☔️
보라색
jaemin nézte, ahogy az esőcseppek a földre estek. semmi sem enyhítette a bánatát. rajzórán ült, jenoval szemben.

ahogy jeno festményére nézett, látta, ahogy a lila szín lassan szürkévé fakul. még sose látott egy színt ilyen hamar elveszni. most már minden szürke volt.

minden szürke volt és a fiú tudta, hogy mi jön ezután. tudta, hogy hamarosan addig homályosodik majd a látása, míg el nem veszti a szeme világát, míg már semmit sem lesz képes látni.

hogyan lehetne belőle festő, ha nem lát? ha már nem csak a színeket nem látja, hanem azt sem, ami előtte van.

el kell mondania jenonak. be kell vallania neki az érzéseit. hogy mennyire vágyik a fiúra. hogy mennyire beleszeretett a fiú legapróbb dolgaiba is.

felül kell kerekednie az idegességén és szembenézni a fiúval. be kell vallania az érzéseit.

vissza akarta szerezni a színeket, hogy láthassa lee jeno összes gyönyörű színét.
☔️