Nincs is szebb, mint a nyár utolsó napját azzal tölteni, hogy a talpig retkes és vérző orrú öcsédet átnyaggatod az egész városon. Aztán pedig a nagyszájú 14 éves folytonos szitkozódását hallgatni, amiért elmentem érte és kirángattam egy bunyóból, s emiatt biztosan gyengének fogják tartani őt. Mondanom se kell, nem éppen így szerettem volna élvezni a szabadságom utolsó pillanatait, de nem volt más választásom. Hiába Jungwon került bajba, anya engem fog elővenni, amiért nem vigyáztam rá. Az ő haragjától pedig nincs rosszabb ezen a földön.

- A francnak jöttél ide, hyung! – dobbantott idegesen a fiatal tini, amikor leszálltunk a buszról. Ahogy ránéztem, egy pillanatra átfutott az agyamon a gondolat, hogy nem ég-e a talpa, hiszen olyan meleg volt, hogy én már így képes lettem volna eggyé válni az aszfalttal, ő meg még ilyen dolgokat művel. – Neked beszélek, talán nem hallod, amit mondok?! – kért számon, én pedig egy mély levegőt vettem, s inkább a karját megragadva húztam magam után. Legalább ne az utcán rendezzen jelenetet ez az isten átka.

Jungwon eleinte próbált ellenkezni, de hamar feladta, miután rájött, hogy én mégis idősebb és nagyobb is vagyok tőle. Nem mellesleg erősebb is. Azért az egészen sértené a becsületemet, ha a 14 éves öcsém felhajítana, mert ideges rám, amiért nem hagytam tovább verekedni.

Egyébként nincs vele sok gond, csak nagyon szabadszájú. Anyáék többször voltak már fent az iskolában az évek során, mert olyanokat mondott, amit nem kellett volna. Aláírom, nem volt szép, de legalább őszinte. Azzal nincs baj, csupán a kifejezésmódjával. Meg azzal, hogy olyan korban van, ahol a srácoknál megy a faszméregetés, s sajnos ez sokszor szül verekedésbe menő vitákat, akárcsak ez.

Amint beléptünk a házunk ajtaján, egyből kirántotta a karját a szorításomból az öcskös, s próbált a lehető legcsúnyábban nézni rám. Ha tudná, hogy ezek engem nem hatnak meg, főleg nem egy szemtelen kölyöktől... Örüljön neki, hogy elmentem érte, mert anyutól biztosan kapná a nagyobb fülest, amiért még iskola előtt verekedett, ráadásul olyan gyerekekkel, akik az ő intézményébe járnak. Ha elterjed a hír, már az első napot az igazgatóiban kezdhetik mind a ketten, hiszen édesanyánk is tanár.

- Most miért kellett beleszólnod, Jungkook? Így én leszek az iskolában a félős gyerek, akit a tesója mentett meg! Holott én ütöttem először – motyogta, én pedig ekkor már nem is törődtem azzal, hogy elhagyta a hyung megszólítást. Nagy szemekkel néztem rá, s éreztem, amint a testemet egy pillanatra elhagyja a lelkem. Le is ültem a mellettem lévő székre, arcomat pedig egyik tenyerem mögé rejtettem.

- Te idióta, így biztosan kapni fogsz – motyogtam elveszve. Azt már nem akartam hozzátenni, hogy még én is megiszom a levét, mert rám lett bízva Jungwon, amíg az ősök nincsenek itthon.

- Igen, mert ha nem rángattál volna el, akkor a szart is kiverem Lee Sungho seggéből! Utána csak nem beszélt volna...

- Legalább azt elmondod, hogy miért kezdtél verekedni? – nyögtem fel, s próbáltam összeszedni néhány információt, ami a büntetésünket enyhíti. Legalább is az övét, mert nekem innentől nincs visszaút, az már biztos.

- Sértegették... Minjit – motyogta, s láttam, amint az öcsém arca lassacskán vörösre vált. Kétlem, hogy ez a meleg hatása lenne, főleg, hogy a házban megy a légkondi. – Szóval... Nyáron sokan megváltoztak, ő pedig... Lányosabb lett, érted... – mesélte, én pedig bólintottam egyet, miszerint tudom, hogy mire gondol. – És a srácok akkor olyanokat mondtak, amiket nem kellett volna, én pedig ideges lettem – rántott vállat, míg én csak figyelmesen hallgattam. – Behúztam Sunghonak, miután elmondta, hogy első nap felrántja a szoknyáját. Szerintem csúnya dolog lett volna. Te mondtad, hogy udvarolni virággal szokás, nem pedig bejutni a bu...!

- Jó, elég, értettem és tudom, hogy mit mondtam – állítottam le őt. Még a székből is felpattantam. – Figyelj, Jungwon, menj és mosakodj meg. Majd én beszélek anyáékkal – ajánlottam fel neki, a fiúnak pedig észlelhető volt a szemeiben a csillogás emiatt.

- Tényleg? – kérdezett vissza, ugyanis nem volt biztos abban, amit hallott.

- Igen, csak menj. Hamarosan hazaér anya és akkor neked is itt kell lenned és magyarázkodnod, amiért koszos vagy – mondtam, ő pedig elmosolyodott.

- Te vagy a legjobb, hyung! – bokszolt a vállamba köszönetképp. – Egyébként... Ki hívott fel? – kérdezte, én pedig csupán legyintettem, miszerint ne foglalkozzon vele, s mivel tudta, hogy nincs sok ideje rendbe szednie magát, ideiglenesen hagyta is a témát.

Amíg ő a tusolással volt elfoglalva, addig én a régi garázsunkba mentem. Az új autó nem fér el ott, ezért én használom, mint műhelyet. Az ablak nyitva volt, ám amikor beléptem, el kellett húznom a számat. Az olajfesték még száradt, s borzalmas szag áradt az egész helyiségben. Talán ez az egyik legfőbb ok, amiért utálom használni. Meg persze a türelmetlenségem végett is. Márpedig ennél kénytelen vagyok megvárni a száradási időt, s csak aztán felvinni a következő réteget. Kétségkívül, a legszebb hatása szerintem ennek van, csupán jók mellett van egy-két hátránya is. Például az előbb felsoroltak.

Közelebb lépdeltem a még el nem készült festményemhez. Ha ezt bevinném a suliba, biztos lenne egy-két szava a tanároknak.

Idén végzek, utána pedig csupán reménykedek benne, hogy bejutok a művészeti egyetemre is. A tanárok szerint hatalmas tehetségem van, s bár mindenkitől ezt hallom, a reakciója mindnek hozzáfűz valami mást is. Ugyanis a szavak nem árulnak el mindent.

A kiürült feketére néztem, majd a száradófélben lévő műre.

Holnap csak évnyitó lesz, egy-két szó az osztályfőnöktől, de rendes órákat nem tartanak. Legalább is nekünk nem, amíg nincs órarend. Holnap délután mindenképpen be kell néznem a városba, hogy beszerezzek egy-két dolgot. Már megtettem, de fel is használtam egy részét. Azt hiszem, hogy festőként nem szabad hetekre előre megvenni mindent, úgyis elfogy még idő előtt.

Amikor anya hazaért, nem vártam, amíg magától rájön a dolgokra. Inkább szembesítettem mindennel. Elmondtam, hogy elengedtem Jungwon, hogy találkozzon a barátaival, aztán pedig felhívtak, hogy összeverekedett valakivel. Ekkor már majdnem robbant édesanyám, de elmondtam az öcsémtől hallott verziót, ami látszólag megenyhítette. Elmondta, hogy akkor sem kellett volna ütnie, hiába megérdemelte az a tuskó, de szép volt tőle, amiért kiállt a lányért. Meglepetésemre én sem kaptam a fejemre, hanem csak elküldött azzal, hogy szedjem elő az egyenruhámat, hogy kivasalja.

Szerencsém volt, miszerint nem kellett csupán ünnepségeken hordani azt a baromi kényelmetlen inget és zakót, a nyakkendőről nem is beszélve. Egy ideig kötelezte az igazgató, de hamar rájött, hogy ez egy művészeti gimnáziumban, ahol festékekkel dolgozunk, egyesek táncolnak, s emiatt beleizzadnak; ez nem működik.

