Dan nem tudta levenni a szemeit Phil-ről.

Phil színe jelentett-e valamit egyáltalán? Mi tette Phil-t olyan különlegessé, hogy ő nem csak simán kék volt, mint a többiek, amikor Phil színe alapból kék? Ez csak amiatt volt, hogy meg lehessen különböztetni, vagy a színeknek volt valami másik jelentésük, amivel Dan nem volt tisztában? És ha volt másik jelentésük, akkor arról ő még miért nem hallott? Egyáltalán, mi is ez a másik jelentés, ami olyan titokzatos, hogy senki sem tud róla? És miért pont velük történik meg? Miben különböznének ők annyira, vagy ez csupán a véletlen műve?

Dan nem tudta felfogni, nem értette. Utálta a színeket, mindennél jobban utálta. Minden ebben a világban a színek műve, a színeké, akik mindig mindent elrontanak, és valójában semmi jelentésük nincs?

Dan utálta a színeket, és a színek is utálták őt. Dan feleslegesnek tartotta a színeket, és a színek is feleslegesnek tartották őt. Dan a pokolba kívánt minden egyes színt, és mindegyik el is tűnt, a kéket kivéve, és most mégis, itt áll előtte Phil Lester, a csakis kék Phil Lester, az egyszerre összes és semmi, lila, kék és piros Phil Lester, aki valamiért olyan különleges, hogy a kék világban neki egyedül lehet színe.

- Dan, te... - nézett rá egyszerre ijedten és összezavarodva – Neked...

Nem tudta leírni a színt, ami Dan-en van, egyszerre az ismerős szürke, és a szemeiben visszatükröződő színek, az összes szín, túl bonyolult ahhoz, hogy szavakba lehessen önteni.

- Minden szín rajtad van. – szólalt meg Dan – Csak a kék nem. Nekem minden kék lett, azóta... és egyedül te vagy más színű... Minden és semmi, egyszerre.

Phil bólintott.

- Nekem is.

És csakis egymást nézték, mert négy hónap után végre más színt is láttak, mint azt az undorító, egyhangú kéket.

Phil kékjét és Allie kékjét.

Egyszerre és megkülönböztethetetlenül mindkettőt.

- Nem értem – mondta Dan egy idő után – Hogy miért pont mi, hogy ennek milyen jelentése lehet, nem értek semmit.

- Én sem. – rázta meg a fejét Phil – Annyira logikátlan ez az egész... Miért pont kék? Mi teszi annyira fontossá a kéket, hogy minden kék legyen, téged kivéve? Vagyis, hát a szemeidet, mert te inkább ugyanolyan szürke vagy, mint voltál.

Egy ideig csöndbe maradtak, majd Dan megszólalt.

- Kéne menni. El fogunk késni.

Úgyhogy elindultak. Egymás mellett mentek, és nem szólaltak meg.

Dan félt. Félt, hogy kérdezgetnek, vagy hogy mind tudják, hogy majd összesúgnak a háta mögött, mint ahogy az ilyen tizenévesek általában szokták. Már a színe miatt is eléggé ki volt közösítve, mindenki úgy ismerte, hogy 'az a színtelen gyerek', és Dan nem tudta jobban utálni a színeket.

Majd odaértek a hatalmas épülethez, és a kapun átlépve tényleg beigazolódott, amitől Dan annyira félt.

- Nem ő az, akinek meghalt a nővére?

- Öngyilkos lett, ugye?

- Hát, ha én egy ilyennek lennék a testvére, én is megölném magamat...

- Fura. Nagyon fura.

- Nem erre a világra született...

És még annyi, de annyi ehhez hasonló szavak, mondatok, és Dan-nek sírni támadt kedve. Haza akart menni, azt akarta, hogy mindennek vége legyen, hogy hagyják abba ezt az egészet...

Tudta, hogy fura. Azt is tudta, hogy nem ebbe a világba kellett volna születnie. És ezek már nem is zavarták annyira, de az, hogy olyanokat mondanak a nővéréről, ami nem is igaz, hogy csak mindent feltételeznek, amikor nem is tudnak semmit, ez zavarta, nagyon zavarta, és fájt.

Utált mindent, ezt a világot, azokat a kék embereket, akiknek be nem állt a szájuk, ezt az iskolát, mindent. És neki legalább oka is volt arra, hogy utálja őket.

- Dan, minden rendben? – suttogta halkan Phil, hogy a többiek ne hallják.

- Miért, úgy néz ki, mintha minden rendben lenne? – válaszolt.

- B-bocsánat. – mondta – É-én nem tudtam, hogy... Én-

- Nem baj, semmi baj, Phil, szerintem az lesz a legjobb, ha elmész innen, és nem beszélünk többet. Keresd meg Clarie-t vagy valamelyik barátodat, vagy nem tudom. Szia.

És Phil is sírni akart, ahogy Dan szürke alakja eltűnt a gyerekekkel teli, kék folyosón.

a/n
wörd káunt: 653
idk how de legalább hosszú lett :') eh legalább a mennyiség megvan :')
btw veri annoying vagyok az evridéj áplódokkal ik
sry
bye