Az a nap után szinte varázscsapásra közelebb kerültünk. Egyikünk sem tudta megmagyarázni miért vagy hogyan, de egy mások számára láthatatlan kötelék jött létre közöttünk; az iskolai szünetekben első dolgunk volt a másikat felkeresni, utána közösen tértünk be a könyvtárba, hogy tanulhassunk vagy egy mélyebb pontba, ahol senki nem lát elbújhassunk – később pedig már a kijárási tilalomban is kiszöktünk egymáshoz. Leginkább én voltam az, aki átjárt hozzád, hogy az éjszaka leple alatt, szüleid tudomása nélkül ott lehessek veled, összebújva keskeny ágyadon – de azért gyakorta jártál te is nálam. Talán az volt a kedvencem amikor már te is megismerkedtél Channal és nála ültünk össze egy kései beszélgetésre. Szerettem nézni ahogy Lara mellé csapódsz a konyhában és közösen készítettek valami finomságot. A házaspárt is olyan hamar az ujjaidra csavartad akárcsak engem, sokszor azon vettem észre magunkat, hogy legjobb barátommal teljesen elfeledkezve magunkról figyelünk titeket.

Tudod, sokkal hamarabb beléd szerettem, mint azt ki mertem mondani – vagy egyáltalán beismerni magamnak. Az elejétől kezdve tudtam, hogy nem vagy közömbös számomra, de talán karácsonykor jutott el arra a pontra, hogy nem hazudtam tovább magamnak. Akkor kicsivel több, mint három hónapja ismertelek és teljesen elvetted az eszemet. Ahogy előtte is oly sokszor, a kijárási idő megkezdése után fél órával találkoztunk az ablakod alatt, hogy aztán sietős lépéseket téve eljuthassunk a fő tanácsosunk fiának házáig. Emlékszem mennyire gyermekies örömmel ugráltál a bokáig érő hóban, ahogy a sötétbe borult égből alá hulló hópelyhek eggyé váltak szeplőiddel ezzel pedig egyfajta földöntúli varázst hoztak létre amúgyis embereket megszégyenítő szépséggel megáldott orcádra. Akkor már feltűnt felszökött vérnyomásom viszont nem kerítettem nagy feneket neki. Ahogy oda értünk az eldugott házhoz még szélesebb lett ragyogó mosolyod. Channak azonnal a nyakába ugrottál ahogy ajtót nyitott, amit ő nevetve viszonzott majd őt szabadjára engedve, földre hányva ruháidat rohantál az idősebb feleségéhez, hogy őt is karjaid közé szorítva köszönthesd. Mindig is édesnek találtam ezt a szokásodat, reggelente is, fittyet hányva mindenre és mindenkire, aki megbámult minket te öleléssel köszöntöttél – sokkal jobban indult tőle a napom.

Órákig csak a nappaliban körbe ülve beszélgettünk miközben tojáslikőrt kortyolgattunk amikor te hirtelen felugrottál a helyedről és eltűntél az előszobában. Ijedten álltam fel én is, de mire utánad indulhattam volna már vissza is tértél három kisebb dobozt szorongatva. Meglepve néztünk mind a hárman rád viszont te ezt észre sem vetted, folyamatosan csacsogva léptél oda a párhoz, mindkettejüknek átnyújtottál egy kis dobozt aztán pedig elém álltál, amivel sikerült kirángatnod sokkos állapotomból. Halvány pírban úszó arccal átnyújtottál egy hosszúkás fehér dobozt, amit én szótlanul vettem át. Tompán hallottam ahogy Lara olvadozva vizslatja az ékszer párost, amit neki szántál viszont én teljesen egy burokba kerültem. Óvatosan választottam le a doboz tetejét ezzel felfedve a benne lapuló rövid, ezüst láncot. Elkerekedett szemekkel néztem rád, de te azonnal arról kezdtél el hadoválni, hogy ha nem tetszik vissza tudod vinni az üzletbe és tudsz valami mást venni helyette. Hitetlenül felnevettem aztán pedig segítséget kérve tőled a csuklómra csatoltuk a karláncot. Azóta a nap óta egy pillanatra sem váltam meg tőle, onnantól kezdve egyek voltunk az ékszerrel és inkább haltam volna meg, hogy akárcsak baja essék – ahhoz túl sokat jelentet számomra. Ma is ahogy ezt a levelet – vagy igazándiból fogalmam sincs mit – írom és rá-rá pillantok megjelenik előttem a mosolyod, csillogó szemeid és fülemben cseng csodálatos nevetésed. Nem az ajándék miatt szerettem beléd viszont az volt az, ami fejbevágott és megígértette velem, hogy az életem árán is megvédelek mindentől. Sajnálom kicsim, hogy nem tudtam betartani az ígéretemet, soha nem fogom tudni megbocsájtani magamnak. Az a nap viszont... az volt életem legszebb karácsonya.

Ez egy kicsivel hosszabb részre sikerült, mint általában szoktak lenni, hihi. Nincs átnézve szóval, ha bármit észreveszel benne szólj rám, de majd erőt veszek magamon és átolvasom. Remélem azért élvezhetőre sikerült^^