🌊
파란색
kék. jaemin gyűlölte elveszíteni a kéket. majdnem annyira, ahogy zöldet. gyűlölte mert tudta, hogy ez jeno kedvenc színe. mert többé nem volt képes azt a színt látni, melyet a fiú annyira szeretett, és amit olyan gyakran viselt.

többé nem láthatta a kék eget. olyan volt, mint egy szürke festékfolt a puha felhők mögött. a lila volt az egyetlen szín, ami még maradt neki, és tudta, hogy hamarosan az se lesz már.

rájött, hogy minél érősebben vágyakozik jeno után, a színek annál hamarabb tűnnek el a látásából. túl gyorsan vesztette el a színeket, hiszen még a fiú iránt táplált érzéseit sem volt ideje tisztázni magában.

felnézett az égre és hagyta, hogy könnyei legördüljenek az arcán. rengeteget sírt mostanában, de szörnyen érezte magát a történtek miatt.

egyszerűen reményvesztett volt. és ami még jobban elkeserítette az az, hogy túl hosszú idő volt ez az egész. már három hete, hogy az első szín fakulni kezdett. három hete, hogy rájött a mély és egyre csak növekvő érzéseire jeno iránt.
🌊