalra fordította a fejét, s egy csókot kezdeményezett, így én voltam az, aki elfojtotta egy pillanatra a csodás hangját. Egy pillanatra, hiszen a hevesség, s az egyre közeledő élvezet miatt kénytelen volt levegőért kapni.

Jimin egyre magasabb, egymást váltó és előző nyögései mellett feszült meg teljes testében, szorított rám is, s lövellte magját a kezembe. Fejét ennek következtében vállamra hajtotta. Megremegett, amint végigfutott rajta a gyönyör, amit közösen okoztunk. Főleg, hogy én még nem léptem át ezt a kaput, s érzékeny lényét így is folyamatos ostrom alatt tartottam. Legalább is még pár pillanatig.

Az, hogy rám szorult, könnyített a dolgomon, s nem sokkal utána én is elmentem.

Hevesen véve a levegőt támaszkodtam felette, tartva őt, majd eresztettem le a párnák közé, amikor elernyedt a teste. Olyan gyorsan vette a levegőt még mindig, hogy szinte sípolt, s szaggatottan fújta ki azt, akárcsak én.

Kellett legalább egy fél perc, amíg összeszedtem magam annyira, hogy kihúzódjak belőle, s mellé dőljek. A hátamon feküdtem, s próbáltam rendezni a légzésemet. Őrületes menet volt, az már biztos.

Jimin csak percek után kezdett mocorogni, annyira, hogy a mellkasomra hajtotta a fejét, kezével pedig átölelt. Automatikusan vezettem ujjaimat kékesfekete tincsei közé, s kezdtem őt cirógatni, míg ő lágyan pihegett.

- Hát ez bámulatos volt – szólalt meg percek elteltével, kijelentésén pedig elmosolyodtam.

- Örülök, hogy nem csak én élveztem.

- Egyébként – kezdett mocorogni, hogy felém forduljon, s a szemeimbe tudjon nézni. – Jól hallottam, hogy csibének hívtál? – vigyorgott, én pedig egy nagy sóhajt ejtettem. – Tehát igen – kuncogott. – Nem baj, tetszik – tornázta feljebb magát, majd adott egy cuppanós puszit a számra.

- Egy kicsit pihenjünk, utána viszont fürödjünk le – javasoltam, mire a táncos csak egyetértően bólintott, majd felkapta a fejét.

- Fürödjünk? Mármint... Együtt? – pislogott nagyokat.

- Persze. Miért, csak nem most jött elő a szégyellős éned? – cukkoltam. – Pedig már mindent láttam és... – nyúltam hátra, hogy megpaskoljam a fenekét, mire nyögött egyet, hiszen nem számított rá. – Hallottam is. – fejeztem be a mondandómat egy fölényes mosollyal.

- És te is fogsz kimosni? – kérdezett rá szórakozottan.

- Nem hiszem, hogy magadnak annyira ki tudnád mosni – rántottam vállat, ő pedig csak megingatta a fejét.

- Jó, nem bánom, nyúlkálj csak. De utána ne engem hibáztass, ha felavatjuk a fürdőszobát is – kuncogott, mire én is elnevettem magam.

Eszemben sincs.

➖🔻➖🔺➖

Hello Sütikék! Itt is vagyok az első hot résszel hehe:3 Nem számítottatok erre, igaz?😂

Szerintem így már sokaknak értelmet nyert az, hogy miért van a borítón is egy piros paca. Az Jimin kedves műve (a való életben pedig az enyém, haha)😌✋🏻

Mit gondoltok, mi lesz ezek után a párosunkkal? Jobban mondva... Mi lesz ezek után Jiminnel és Yeongcheollal? Azért elég világosan megmondta Jungkooknak, hogy ne is törődjön vele😌

Hogy vagytok kedveseim?🥰♥️♥️♥️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook