- D-de... egymáshoz tartozunk.

- Nem. Mi. Soha. A hülye szemeid színe megváltozott és? Ettől még nem érzem magam összekapcsolódva veled.

- V-várj...én-

- Kérlek távozz és légyszíves soha ne gyere vissza - mondta a férfi és kezét Felix hátára tette, úgy próbálva kitolni őt az irodájából.

- Várjon! Várj! Uram-

- Ahh fejezd már be ezt az uram hülyeséget, csak Hyunjin.

- Okés... Hyunjin... Azért jöttem ide, mert tényleg nagyon kell nekem egy munka...

- Nos, Te itt nem kaphatsz - jelentette ki Hyunjin zsebében a kezeivel, miközben Felixen pihentette szemeit.

- Miért?

- Nem fogok dolgozni azzal, aki a lelkitársam akar lenni, szóval menj el.

Felix úgy érezte sírni és ordítani tudott volna abban a pillanatban, hiszen annyira várt a lelkitársára... belép Hyunjin az életébe, de azt mondja, hogy nem tartoznak össze.

A fiú tekintetét szigorúan le szegezi, tart attól, ha felnéz és megtalálja a másik szemeit, akkor végleg összetörik.

- Sajnálom azt, hogy így érzel irántam, de kétségbe vagyok esve és most nagyon szükségem van erre a munkára, kérlek segíts - Felix hangja keserves volt, s úgy csengett, mintha bármikor megtörni készülne.

Hyunjin erre hirtelen felmordult.
- Agh utálom az olyan embereket, mint amilyen Te vagy! - emelte fel hangját, s közben visszasétált helyére, Felix pedig csendesen követte őt.

- Mit értesz az alatt, hogy olyan ember, mint én? - kérdezte, megsértve érezve magát az előző kijelentésén.

- Tudod az olyanok, akik megtalálják a lelkitársukat és kiderül, hogy gazdag emellett híres a srác, majd kapkodnak utána mert van pénze és hírneve - ecsetelte szemét forgatva.

- Y-yah! Én nem vagyok olyan.

- Ez az amit általában mondani szoktak.

- Nem, most komolyan beszélek, kell nekem a pénz mert ki kell fizetnem a lakbért az albérletemhez - Felix könnyeit próbálta visszafogni, bár szökni készültek szemei fogságából.

- Oké, akkor adok neked pénzt, és távol maradsz tőlem.

- Ahogy már mondtam nem vagyok rászoruló.

- Oh kérlek- hirtelen kopogás hallatszódott az ajtó irányából. Hyunjin végig Felixen tartotta tekintetét, míg beinvitálta a kint tartózkodó személyt.

- Hyunjin te- Oh Felix még itt vagy? - mondta, ahogy beljebb sétált az irodába Chan.
- Nem ért véget az interjú már pár perce? - ment közelebb, de ahogy legjobb barátjára pillantott szemei hatalmas méretűre tágultak.

- Yah! Ne mondj semmit - kiáltott rá az érkezőre Hyunjin, mikor észrevette a reakcióját.

- Oh Hyunjin, bocsánat a személyes kérdésért de- OH JÉZUS FELIX AZ! - szólalt fel riadtan Chan.

- Mi? Miért történik ez? - kérdezte Felix, mikor szembe fordult Channel.
- Amit az előbb mondtál... tényleg nem szeretné elfogadni a lelki társát?

- Uhh... igen... - mondta szomorúan az idősebb, sajnálatot érezve Felix iránt.
- Ő ilyen, csak nem szeretné, ha a szeme választana helyette.

- De.. így működik ebben a világban amiben élünk, a szemünk színe megváltozik, mikor a különleges emberrel találkozunk - vázolta fel a fiatalabb, mire Hyunjin beleütött az asztalába.

- Ez a világ elbaszott! Miért hagynám, hogy eldöntse kivel legyek együtt!

Felix úgy érezte az őt körülvevő dolgok összeomlanak, ennyire szerencsétlen lennék?
Ennyire utál engem a sors?

- Felix, nagyon sajnálom... amióta ismerem azóta ilyen, szóval kérlek ne vedd magadra - sóhajtott Chan, ahogy Hyunjinra pillantott.

- Veled fog dolgozni, ha szeretnéd, ha nem.

- Tsk~ Nem fogok vele dolgozni.

- Hyunjin!

- Ne, inkább hagyjuk - szólt közbe Felix, hangja bizonytalan volt és érezni lehetett lejtésében a szomorúságot.
- Köszönöm a segítséget Channie - eresztett el egy halvány mosolyt.

- Fel-

Mielőtt kimondhatta volna Chan, Felix elfordult és meghajolt Hyunjinnak, majd amilyen gyorsan csak tudott elindult haza olyan sebességgel, hogy képtelenség lett volna megállítani.

Amint belépett ajtaján mindent szétdobált a földre és a szobájába begubózva sírt Isten tudja meddig.

Jeongin másnap meglátogatta, hogy beszélgethessenek erről, de Felix meg se mukkan, mosolyogni se mosolygott ez idő alatt.

- Nagyon aggódok érte!

- Nyugodj meg baby, meggyőzöm Hyunjint, hogy felvegye - mondta Chan a kávéjába belekortyolva, míg az előtte lévő Jeongin csak piszkálta a tortát tányérján.
- Gyerünk egyél.

- Nem tudok! Már két napja, hogy Felix egy szót sem szól hozzám - szomorodott el Jeongin.
- Nem értheted, már kicsi kora óta arról álmodozott, hogy ki lehet a lelkitársa. Mindig is elképzeléseket csinált arról, miként találkoznának.

- Ennek az ellentéte Hyunjin, sosem gondol a lelkitársára, de mikor igen, akkor ideges lesz.

- Miért!?

- Sosem mondta el, de ne aggódjunk emiatt, megszerzem Felixnek a munkát ígérem.

- Köszönöm baby.

2023.07.11.