Narancs, sárga, zöld, fehér. Ezek a színek pompáztak az előtte ülő, hajdan rózsaszínű lányon. A karjain a narancs szín dominált, míg a zöld leginkább a lábain látszott. Arcán a sárga és a fehér váltogatta egymást, szemei a saját színét mutatták. A sárgán Phil egyáltalán nem csodálkozott, hiszen szinte mindenkin szerepelt az iskolában.

A sárga szín Adam-hez tartozott, egy tipikus fuckboy, aki már majdnem mindenkit megfektetett a közösségből. Alig-alig lehet látni olyasvalakit itt, akivel még nem volt, és akin Phil nem találta az egyébként ritka sárgát.

Phil-en csakis egyetlen szín volt, a sajátja, egy szinte már világító kék. Ez egy ilyen korú fiúnál már-már furának számított, hiszen a többieket általában legalább három-négy szín díszítette.

Mindenkinek megvolt a saját színe, és ezek a színek csak akkor kerültek rá egy másik emberre, ha az a másik ember szerelmes volt belé, és fordítva. A színek viszont eltűntek, mihelyt az illető nem érzett már úgy a másik iránt. Persze itt is voltak kivételek, például, ha lefeküdtek egymással, vagy, ha a két szín összekeveredett, bár ez nagyon ritka volt. 

Phil éppen a számológépébe pötyögte be a számokat, amikor a mögötte ülő megbökte egy ceruzával.

– Nem értem a feladatot – suttogta halkan az élénkvörös színű Clarie – Tudnál segíteni?

– Persze – bólintott Phil – Szóval ezt összeszorzod ezzel, és...

Phil és Clarie régóta ismerték egymást és elég közel is álltak egymáshoz. Nem meglepő így, hogy Phil-nek nagyon tetszett Clarie. A fiú mindent megtett azért, hogy ez ne látszódjon, és nagyrészt sikerrel is járt: az aprócska, vöröses-lilás foltot a mellkasán még soha nem látta senki.

– Köszi – mosolygott a lány – Még mindig nem értem, hülye vagyok a matekhoz.

– Nem, csak nem tudok magyarázni. – nevetett Phil – Ez van. – vonta meg a vállát.

Clarie elnevette magát.

– Ne mondj ilyet, én állok bukásra matekból!

Válasza kicsit hangosra sikeredett, és hiába ültek a terem hátulsó részében, mindenki hallhatta a kijelentését.

– Pontosan, Clarie, ezért kéne az órán figyelni, és nem beszélgetni. – csóválta meg a fejét a tanár – Legyél szíves kijönni a táblához, megoldani a feladatot, ha ennyire ráérsz.

Clarie élénkvörös színe ellenére is láthatóan elpirult, majd feltápászkodott és kisétált a táblához.

– Kezdheted. – bólintott a tanár.

– Tehát... x-et összeszorzom y-nal, és...

Clarie-n látszott, hogy egyáltalán nem érti, mit csinál.

A tanár felsóhajtott.

– Phil, gyere ki és segíts neki.

– Öhm. Tehát. x-et összeadom y-nal, aztán megszorzom kettővel... – kezdte Phil, és a táblára írta a számokat és betűket (lol fogalmam sincs mit vesznek és nem is értem, szóval ez nem lesz benne) – ...tehát x egyenlő harminchat, és y egyenlő tizenkilenc.

– Helyes. – bólintott a tanár – Helyre mehettek. Phil, neked nem írok be semmit, mivel helyesen megoldottad feladatot, Clarie, neked sajnos 1-es.

– Öhm, ne haragudjon, tanárnő, de én Clarie-nek próbáltam segíteni a feladatban, mert elakadt. – próbálta megmenteni a helyzetet Phil, semmi sikerrel.

– Attól még lefeleltettem. – írta be a jegyet a tanár.

Clarie rámosolygott Phil-re, és megköszönte neki, majd az óra ott folytatódott, ahol abbahagyták.

*A/N wow veri shit sztori, uhh, nem beszélek magyarul, öhh
Plz ha valakinek van építő jellegű kritikája, help mí end sztáff.
+ május/június óta nem publikáltam saját “művet”, és szeptember óta egyáltalán nem próbálkoztam egyedi történetek megírásával, szóval azért lett ien fos, ájm szorri
Enivéjz, hev ö nász déj, baii <3