Sosem mentem haza részegen. Nem szerettem volna, hogy bárki is úgy lásson, ezért is próbáltam mérsékelten inni. Viszont ez Jimin mellett nagyon nehezen ment. Folyamatosan rábeszélt az újabb körökre. Eleinte még elleneztem, viszont, amikor kellő mennyiség volt bennem, akkor csak elfogadtam a felém nyújtott poharat.

- Nem akarok hazamenni! – hisztizett Jimin, amikor hajnalban, már-már pirkadatkor próbáltam elráncigálni őt a pulttól.

Egy ideje egy kortyot sem küldött le a torkán, kizárólag vizet, hogy valamennyire józanodjon. Én is ehhez tartottam magam. Szerencsém volt, hogy nehezen üt az alkohol, s elég hamar észhez is térek. Nyilván, annyit nem ittam, hogy járni se tudjak, ellenben a táncossal, aki eléggé dülöngélt a végére. Akkor gondoltam, hogy le kell állítanom. S nekem sem ártott az, hogy aránylag normálisan térjek haza.

- Pedig ideje lenne – sóhajtottam.

- Nem lehetek nálatok? – kérdezte, s nézett rám lebiggyesztett ajkakkal.

- Nem. Nem vagyunk részeg szálló – ráztam a fejem nemlegesen. Így is félek, hogy én zajt fogok csapni, Jimin pedig eléggé kiszámíthatatlan.

- Nem vagyok részeg – emelte fel a mutatóujját, viszont ültében is ide-oda dülöngélt. Csak megforgattam a szemeimet.

- Ez így van. Én is pont így látom – morogtam. – Ha eleget józanodsz, akkor lehet róla szó – kezdtem kutakodni a zsebemben, hogy előkapjak egy újabb szálat. Viszont ebben megakadályozott Jimin, aki a kezemre fogott. Felvont szemöldökkel néztem rá, ugyanis nem értettem, hogy mi a francot akar.

- Ma már sokat cigiztél – mondta az alkohol miatt piroskás arccal.

- Lépj túl rajta. Nem bagózok ennyit, csak akkor, ha iszok – sóhajtottam, s inkább kivettem a mancsomat.

Napközben nem jön rám, hogy a kelleténél többször megkívánjam ezt a bűzrudat. Viszont, ha van bennem egy kisebb mennyiség, akkor képes vagyok minden félórában kimenni és cigarettázni. Ténylegesen olyan vagyok olyankor, mint egy láncdohányos. Másnap meg olyan reszelős hangom lesz tőle, hogy rossz hallgatni is.

Végül sikerült Jiminnek rám támaszkodnia felkelni a székből, ahol eddig ült. Lassan indultunk ki a szórakozóhelyről. Nem mondom, egész jól éreztem magam. Még akkor is, ha nem rajongok az ilyen helyekért, sem pedig az embertömegért. Eleinte az utóbbival nem is volt probléma, viszont ahogy telt az idő, úgy lettek egyre többen. Végül már-már heringparti volt, így jobbnak láttuk, ha egy helyben maradunk. Ez pedig a már eleinte befoglalt bárpult volt, ahol sorra kértük ki az italainkat.

Szerencsémre Jimin azt is elfelejtette, hogy meg akart táncoltatni. Nem vagyok büszke rá, de sikerült annyi adag piával meghívnom, hogy eszébe se jusson ilyen hülyeség. Ő sem kelt már fel, csak jártatta a száját arról, ami éppen az eszébe jutott. Én pedig vagy hallgattam, vagy hozzászóltam a témához.

- Nem viszel a hátadon? – kérdezte a fiú, miután közel fél óra sétálást követően leült az egyik lépcsőre az egyik lakótömb előtt, ugyanis elfáradt.

- Nem, mert félek, hogy rám fogsz hányni – mondtam, ő pedig elnevette magát.

- Nem vagyok rosszul – mondta, s fel is kelt. Örültem neki, ugyanis legalább 10 perce ott csücsült már szótlanul. – Mehetünk.

- Ezentúl nem lesz pihenő – mondtam, s a biztonság kedvéért szorosan mellé álltam és hagytam, hogy rám támaszkodva folytassuk az utunkat.

Ezzel pedig semmi gond nem is volt. Csendesen lépkedtünk egymás mellett, szép lassan, nehogy a végén elessünk, ugyanis nem bíztam Jimin józanságában. Még én sem voltam teljesen tiszta, sőt, volt bennem még rendesen. Éppen ezért is, hogyha a fiú megbotlana valamiben, nem biztos, hogy elég gyors lesz a reakcióidőm és a reflexem, hogy fenntartsam magunkat.

Mivel elkezdődött hivatalosan is a szünet, ezért elég sok velünk egykorú volt az utcákon. Szöulra amúgy sem jellemző az, hogy alszik a város. Legalább is a központra. A kisebb sikátorok azért kihaltak voltak, ahogy egy-két utca is. Csak a gyér lámpák fényei adtak egy kis világot rájuk.

Hívhattam volna taxit magunknak, viszont jót tett ez a friss, hideg levegő. Az alkohol úgyis fűtött annyira mindkettőnket, hogy ne fázzunk meg ebben a téli időszakban. Hó nem volt, akárcsak az elmúlt években. Talán ezt betudhatjuk a szerencsének, mivel így nem kell még arra is figyelnünk, hogy mennyire jeges a járda.

Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Jimin egy hirtelen mozdulattal ránt rajtam egyet. Én pedig már készültem is, hogy valahogy fenntartsam magunkat, abban az esetben, ha borulnánk. Ám nem így történt. Amint egy kicsit lejjebb került az arcom, hiszen én ténylegesen majdnem előre buktam, hála a táncosnak, ő azonnal egy puszit nyomott az arcomra. Nagyokat pislogtam, s először fel sem fogtam, hogy mi a francot művelt. Kellett pár másodperc, mire eljutott a tudatomig, hogy mit tett.

- Hagyd ezt abba – fintorogtam, s töröltem le a helyét, ő pedig elnevette magát.

- Most miért? Olyan édes vagy, amikor elgondolkozol – gügyögött. – Főleg, hogy most a piercingek sincsenek bent. A hajad sem hosszú. Cuki fiúcska lettél – vigyorgott, én pedig megforgattam a szemeimet.

- Ha téged azokkal el lehet riasztani, akkor otthon az lesz az első, hogy visszarakom őket – morogtam.

- Így aranyos vagy, úgy pedig szexi – ingatta a fejét.

- Te tényleg részeg vagy – ráztam a fejem mosolyogva.

- Én aztán nem! Szagold! – hajolt közelebb, hogy rám leheljen, viszont én elhúzódtam. – Maradj már – kuncogott, s megpróbált az előzőhöz hasonlóan lerántani magához. Mondanom se kell, sikerült neki, ugyanis nem számítottam rá. Viszont nem a bűzét mutatta be, hanem a számra kaptam egy kicsi puszit. Majdnem el is löktem magamtól a fiút, olyan hirtelen ugrottam el. Ő persze csak röhögött ezen az egészen. – Mi az? Nem kell a nyálam? – kérdezte szórakozottan.

- Nincs rá szükségem – motyogtam lassacskán kiborulva. Ha így folytatja, akkor az utcán alszik. – Tartogasd másnak. Biztos van rá vevő.

- Yeongcheolra gondolsz? – döntötte oldalra a fejét, én pedig bólintottam egyet.

- Hogy-hogy nem vele mentél el bulizni? – érdeklődtem.

Már az elején is megfogalmazódott bennem ez a kérdés. Jimin és Yeongcheol osztálytársak. Az a barom is fellépett, hiszen minden táncos részt vett benne. Tehát ő el tudott volna menni a saját kis bandájával, mégis itt van velem hajnalok hajnalán. A korábban történt csókról, s a mostani pusziáradatról pedig nem is akarok beszélni.

- Te jobb társaság vagy – rántott vállat egyszerűen. – Már egy párszor elmondtam, hogy kedvellek, Jungkook – nézett a szemeimbe, én pedig le sem tudtam volna tagadni, hogy mennyire meglepődtem. Sosem hittem volna, hogy lepasszolja a barátait miattam, s inkább velem jön el valahova. Ez pedig... Valamiért megmelengeti a mellkasomat.

- És ezt a puszikkal fejezed ki? Mert akkor inkább utálj meg – vágtam rá, ő pedig elnevette magát. Valamit mondanom kellett, s ez volt az első, ami eszembe jutott.

- Nem, azokat másért kapod – mondta. – Messze vagyunk amúgy? Kezdek álmos lenni – ásított egy nagyot.

- Nem, már nem. Pár perc és ott vagyunk – mondtam, ő pedig elnyögött.

- Leszakadnak a lábaim. Hiába ültem sokat a szórakozóhelyen. Kezd kijönni az a sok plusz próba, amit beiktattam magamnak – nevetett kínosan. – De megérte – nézett fel a sötét égre, majd elmosolyodott. – Nekem megérte – suttogta.

Nem kellett zseninek lennem ahhoz, hogy tudjam, miért volt ilyen fontos neki. Az édesanyjának tett ígérete ezennel teljesült. S biztos vagyok benne, hogyha élne, iszonyatosan büszke lenne a fiára. Nem voltam róla jó véleménnyel eleinte, s néha most is kicsit soknak tartom, de azt elmondhattam, hogy ő nem egy rossz ember.

Egy sóhaj kíséretében bújtam ki a karja alól, majd egy nagy lépéssel kerültem elé. Megtorpant, s gondolom nem érthette, hogy mégis miért csinálom ezt. Még abból se szűrte le, amikor kicsit lehajoltam, s berogyasztottam a térdeimet.

- Azt akartad, hogy vigyelek a hátamon, nem? – kérdeztem rá, bár a választ tudtam, hiszen emlékeztem, amikor erre kért. – A helyedben addig élnék a lehetősséggel, amíg az elérhető – motyogtam, miután másodpercekkel később se válaszolt.

Lassan, már-már totyogva jött közelebb, s mászott rám. A térdei alá nyúltam, s amikor stabilan voltam rajtam, akkor elindultam.

Az igazság az volt, hogy nem voltunk olyan közel a házunkhoz. Nem szép dolog hazudni, de azt hittem, hogy másképp nem jön tovább. Csatak részegen pedig nem akartam hazavinni, s még én is ott voltam, akire ráfért az, hogy szívjon egy kis friss levegőt.

Jimin egy idő után pedig teljesen elengedte magát. Bár még párszor feltette a kérdést, miszerint messze vagyunk-e, de mindig azt a választ adtam, amit elsőnek is. El is aludt a hátamon, ugyanis, amikor végre hazaértünk, semmit sem mondott. Csendben szuszogott, ahogy már percek óta tette. Én pedig igyekeztem nem felkelteni sem őt, sem pedig a családomat. Igaz, a sötétben valamibe belerúgtam, de szerencsére az nem csapott zajt, csupán a lábujjamban éreztem azt az iszonyatos fájdalmat. A legnagyobb nehézség ilyenkor az, hogy megakadályozzuk a káromkodásunkat. Márpedig akkor majdnem sikerült megmutatnom, hogy milyen gazdag is a szókincsem.

A fiúval a szobámba mentem, s leügyeskedtem a hátamról. Még arra se kelt fel, így egy pillanatra megijedtem, hogy a megfagyott útközben, viszont láttam, amint mozog a mellkasa, így megnyugodtam. Levettem róla a cipőjét, s csak utána vettem őt a karjaimba, hogy az ágy közepére tegyem. Nem akartam, hogy félig lelógva aludjon.

