|Summer|

a pólójának a színe.

az ő hosszú ujjú, kinyúlt pólója, aminek az elején a mellkasnál van egy kis zseb.

annyira puha, és szokásom volt sokszor elvenni ezt a darabot a fiókjából.

bármikor, amikor látta, hogy ezt viselem, akkor Ő csak kedvesen rám mosolygott. a kedvenc mosolyom, ami tele van melegséggel, és szeretettel.

emlékszem, egyszer, amikor ez volt rajta, akkor a kanapén ültünk, és valami bugyuta filmet néztünk. a karja át volt vetve a vállamon, én pedig hozzábújtam oldalról, és szórakozottan babráltam a pólója szélével. felnéztem rá, és a tekinteteink összetalálkoztak.

'Mikey, nézed te egyáltalán a filmet?' kérdeztem tőle, majd egy tincset kisöpörtem az arcából, ami pont a szemébe lógott. lágyan elmosolyodott, mielőtt odahajolt hozzám, és óvatosan megcsókolt.

'nem.'

és ott volt az a másik alkalom, amikor én rajtam volt a póló, és a földön ültünk, közben az xbox-on játszottunk valami játékkal. Mikey a hátát nekidöntötte a kanapénak, én pedig a lábai között ültem, és az én hátam, az ő mellkasának volt döntve. közel voltam ahhoz, hogy feladjam azt a hülye játékot. Mikey körém fonta a karjait, és rákulcsolta az én kezemre az övéit, így próbált nekem segíteni a játékot irányítani. éreztem a meleg leheletét a nyakamon. próbáltam ellenállni a kísértésnek, hogy ne pihentessem a fejemet a vállán.

állával a vállamon támaszkodott, és mindketten feszülten figyeltük a képernyőn a játékot. az én kis karakterem körülbelül ezredszerre halhatott meg a játékban, mire Michael halkan kuncogott, és egy puszit nyomott a vállamra, mielőtt karjaival átölelte a derekamat, és szorosan az ölelésébe húzott.

'nagyon béna vagy ebben a játékban. mindig meg kell mentenem a szerencsétlen kis seggedet.' suttogta a fülembe, én pedig kuncogva reagáltam.

'én hősöm!'

ez csak néhány volt a legjobb emlékeink közül, amiket otthon töltöttünk, azt a bizonyos pólót viselve, az pedig mindegy volt, hogy Ő hordja-e, vagy én. de Ő csak ritkán hordta, mert már eléggé régi volt, és a szélei már nagyon el voltak kopva.