- Hogy mi?

- Hyunjint senki se látta, Jeongin pedig azt mondta, hogy Felix teljesen bezárkózott a lakásába és nem válaszol semmilyen üzenetre vagy hívásra.

- És én erről nem is tudtam? - lepődött meg Seungmin

- Bocsi, de azt hittem pár nap alatt változás történik, viszont se kép se hang felőlük - fogott fejéhez az idősebbik.
- Ezt nagyon elbasztuk ugye?

- Nem tudom, hát egy helyre zártuk őket, hogy kibeszéljék a problémáikat és... igen, elbasztuk. -
Talán másoknál működőképes ez helyzet, de nem ezeknél a makacs idiótáknál.

Seungmin hívott pár embert, hogy besegítsenek Channak, így este 9 óra körül sikeresen el tudott szakadni a munkától és haza mehetett. Az utóbbi napokban ez volt a leghamarabbi szabadulási ideje.

Az otthonába érve szembesült egy zokogó Jeonginnal a kanapén, amit sóhajtva fogadott. Így telt a napja, pontosabban az utóbbi összes, bement dolgozni, s megállás nélkül hajtotta magát, enni sem evett, mivel Hyunjin titkára állandóan valami új ruha dizájnnal vagy háttér változatásokkal kereste fel és aaaah túl sok már.

Jeongin keserves sírására érkezik mindig haza, nyilván próbál enyhíteni a helyzeten, de a fiatalabbik fiú csak arról tud beszélni, hogy aggódik a szeplős miatt és ignorálja a hívásait.
Órákig hallgatva Jeongin monológjait Chan végre álomba tud merülni, s bumm ismét reggel lesz, ezzel együtt egyértelműen kezdődik elölről minden.

Ez viszont terhet rakott a kapcsolatukra, mégis hogyan okozhat két barát eltűnése ekkora problémát a körülöttük élőknek.

Ma este mikor haza ért, úgy érezte nem tudja most kezelni Jeongint, szóval kikerülve őt a szobájukba ment, s bár rosszul érezte magát csak aludni akart.

Jeongin ezzel szembesülve még az eddigieknél is jobban elkeseredett, úgy gondolta már Chan is ignorálja őt, ezért csendesen megindultak könnyei.
Érezte, hogy az a bizonyos teher kezd nehezebbé válni, a levegő feszültebb lesz, mikor Chan hazaér, amit a fiatalabbik fiú próbál figyelmen kívűl hagyni, de mennyi ideig?

Egy ideig jelen lesz ez, nem fog eltűnni, csak akkor, ha Hyunjin és Felix visszatér.

| Három nappal később |

- FASZOM! - kiáltott fel Chan idegesen, s lelökte a papírokat az asztaláról.

- Chan? - nyitott be az irodába a titkárja, mivel meghallotta a hangoskodást.

- MENJ KI! - rivallt rá amitől megrezzent a nő és a kérésnek eleget téve hátrált meg. Nem várva tovább riasztotta Seungmint, aki 5 perc múlva meg is érkezett.

- Chan, mi a baj?

- Nem tudom ezt tovább csinálni! - járkált fel-alá a helyiségben fejét fogva.

- Nyugodj meg...

- Ne mondogasd ezt! Képtelen vagyok tovább folytatni így... - észre lehetett már venni, hogy a szemei kezdenek üvegesek lenni, túlzottan is hajtja magát, emiatt Seungmin úgy gondolta nem számít az ügynökség hírneve, Chan egészsége fontosabb.

- S-sajnálom, nem kellett volna ennyire tartanom magamat ahhoz, hogy folytasd... - mondta Seungmin, miközben a bűntudat dolgozott benne.

- Rendben van - épp hogy kimondta ezt Chan, meghökkent reakciók és hangoskodás szűrődött be a folyosóról.
Mindkét fiú kisietett az irodából és szemük kétszeresére nőtt.

- Uram, örülök, hogy újra itt van!

- Üdvözöljük Uram!

- Főnök, jól van? Hol volt eddig?

- Hyunjin? - nézte végig Chan, ahogy az említett halál nyugodtan besétál a saját irodájába.
- Az a szemét! - hezitálás nélkül indult meg az ajtaja felé, nincs mit szépíteni rajta, konkrétan lerúgta az ajtót.

-MÉGIS HOL A FASZOMBA VOLTÁL?

- Chan- próbálta leállítani Seungmin a feldúlt barátját, de hiába, az ausztrál fiú már Hyunjin gallérját fogta.

- TE SEGGFEJ! MINDEN SZÓ NÉLKÜL LELÉPTÉL, MÉGIS HOGY GONDOLHATTÁL ERRE! - nem bírta tovább és a könnyek megindultak a szeméből.
- Azt hittem legjobb barátok vagyunk, ha valami probléma adódik miért hagysz figyelmen kívűl?

Hyunjin nem mondott semmit sem.

- Minden szarodat rám hagytad, emiatt éjjel-nappal dolgoznom kellett, hogy rendet tartsak, a munka csak kín volt a seggembe, de az hogy a legjobb barátom szó nélkül eltűnt baromira fáj... - Hyunjin a gallérját fogó kezeire tette az övéit, majd lágy hangon megszólalt.

- Sajnálom, most menjetek, már mindent kézben fogok tartani.

Chan nem tudta mit mondjon, de elengedte a dolgot és haza ment, igazából úgy is mondhatjuk, hogy amint otthonába ért komába esett.

Napokig aludt, közben pedig Jeongin viselte gondját.
Éppen végzett azzal, hogy végigtörölje barátja testét hideg vízzel, s mikor felállt mosolyogva mérte végig a fiút, aki nyugodtan pihegett a párnák között.

Előhalászta telefonját zsebéből, majd megnyitotta a chatet.

- Tudom, hogy nem fogsz válaszolni, de el akartam mondani, Hyunjin visszatért, Chan pedig jól van.
Korábban írtam, hogy stresszes és kimerült, viszont most már minden rendben.
Remélem eszel rendesen és vigyázol magadra.
*Elküldve*

Látta

2023.11.06.