Ezek után összeráncolt szemöldökkel néztem rá. Elég feszes ruhái voltak. Kinézetre pedig nem tűnik olyan kényelmesnek, legalább is alváshoz.

Meglazítottam először is a nyakkendőmet, ami azóta is ott lógott a nyakamban, viszont utána le is hajoltam, hogy az ingét kihúzzam a nadrágjából. Majd a nadrágszíjával kezdtem babrálni. Szerencsére sikerült óvatosan kihúzni az övtartóból. Végül pedig a nadrágját is kigomboltam, s a sliccét is lehúztam. Betakartam, s távozni készültem, hogy a kanapén töltsem az éjszakát, viszont ekkor a kezem után kapott.

Összeráncolt szemöldökkel néztem hátra, s egy mosolygós sráccal találtam szembe magam.

- Nem az a szokás, hogyha valakit elkezdünk vetkőztetni, akkor vele is töltjük az éjszakát? – kérdezte kacéran.

- Nem az a szokás, hogy nem kapunk le mást, amikor kapcsolatban vagyunk? – kontráztam, ő pedig elnevette magát.

- Mióta érdekel téged ennyire a párkapcsolatom? – ült fel, s döntötte oldalra a fejét.

- Nem szeretnék az a fél lenni, aki elindít egy lavinát – dőltem előre, s támaszkodtam meg a puha matracon. Próbáltam valahogy így egyenlővé tenni a magasságkülönbséget, viszont ez nem sikerült. Még így is magasabb voltam. Viszont a fiú a mondandómra csak elmosolyodott, s állta a tekintetemet.

- Pedig lehetnél – rántott vállat. – Nem alszol velem? Eskü nem csinálok semmit! – emelte fel védekezően a kezeit, s nevette el magát.

- Felejtsd el – ráztam a fejem.

- Pedig itt biztos kényelmesebb, mint a kanapén – ingatta a fejét.

- Ez így van, de te vagy itt éppen. Inkább aludj – akartam elmenni, de ekkor ő a nyakkendőm után kapott, s lehúzva magához egy puszit nyomott az arcomra.

- Jó éjt – mosolygott, míg én csak pislogni tudtam.

- Ezt ne csináld többet – motyogtam.

- Ugyan, direkt nem szájra kaptad. Légy hálás – kacsintott, én pedig megforgattam a szemeimet, s ezúttal ténylegesen elhagytam a szobámat, miután vettem ki magamnak valamilyen kényelmesebb göncöt, amiben aludni tudok majd.

Találkoztam már a részeg Jiminnel, nem egyszer, viszont sosem volt ilyen. Nem flörtölt velem, legalább is ennyire nem. Nem tudom eldönteni, hogy szórakozásból teszi-e, vagy valami más állhat a dolgok mögött. De tekintve, hogy ott van neki a párkapcsolata, csak hülyéskedik. Én pedig feleslegesen nem képzelek bele többet a dolgokba.

Nem mondom, hogy jól aludtam a kanapén, mert azzal túloznék. Itt nem lehet besötétíteni, így a napfény elég korán keltegetni kezdett. Arról nem is beszélve, hogy bármilyen halkan próbáltak közlekedni a szüleim, nem sikerült nekik kivitelezni a teljes csendet. Éppen ezért elég korán, s kevés alvással az asztalhoz kerültem, s a kávémat kevergettem. Nem gyakran iszok, ténylegesen csak akkor, amikor megkívánom, viszont most szükségem volt egy kisebb energiabombára.

Anya kérdezte, hogy miért a kanapén kötöttem ki. Mielőtt pedig meghallgatta volna a válaszom, olyan feltételezései voltak, hogy olyan részeg voltam, hogy nem bírtam tovább elmenni. Ezt pedig nem értettem, hiszen még más ruha is volt rajtam, de ráhagytam a dolgot. Helyette inkább megmagyaráztam, hogy azért lettem száműzve a nappaliba, mert Jimin pihen az én szobámban.

