-Andy....szívem...-szólt hozzá az éjszaka közepén Emily.
-Hm?-ébredt fel.-Mi a baj?-próbálta nyitva tartani a szemeit.
-Ne haragudj de...
-Minden rendben?-ült fel aggódó tekintettel.
-Jégkrémet szeretnék enni de...nincs a fagyasztóban.
-Mi?
-Megkívántam a jégkrémet de nincs a fagyasztóba. Csak...szólni akartam hogy elmegyek venni.
-Kicsim...hajnali fél kettő.-nézett az órára.
-Tudom de...nem tudok mit tenni. Nem tudok elaludni.
-Állj, várj egy percet. Elakarsz menni a boltba?
-Csak szólni akartam, ha felébredsz és nem találsz ne aggódj.
-Em...mi...? Vagyis nem! Biztos hogy nem engedlek el.
-De...
-Várj meg, mindjárt felöltözök.-kelt fel kómásan az ágyból ahogy azonnal valami melegítőt vett magára.-Vegyél fel kicsim valami pulcsit. Éjszaka hűvös van.-aggódott a feleségéért.
-Nem kellene velem jönnöd.-vett fel egy kardigánt.
-Oda megyek ahova szeretnéd. De nem akarom hogy egyedül rohangálj bárhova is.-tette zsebre a pénztárcáját.-Menjünk.-nyitotta ki a hálószoba ajtót Emily előtt.
A kocsiban ülve Andy egy rossz szót sem szólt. Egy percig se említette meg Emilynek mekkora baromság az amit az éjszaka közepén művelnek miközben Emily tisztán tudta, hogy az.-Ez a bolt zárva.-nézte az üzletet.
-Akkor felejtős a jégkrém.-mosolyodott el Emily.-Nem baj, menjünk haza szívem.
-Van más bolt is a városban.
-De ez szokott a legtovább nyitva lenni.
-Nem baj, akkor megyünk tovább. Ha ti jégkrémet szeretnétek enni, jégkrémet fogtok enni. Addig megyek.-Emily pedig képtelen volt ezeknek a pillanatoknak hála nem beleszeretni napról napra jobban és jobban a férjébe.
-McDonald's?-lepődött meg.
-Ez jutott hirtelen az eszembe.
-Tökéletes lesz.-mondta boldogan. Az ablakhoz állva a kocsival Andy azonnal intézte a rendelést.
-Kérsz mást is?
-Ketchupot.-mondta.
-Ketchup? Mihez?-Emily nem válaszolt. Megkapva a rendelést Emily boldogan táncikált az ülésen egy pohár m&m jégkrém kíséretében amit leöntött egy adag ketchuppal.-Ugye szórakozol?
-Ha tudnád mennyire vágytam erre.
-Hihetetlen vagy.-nézte őt mosolyogva.
-Kérsz?
-Nem. Egyed csak. A picikénk ezt kívánta.
-Szeretlek Andy.-mondta ahogy arra gondolt mire képes ő az éjszaka közepén értük.
-Én is szeretlek kicsim. Mehetünk haza?-Emily bólintott ahogy boldogan kanalazta be a kívánt édességet.
___________________________________________

-Ugye tudod...hogy nincs miért aggódnod?-mondta Andynek ahogy a mellkasán pihent. Andy gyengésen simogatta az oldalát.
-Miért ne lenne? Akármennyire is furán hangzik, és elítélhetnek az emberek érte de...Jacobnál nem féltem ennyire. Talán mert tudtam hogy neki senki se árthat.
-Nekem se fog senki Andy.
-Nem láttad Laurie szemeit Em. Én...láttam hogy bármikor képes lenne bármilyen őrültségre.
-Ugyan már Andy. Látszott hogy be volt gyógyszerezve.
-Miért véded még mindig? Azt gondoltam hogy az utóbbi eset után legalább egy apró félelemérzeted lesz.
-De nincs. Felé nincs.
-Em.
-Úgy érzem folyton hogy segítenem kellene neki. Csak azt nem tudom hogy.
-Tartsd magad távol tőle. Addig nem lesz baj amíg ő is így tesz. De mégegyszer a közeletekben látom és elintézem őt.
-Szívem...
-Megfogom Jacobot, téged, a gyermekünk, a gyermekeinket védeni. Legyen szó bármiről.-Emily tudta hogy Andy fél. Nem akarta hogy ilyen érzések legyenek benne.
-Gondolkoztál már...?
-Min?
-A pici nevén.-mondta.
-Túl sokat.-mosolyodott el.-Egy nap húsz órában is arra gondolok milyen életünk lesz. A másik négyben arra mikor jöjjön a következő.
-Még ezen se vagyunk túl.-nevetett.
-Tudom. Tudom, jól.-nyomott egy puszit a feje búbjára.
-Elisabeth, Rose, Hannah, Hope, Sofia...-kezdte a lány neveket sorolni. Majd folytatta a fiúkkal.-Andy Jr., Gary, Sean, Benjamin...-folytatta a fiúkkal.
-Pontosan hány gyermeket is várunk most?
-Tudomásom szerint egyet.-nevetett.
-Tehát elmondanád hogy lesz ennyi gyönyörű neve a gyermekünknek?
-Mondjuk ha lány lesz...Rose Sofia Elisabeth Hannah Barber. Ha fiú...Benjamin Sean Andy Jr. Barber.
-Szegény gyermekünket kitagadják az iskolában ezért a hosszú nevekért.
-Akkor mit tegyünk? Annyira édes mind.
-Valahogy választunk.-nyugtatta meg.-Illetve...legalább egy tucat gyermeknek kell még otthont adnunk.
-Nincs az az isten hogy annyi gyereket onnan kipréseljek.
-Pedig szívesen dolgoznék rajtuk.-humorizált.
-Azt máris gondoltam.-nevettek együtt. Emily pedig imádta a mosolyát.-Nem kell félned. Higyj nekem. Kérlek.
-Neked bármiben hiszek. Ezt te is tudod. Nem véletlen vagy a feleségem.
-Álmos vagyok...-ásított.
-A jégkrém elnyomta a világ legcsodásabb kismamáját?-nevetett.
-Aludhatok rajtad?-nézett fel rá.
-Kérni akartam.-ölelte át a karjaival.-Szeretlek érezni.
-Szeretlek szexi apuka.
-Szeretlek szexi kismama.