🥀
빨간색
na jaeminnek először nem tűnt fel, hogy mennyire fájdalmasan  sóvárgott lee jeno iránt. észre se vette egészen addig, amíg a fiú rózsaszín ajkai hirtelen szürkévé nem fakultak.

de nem csak a fiú ajkai színtelenedtek el. az összes piros és rózsaszín árnyalat eltűnt jaemin körül. a rózsák elvesztették az élénk színűket, a naplementék kezdtek szürkéssé válni.

jaemin minél többet nézett a fiúra, aki iránt tagadhatatlan érzéseket táplált, annál jobban vágyott rá, hogy az övé legyen. és annál gyorsabban tűnt el a piros szín a világából. jaemin kezdett beleőrülni. a legrosszabb a rajzóra volt.

szorítása a táskája pántjain erősebb lett, ahogy a terem felé sétált. a rajzóra volt az az óra, amikor szemben kellett ülnie a fiúval, aki miatt egész nap szorongott.

jeno elmosolyodott, ahogy jaemin helyet foglalt. a fiú szíve hevesebben kezdett verni a mellkasában. valószínűleg képtelen lett volna megmondani, hogy elvörösödött-e, hiába tartottak volna elé tükröt.

tekintetét a festményre emelte, melyen már hetek óta dolgozott. a kép egy naplementét ábrázolt, amely alá egy virágokkal teli mezőt festett. előző nap gondosan telemázolta különböző színekkel és árnyalatokkal. azonban a piros helyén most csak szürke pacák éktelenkedtek.

ismét a festményén kezdett dolgozni, figyelmen kívül hagyva a palettáját csúfító szürke foltot, amiről tudta, hogy igazából piros. a foltot, amely emlékeztette a színvakságára.

szemeit jenora vezette, aki elmélyült a saját festményében. jaemin képtelen volt nem a fiú szürke ajkait nézni, melyek egykor világos rózsaszínben pompáztak.

na jaemin sóhajtott, nem akarta elhinni a szomorú igazságot. nem akarta elfelejteni, milyen is volt  a piros szín. nem akart még több színt elveszíteni.
🥀