Édesanyám persze ezúttal sem akadt ki. Valószínűleg azért, mert nem Jungwon előtt értünk haza, így nem mutatunk az öcsémnek rossz példát.

Viszont, akárcsak tegnap, most is megkaptam a sok-sok dicséretet és elismerést, amiért olyan hosszú év kihagyás után ekkora közönség előtt zongoráztam. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett jól. Én is egy kisebb lépésnek érzem azt, hogy ezt megtettem.

S bár nem szerettem volna, anyáék megmutatták a videót, amit a telefonjukkal készítettek. Az egyetlen jó, hogy nem közelítettek rám, így az egész produkciót láthattam. Jimin táncát is, aminek a gyönyörűségét nem lehetett visszaadni a felvételen keresztül. Ilyenkor bántam csak igazán, hogy én ültem ott a hangszer mögött. Hiszen részese lenni egy dolognak más szerepkört tölt be, mint a közönség címszó alatt szereplőé.

Dél körül járhatott, amikor Jimin végre felkelt az öcsémmel együtt. Anya és apa jól, nagy szeretettel fogadták őt, s természetesen a táncos is megkapta a neki járó dicsérő szavakat, amiket én is.

- Jungkook nélkül nem sikerült volna – nézett rám hálásan.

- Egyébként... Hogy sikerült rávenned, hogy zongorázzon? Évek óta még csak hozzá sem ért a hangszerhez. Még a takarítását is én végeztem – érdeklődött anya.

- Különleges képességem lehet. Sok dologra rá tudom venni őt – kuncogott.

- Azért ne szállj el magadtól – forgattam szemet. – Az agyamra mész és azért mondok igent.

- Jó kifogás – mosolygott. – Ha annyira akartál volna, akkor nemet mondhattál volna akármire.

- Meg is tettem, csak nálad ez a szó nem szerepel a fogalomszótárban – pöcköltem meg a homlokát, mire mindkét kezét a fájó pontra kapta.

- Milyen szerencse, hogy Jungkooknak van egy olyan makacs barátja, mint amilyen ő – kuncogott anya. – Néha játssza a nehezen kaphatót – pillantott rám, én pedig nem akartam elhinni, hogy mind a ketten ellenem vannak.

- Na jó, akkor én megyek és visszarakom a piercingjeimet – keltem fel az asztaltól, mire mind a ketten elnevették magukat.

- Szerintem most lett elege – kuncogott Jimin.

- Gondolod? – kérdezett vissza anya jókedvűen. Örülök, hogy ők ilyen jól mulatnak. – Menj nyugodtan utána, én ezt már megoldom – hallottam, amint pakolászni kezd. Valószínűleg a mosatlan edényeket szedi össze, hogy berakja a mosogatógépbe.

Meg is hallottam Jimin lépteit, amint a fürdőszoba felé közeledik. Nem törődtem vele, amikor belépett, hiszen el voltam foglalva azzal, hogy visszarakjam a kiszedett piercingjeimet. Nem szerettem piszkálni őket, mert macerás a visszahelyezésük. Nem lehetetlen, csak időigényes. Főleg a szemöldökömnél, mire rátekerem a fejet.

- Visszaveszed a szexi énedet? – dőlt a falnak, s mellkasa előtt összefont karokkal nézett engem.

- Tehát mindenre emlékszel – motyogtam, s próbáltam csak arra koncentrálni, hogy ne ejtsem ki az ékszert a kezemből, mert nem akartam megmosni, s aztán ismét fertőtleníteni.

- Még szép! – nevetett. – Egyébként tudod, hogy mikor vagy még szexibb? – kérdezte, én pedig csupán hümmögtem egyet válaszként, így folytatta. – Amikor cigizel. Kicsit rossz fiús hatást keltesz. De jól néz ki – bólogatott elismerően.