Természetesen, amikor lementem másnap a sötétzöld zakómat a kezemben tartva, másikkal pedig fehér ingemet próbálva beletűrni a fekete nadrágomba, anya eltátotta a száját. Azonnal közelebb lépdelt, s segített abban, hogy ne álljon csálén a gallérom.

- Mikor lettél ennyire helyes, Jungkook-ah? – kérdezte mosolyogva. – Nézz már rá, Doyun! – fordult hátra apához, aki éppen a kávéját szürcsölgette, s elismerően biccentett egyet.

- Valóban jól néz ki, de legalább a vasat kiszedhetted volna magadból – utalt a piercingjeimre. Nyáron két ujjal gazdagodtam, már nem csupán a füleimben sorakoztak, hanem került egy a szemöldökömbe, illetve az alsó ajkamat is díszítette egy.

- A tetoválásomat meg fessem le, igaz? – mosolyogtam, ő pedig ingatni kezdte a fejét.

- Az jól néz ki – rántott vállat, anya pedig elnevette magát.

- Én is csináltathatok tetkót? – kérdezte Jungwon, aki éppen a müzliét fogyasztotta, s beleszórt pár kocka csokit, amíg nem rá figyeltek.

- Szó sem lehet róla – rázta a fejét anya.

- De hyungnak is van – húzta a száját. – Akkor lehet fülbevalóm?

- Hogyne – vágta rá apa, mire a fiú szemei felcsillantak. – Ha nagykorú leszel és fizeted magadnak. Inkább fejezd be a reggelidet, elviszlek suliba – nézett az órájára. – Úgyis beszélnem kell az igazgatóval – sóhajtott. Igaz... Anya idén osztályt kap, ezért nem lesz ideje elmenni az igazgatósághoz Jungwon miatt. – Téged elvigyünk? – kérdezte rám pillantva, én pedig megráztam a fejem.

- Megígértem Jisungnak, hogy vele együtt megyek – mondtam, ő pedig bólintott egyet, s nem is figyelve a folyamatosan kotyogó öcsémre, aki azt ecsetelte, hogyha nagykorú lesz, mit fog a testére varratni, elvette a tálat előle, s a mosogatóba rakta. – Lassan indulok, mert le fogom késni a buszt. Sziasztok! – nyomtam egy puszit anya arcára, s a táskámat az egyik vállamra dobva nagy léptekkel siettem a buszmegállóba.

Őszintén szólva, nem vártam annyira a kezdést. Rettentő hamar elment a szünet, s belegondolva, semmit sem csináltam, azon kívül, hogy naphosszakat töltöttem a garázsban festéssel. Meg az sem utolsó, hogy rengeteg vizsga vár minket. Ez az év mindent eldönt, főleg a végső vizsgánk. Nem mondanám azt, hogy izgulok, ám, ha tehettem volna, átugrom ezt a rendkívül stresszes évet.

Bár... Utólag belegondolva, még szerencse, hogy nem vagyok időutazó. Ha pedig mégis az lennék, újra, s újra visszatekerném az időt arra a pontra, ahol szerelmes leszek.

Van egy hely, ahol megannyi ember megfordul. A legnormálisabbtól a legfurábbig, legalább is látszólag. Ilyen egy művészeti gimnázium is, ahol az emberek a saját kreativitásuknak tökéletes megtestesítői, ahol te önnön képzeleted testet öltött alakja lehetsz.

➖🔻➖🔺➖

Hello Sütikék! Megérkeztem az új könyvvel! Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, hogy tetszik-e majd nektek. Azt hiszem, hogy mindig ilyen bizonytalansággal kezdek vele valamibe, de aztán megtáltosodok😌

Szeretném elmondani, hogy egyenlőre ennyi kerül fel, hiszen most az érettségire kell koncentrálnom😌 Utána elpusztíthatatlan és levakarhatatlan leszek🤧🥰

Hogy vagytok?🥰🥰🥰 Remélem, hogy nem okozok csalódást ezzel a történettel sem🥺♥️♥️♥️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

xoxo: SanKook