-Óvatosan kicsim.-segítette be a házba Emilyt.
-Jól vagyok, ne aggódj.-ment a kanapéhoz.
-A doktornő azt mondta hogy még nem erőltetheted meg magad.
-Ugye nem képzeled hogy az esküvő előtt egy héttel majd csak pihenek?
-De, azt képzelem. Kézben tartok mindent.
-Oh, én azt elhiszem. De drága vőlegényem, egyetlen Andym...-nézett rá.-A ruhámat még el kell mennem felpróbálni, fixálni akkor az ülésrendet. Oh és a dekor. Lucas mondott valamit a...mivel kapcsolatban is?
-Kicsim bízol bennem?
-Kérdés nélkül.
-Akkor kérlek pihenj. Beszélünk Lucassal és mindent megoldunk.
-De a ruhám...
-Holnap után kijönnek hozzád személyesen hogy felpróbáld a ruhát.
-Nem! Nem! Biztos hogy nem! Nem láthatod.-ellenkezett azonnal.
-Nem fogom látni esküszöm. Ott megyek az öltönyömért. Direkt úgy terveztem az időpontot hogy ne legyek itthon.
-Te...tényleg mindent megteszel azért hogy a legcsodásabb napunk legyen az a nap.
-És az is lesz.-ült le mellé a kanapéra.-Ha tudnád mennyire vágyom már hogy a feleségemnek szólítsalak.
-Egy hét...-mondta izgatottan.-Egy hét Andy!
-Egy hét.-simított ki egy tincset az arcából.
-Ha nem fájna ennyire az oldalam hidd el kérdés nélkül már az öledben ülnék.
-Azt elhiszem.-nevetett.-De...még ha most nem is, reméljük a nászéjszakán már nem lesz ilyen problémád.
-Ha lesz, ha nem, akkor is egy felejthetetlen és forró éjszakánk lesz.
-Forró? Miért is?-játszott vele.
-Mert onnantól kezdve minden alkalommal azt fogom kérni...-hajolt Andy füléhez.-...élvezz belém...
-Emily...
-És könyörögni fogok az újabb és újabb körért.-izott köztük a levegő.
-Ne csináld. Most nem lehet...
-De akarlak...
-Emily pihenj.-nevetett ahogy próbált magán erőt venni.
-De...
-Pihenj. Hozok neked valami könyvet, egy jó kis teát és csak pihenj.-állt fel mert úgy érezte most nincs annyi lelki ereje hogy mégegyszer nemet mondjon neki.
-Csak teljen el az egy hét...-követte Andyt a szemeivel.

Emily valami agyzsibbasztó műsort nézett amin rengeteget nevetett annak ellenére hogy tudta, ha nem ebben a helyzetben lenne már rég átkapcsolta volna a tévét. Valamilyen szinten bánta hogy vége lett mert utálta hogy nem csinálhat semmit. Ahogy háranézett hogy megvizsgálja Andy mit csinál, találkozott az óceán kék szemű férfinak a tekintetével.
-Mi a baj?-kérdezte Emily.
-Semmi.-mondta egy mosollyal az arcán ahogy újra a papírokat bújta maga előtt.
-Rajtam nevettél?-nevetett Emily.
-Édes vagy.-mondta ahogy nem nézett rá.
-Oh, most pontosan miről is beszélünk?
-Ahogy nevettél.-nézett rá Andy.-A mosolyod ahogy nézted a műsort és nevettél...nagyon édes volt.
-Néha a legrosszabb műsorok a legviccesebbek.-kapcsolta ki a tévét, ahogy most már ő volt képtelen levenni a szemeit Andyről. Az a professzionizmus amivel dolgozott, valamiért még szexibbé tette. Ahogy néha összefut a szemöldöke, ahogy megvakarja a tarkóját, ahogy sóhajt egy egy bizonyos rész után. Ezek az apró dolgok amik másoknak jelentéktelenek benne valamit minden alkalommal megmozgatott.
-Érzem a gyönyörű szemeid magamon.-mondta ahogy a laptopot nézte.
-Jól érzed.-mosolyodott el.
-Ne nézz, csak összezavarsz.
-Andy...
-Tessék?-még mindig nem nézett Emilyre.
-Köszönöm.
-Mit? A narancsos-csokis teát?-még mindig nem figyelt rá.
-Azt hogy megmentettél...-mondta ki mire Andy leállt a gépeléssel. Csak meredt a monitorra.
-Ki...-nézett végre rá.-...ki mondta el neked?
-Miért nem akartad hogy megtudjam...hogy neked köszönhetem azt hogy most itt vagyok?
-Em...
-Mikor borzasztóan hálás vagyok érte...?-harcolt hogy ne sírja el magát.
-Kicsim...-állt fel azonnal a székből és hozzásétált ahogy a lábai elé guggolt.-Én...istenem...
-Megmentetted az életem Andy...
-Nem akartam...hogy ha egyszer...ha egyszer is kiszeretnél belőlem...ez miatt másképp nézz rám.
-Mi?! Ez hülyeség! Nem néznék máshogy rád! És...és mi ez a hülyeség hogy ha kiszeretek belőled?
-Emily...nem tudhatod hogy évek múlva...szóval hogy évek múlva is én leszek az igazi számodra.
-Te leszel, miféle hülyeség ez?
-Em...
-Nem látod? Komolyan ennyire nem látod? Te...te vagy az életem. Úristen ha tudnád mennyire szeretlek.-vallotta be sírva.-Hogy mennyire...mennyire te töltöd ki minden percét az életemnek. Az pedig hogy...hogy te gondolkodás nélkül...-simította végig a kezét Andy karján ahol a véradás miatti folt látszott.
-Bármikor megtenném...-vágott a szavába tudva mit akar mondani.-Hezitálás nélkül megtenném.-vette kezei közé a kezét.-Mert én tudom hogy számomra te vagy az utolsó...és az egyetlen.
-Ahogy te nekem. Miért...miért gondolod hogy ez másképp lesz?
-Mert néha nehezen hiszem el hogy egy ilyen csodás életet megérdemelhetek aminek te is részese vagy.
-Nem foglak elhagyni és nem fogok kiszeretni belőled. Egy hét múlva...együtt fogunk a parton állni és együtt teszünk fogadalmat egymásnak. És együtt mondjuk ki az igent.-simogatta meg az arcát.-És...egy csodás élet elébe fogunk nézni. Nem hiszel ebben?
-Benned hiszek....
-Gyere ide.-ölelte magához.-Te bolond Barber...annyira szeretlek.
-Az én gyönyörű Emilym...-bújt a nyakhajlatába.-...szeretlek.