- Remek. Most, hogy kibeszéltük, hogy mikor nézek ki a legszexibben, elárulnád, hogy mikor terveztél távozni? – fordultam hátra. Nem sokat aludtam, így elég lobbanékony voltam. Ráadásul én akkor is húznám a lóbőrt, ha Jimin itt van, viszont anya akkor szíjat hasítana a hátamból, amiért nem a vendégemmel törődök.

- Az öcsédnek megígértem, hogy játszok vele – rántott vállat. – De utána lépek, mert nem szóltam a nénikémnek, hogy nem megyek haza – simította meg kínos mosoly közepette a tarkóját.

Csak egy bólintással válaszoltam neki, s hagytam jóvá a döntését. Addig legalább én is pihenek, ugyanis Jungwon kellőképp lefoglalja Jimint, s fordítva. El is terültem a kanapén, amíg ők játszottak. Néha-néha rájuk pillantottam, s nem tudom, hogy miért, de örömmel töltött el, hogy a táncos és a testvérem ilyen jól kijönnek egymással. Ráadásul az öcskös is megadta az idősebbnek járó tiszteletet, holott néha elfelejti, s aztán csodálkozik, amiért kapja az áldást.

Egy-két körnél tényleg nem mentek többet. Jimin megígérte persze, hogy legközelebb is jön, s majd játszanak. Valóban itt lesz, hiszen, ahogy azt megbeszéltük, le fogom őt festeni. Egyenlőre csak ötleteim vannak, hogy hogyan fog kinézni a kép. Viszont egyre biztosabb vagyok benne.

Valahol vártam a közös munkát. Hiszen most mégsem titokban lefirkálom a fiút tánc közben, hanem egy kész festményt csinálok róla. Nincs bajom azzal, ha ceruzával kell dolgoznom, de azzal csak, s kizárólag vázlatokat készítek. A festés az igazi szenvedélyem.

A táncost kikísértem az ajtóig. Megálltunk egymással szemben, ő pedig illedelmesen megköszönte, amiért befogadtam őt éjszakára.

- Legközelebb lakbért is kérek tőled – poénkodtam, ezzel pedig meg is nevettettem őt. – Azért majd írj, ha hazaértél – mondtam, mire bólintott egy nagyot. – Akkor szia, Jimin – köszöntem el tőle, ám, mielőtt még ezt viszonozta volna, gyorsan körülnézett, s lábujjhegyre állva egy puszit nyomott az arcomra.

- Szia, Jungkook! – vigyorgott, főleg a képemet látva, miután visszatért az eredeti helyzetébe. Ezek után pedig gyorsan le is lépett, míg én csak álltam ott az ajtóban, s nagyokat pislogva próbáltam felfogni, hogy miért kezdett ilyen hirtelen közeledni felém a srác.

Azt hittem, hogy csak egyszeri alkalom volt, a későbbieket pedig arra fogtam, hogy részeg volt. Viszont most... Nem tudom, hogy mit gondoljak. Elvégre neki barátja van.

➖🔻➖🔺➖

Hello Sütikék!! Itt is az új rész😌

Huh, nagyon nehezen írtam megXD Nem az ötlethiánnyal volt a probléma, hanem azzal, hogy iszonyatosan fáradt vagyok a munka miatt😭 Elaludtam az asztalom előtt írás közben😂 Szóval mindenkitől bocsánat, ha több lesz az elírás, de csak egy gyors ellenőrzést toltam🥺 Mondjuk jelenleg akkor se venném észre a hibát, ha rámutatnának😂

Jimin... Nem valami félénk😂 Bár ezt már az első részektől is tapasztalhatjuk😌 Talpraesett figura, az már biztos. Viszont mi lehet a helyzet közte és Yeongcheol között?🤔

Hogy vagytok kedveseim?🥰♥️♥️♥️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook