🌈
색깔
na jaemin kinézett az ajtón, hogy láthassa a buszmegállóban várakozó jenot. tekintete elhomályosult, ahogy a fiú vállára érkező esőcseppeket nézte.

remegő kezekkel lökte ki maga előtt az ajtót. látása minden egyes lépéssel, melyet a fiú felé tett homályosabb lett.

❝ jeno? ❞

a fiú mosolyogva fordult felé. jaemin szíve kihagyott egy ütemet amiatt a mosoly miatt.

❝ valamit el kell neked mondanom... ❞

jaemin szívverése egyre gyorsabb lett, ahogy felnézett a már teljesen homályos fiúra.

❝ igen? micsodát? ❞

a hangja nyugtató volt. jaemin egyszerre érzett nyugalmat és szorongást. tekintetét a földön tartotta, mialatt a fiúhoz beszélt.

❝ um...kedvellek. nagyon kedvellek téged. annyira, hogy fáj a szívem, akárhányszor csak meglátlak. és... nem rég elkaptam egy betegséget, ami miatt képtelen vagyok színeket látni, amíg be nem vallom neked az érzéseim. most már látni is alig- ❞

jaemint félbeszakították jeno édes ajkai, amelyeket a fiúéra illesztett. arca felmelegedett a meglepettség miatt. boldogan olvadt bele a csókba, miközben kezeit átfonta a másik nyaka körül.

ahogy a két fiú elvált egymástól, jaemin látta, hogy jeno ajkai ismét halvány rózsaszínben csillogtak. lee jeno összes gyönyörű színe visszakerült. fényesen tündökölt jaemin előtt, akinek szinte könnyek gyűltek a szemébe.

a két fiú fölött napsugarak kezdtek előbújni az esőfelhők mögül, hogy egy ragyogó szivárványt alkothassanak. de jaemin képtelen volt rá figyelni, ugyanis jeno ajkai közül négy szó csúszott ki, mely a fiút végtelen boldogsággal töltötte el.

❝ én is kedvellek téged. ❞
🌈