|Michael|

a gyűrű színe, amivel megkértem volna a kezét.

és a kocsi színe is, ami megakadályozott ebben.

~~~

'Calum, az összes gyűrű ugyanúgy néz ki. hogyan válasszam ki azt, ami tetszik neki, hogy megkérhessem a kezét?' sóhajtottam egy nagyot, és éreztem, hogy minden pillanatban egyre frusztráltabb leszek.

nagyon szerelmes vagyok Summer-be, akár megölhetne valakit, akkor sem gondolom úgy, hogy valaha is képes lennék őt elhagyni.

a nő a pult mögött lerakott elém egy tartót, tele gyűrűkkel, amikben minimum 1 gyémánt csillogott. ahogy a nap besütött az ékszerüzletbe, és a sugarai visszatükröződtek a gyémántokról, apró kis szivárványok borították be az egész boltot.

az összes gyűrűn végigfuttattam a tekintetem, egészen addig a darabig, amin rögtön megakadt a szemem. egy darab szívecske alakú gyémánt csillogott a közepén, amit egy vékony ezüstpánt fogott közre. semmi extra, semmi cicoma, tudtam, hogy ez lesz a tökéletes Summer számára.

'ez. ez lesz az.' suttogtam magam elé, majd Calum felé fordultam, és rámutattam az általam kiválasztott gyűrűre.

'haver, ez mennyibe fog neked kerülni?' kérdezte hitetlenkedve.

' 2,500 dollár lesz, Mr. Clifford.' válaszolt határozottan a nő, nekem pedig leesett az állam. ez baromi sok pénz, viszont ez az egyetlen egy, ami nagyon tetszett. és amit Summer is imádna.

'elviszem.' mondtam határozottan, mire a nő csak kedvesen rám mosolygott.

'haver, kiskorod óta azt a pénzt gyűjtöd.' világosított fel Calum, mintha nem tudnám.

'tudom. de pont ez a lényeg, Ő az életem.' mosolyogtam rá, ő pedig csak bólintott egyet beleegyezésképpen.

feleségül fogom venni álmaim nőjét, és szeretni fogom Őt, egészen addig a pillanatig, amíg meg nem halok. Ő lesz a gyermekeim anyja, és boldogan élünk, amíg meg nem halunk.

~~~

hazafele csendben sétáltunk Calummal, majd amikor elértünk ahhoz a sarokhoz, ahol mindketten más irányba fordulunk, odaléptem hozzá, esetlenül megöleltem, és elindultam tovább.

'sok sikert, tesó.' kiabált utánam, mire én visszafordultam, és magabiztosan rámosolyogtam. nem hiszem, hogy szükségem lesz a szerencsére, de azért hálás vagyok Calumnak.

Summer-re gondoltam, miközben sétáltam hazafelé, nem nagyon tulajdonítottam jelentőséget annak, hogy merre sétálok, és kik vesznek körül. szórakozottan mentem tovább, még a jelzőlámpákra sem figyeltem, és a gyalogátkelőkre sem. csak sétáltam.

ami nagy hiba volt.

először hallottam, és csak aztán láttam. hangos dudálást, és a fék csikorgó hangját.

és utána megláttam.

egy ezüst autó egyenesen felém közeledett. egy volt azon kocsik közül, amik már a nagyobb autók kategóriájába tartozott, valami Range Rover féleség. nem tudtam mozdulni, olyan volt, mintha a földhöz ragasztottak volna.

aztán,

éreztem.

éreztem, ahogy a levegő kiszökik a tüdőmből, ahogy a kocsi nekem jön. felrepültem a kocsi motorháztetejére, egyenesen a szélvédőnek, azután pedig visszazuhantam a földre.

utána már nem éreztem semmit.