– D-Dan?

Phil úgy érezte, mintha belesüllyedne a földbe. Tudta, hogy baj van, tudta, hogy most szükség van rá.

– Úristen, Dan, te vagy az? Minden rendben? – hangja megremegett. Azt is tudta, hogy semmi sincs rendben. – D-Dan, otthon vagy, ugye?

– I-i-igen... – nyögte ki a fiú – O-otthon vagyok... – de nem bírta folytatni.

Dan továbbra is zokogott, Phil pedig megpróbálta felidézni magában, hogy Dan merre lakik.

A negyedik megállótól még egy sarokra.

– Ne menj sehova, jó? – próbált meg megszólalni – Ne tedd le. Megyek.

És mielőtt Dan felfogta volna, becsukódott Phil-ék bejárati ajtaja és a fiú elindult.

– El tudod mondani, mi történt?

Dan levegőt vett, hogy válaszoljon, de végül nem lett belőle semmi.

Végül Phil odaért Dan-ék házához, és ami ezután történt, az csak rájuk tartozik.

*a/n
word count: 128
i could say direkt lett ilyen rövid but actually rohadt unkreatív vagyok