-Miért érzem úgy hogy ideges vagy?-kérdezte Emily ahogy Andyt figyelte.
-Nem vagyok az.-tagadta azonnal.
-Biztos vagy benne? Túlságosan erősen szorongatod a kormányt.
-Semmi ilyenről nincs szó.
-Értem.-mosolyodott el. De valójában, szörnyen ideges volt. Ideges volt tetszeni fog e neki a hely amit választott, a randi ötlet, egyáltalán miről fognak beszélni, és mi lesz ha este képtelen lesz csak úgy elköszönni tőle?-És hova is viszel?-faggatózott.
-Jacob megnyugtatott hogy amit kitaláltam az unalmas és az 1800-as években volt divat. Úgyhogy újra kellett terveznem mindent.
-Újratervezni? Miért?
-Mert nem akarom hogy unalmas legyen számodra.
-De én szörnyen kíváncsi vagyok az első ötletedre.
-Az éttermet lehet jobban fogod élvezni.
-Maradnék az első ötletednél legyen az bármi.
-Em...
-Bízok benned.-az a mosoly pedig kellő erőt adott neki hogy az útja az eredeti célhoz vigye. Leparkolt a lakott területen kívül, Emily pedig kiszállt a kocsiból.-Most fontolóra veszem a bizalmat. Nem szándékozol meggyilkolni ugye?
-Megláttad az ásót a hátsóülésen?-viccelődött.
-Pedig a kezeid nem éppen egy gyilkos kezeinek tűnik.-mondta és egy pillanat alatt Andy eszébe jutatta a legelső találkozásuk. Egy apró mosollyal az arcán ment a csomagtartóhoz.-Lehet mégis az étteremnél kellett volna maradnom?
-Meglehet. Egy szavadba kerül és odaviszlek.-vett elő egy plédet és egy papírszatyrot.
-Pléd? Mit terveztél itt a semmi közepén?-nevetett.
-Csillagokat nézünk, ahogy a város legjobb hamburgerét fogyasszuk.-mutatta fel a szatyrot amin az étterem felirat látszódott.-Jacob szerint...-csukta le a csomagtartót.-...ez egy unalmas randi ötlet. Mégis...valamiért azt gondoltam tetszene neked.
-Jól gondoltad.-sétált Andy mellett.-Sokkal jobban tetszik mintha egy puccos étterembe vittél volna.
-Itt jó lesz?-mutatott a földre.
-Remek. Innen még a város is látszik.
-Leterítem akkor a plédet.-így is tett. