Felix gyomra hangosan korogni kezdett.
- Ahh éhes vagyok - mondta, még mindig becsavarodva a takarójába.
- Ennem kell, mert nem mintha az a seggfej éhezne miattam - morogta magának és kikelve az ágyból trappolt a konyhába, benézett a hűtőbe, ami tele volt kajával, mellettük egy kis üzenettel.

~ Csináltam egy kis kaját neked, remélem eszel belőle.
- Jeongin

Felix elmosolyodott a levélkét végig olvasva.
- Ahh akkora egy bunkó vagyok! Miért ignoráltam a legjobb barátomat egy ilyen dolog miatt? - kivett pár ételt és felmelegítette azokat, s míg eszik, úgy tervezte felhívja Jeongint és bocsánatot kér tőle, de nem vette fel.
Remélem nem haragszik rám :c

Megpróbálta újra hívni, viszont helyette egy ismeretlen szám kereste őt, elutasította, majd szintén ugyan ez lejátszódott. - Aahh!

- Ki a faszom vagy? - kiabálta a telefonba, mikor felvette az ismeretlen szám hívását.

- A főnököd. Holnap kezded a munkát pontban 7-kor, ne késs el.

- Hyunjin?

- Igen - ezt követően pedig rárakta a telefont.

- Pff... meg se kérdezte, hogy akarok e vele dolgozni, akkor mondhattam volna, hogy nem - mondta Felix szemét forgatva, de nem utasíthatta el az ajánlatot.

5 perc múlva kopogásra lett figyelmes, az ételt félre tolta az asztalon és kinyitotta az ajtót. Jeongin került szembe vele.

- Lix hogy vagy? Jobban érzed magad?

- Innie én nagyon, de nagyon sajnálom azt, ahogy viselkedtem veled - ölelte meg azonnal barátját, ő pedig nem volt rest viszonozni a kedves gesztust.
- Mostantól normális leszek ígérem.

Visszamentek az asztalhoz, hogy Felix folytathassa az evést.

- Mit fogsz most tenni? - kérdezte Jeongin.

- Mármint?

- Tudod a... lelkitársad.

- Oh...uh... - vett egy mély levegőt, majd arckifejezése pillanatok alatt komolyra váltott.
- Elérem azt, hogy megkedveljen.

- Huh... ez a beszéd!... azt hiszem - nem volt biztos abban a fiatalabb fiú, hogy az jó ötlet lenne.

- Igen, nem ismerem ezt a szaros hozzáállását, de biztos vagyok abban, hogy nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon mélyen, Ő egy jó ember.

- Ez.... jó sok "nagyon".

- Csak kedves vagyok.

- Ennyire rossz?

- Igen, de ahogy mondtam, szerintem van egy jó oldala, felhívott és azt mondta megkapom a munkát.

- Felhívott téged!?!!

- Uhum meglepő, úgy tűnik Chan tényleg meg tudta győzni.

- Aha azt hiszem... meg tudta.

•●•●•●•●•

- Felhívtad Őt!?!! - kiáltott Chan.

- Ja - mondta Hyunjin a székében ülve egy érzelemmentes tónussal hangjában.

- De... még csak meg sem kellett győzzelek téged?! - mondta az idősebb, miközben Hyunjin asztala felé sétált.

- Nem kell győzködnöd, tudom, hogy mit akarsz, szóval megkíméltem magam a lecseszésedtől, így jobbnak láttam felhívni.

- Wow egyszer csak felszínre törnek a nyaggatásaim.

- Jah, vagy mi - mondta Hyunjin szemét forgatva.

- Tényleg ennyire utálod Őt?

- Nem utálom... csak azt, hogy a szemem választotta.

- Ummm... akkor jó, szóval nem fogsz vele olyan rosszul bánni?

- Oh dehogynem - mondta egy ördögi mosoly kíséretében.
- Sosem találkoztam még a lelki társammal, de megfogadtam magamnak, ha ez megtörténik, akkor pokollá fogom tenni az életét.

- Hyunjin nem teheted ezt, Ő egy jó ember...

- Nem érdekel milyen fajta ember, ő csak nyűg a seggemnek és remélem egy nap eltűnik.

Chan mély sóhajtással nyugtázta a hallottakat. Hyunjin mindig is utálta a lelkitársát, szóval nincs sok értelme beszélni vele ezzel a témával kapcsolatban.
Sok szerencsét Felix...

•●•● Következő napon ●•●•

Felix időben, hamar felkelt és elkészült, legjobb ruháját magára varázsolta, végül 6:45kor elindult otthonról.

Nincs autója, szóval busszal ment, bár kicsit hosszadalmasabb azzal közlekedni, mert megáll néhány helyen, így 10 perccel hamarabb elindult.

Mikor leszállt, az épülethez rohant, de meglepődött, mikor azt zárva találta.

- Huh? Azt hittem 7 órát mondott - elő vette a telefonját és megpróbálta visszahívni Hyunjin számát, de nem vette fel. Felsóhajtott, amint szeme Jeongin telefonszámával találkozott. Nem hívhatom fel, még biztosan alszik...

Zsebre tette a készüléket és leült a földre várva, hátha megjelenik egy ott dolgozó.
Csak várt és várt egészen addig, míg egy autó meg nem jelent a parkolóban, ez Ő lehet?
Felix szíve gyorsabban kezdett el dobogni.

- Oh te ki vagy? - kérdezte a nő mikor kiszállt a járműből.

- Ohh, Felix vagyok, együtt fogok dolgozni Hyunjinnal - hajolt meg előtte, aaah a hülye szívem!!

- Dolgozni? Nem mondott semmit se erről.

- Uh, igazából Channie szerezte meg nekem a munkát.

- Channie? Gondolom közel álltok egymáshoz... ahm... okés beengedlek - mondta a nő és elővette a kulcsait, hogy kinyithassa az ajtót.

Felix leült az aulába, közben nézte, ahogy az asszony elrendezi a dolgait az asztalán.

- Uh hol van Hyunjin? - kérdezte.

- Csak 8-kor jön.

- 8?? De azt mondta nekem, hogy pontban 7-kor jöjjek be.

- Senki sem jön 7-re, én vagyok a recepciós, szóval 15 perccel hamarabb érkezek meg, hogy elvégezzem a dolgokat és kinyissam az ajtókat - világosította fel a fiút, miközben papírokat rendezgetett.

45 percen keresztül vártam!? Felix fejéhez kapott, emellett nagyon kínosan érezte magát.

- Modell vagy? - kérdezte a nő.

- Mi? Nem, én Hyunjin... nem tudom pontosan milyen pozícióm van de... azt hiszem én csak a szolgája vagyok.

- Személyes titkárnak nevezik édes szívem.

Felix felkuncogott.
- Igen azt hiszem, de a papírmunkái helyett, követnem kell őt és segítek a személyes dolgaiban.

- Oh, nem hiszem, hogy Hyunjin engedne bárkit is a közelében dolgozni.

- Ha, engedett már bárkit is, hogy együtt dolgozzon vele?... vagy, hogy randizzon vele? - mondta Felix, de az utolsó szavakat inkább motyogásnak lehetne megbélyegezni.

Szándékosan tette ezt velem, nem? Mivel érdemeltem ki ezt?

2023.07.14.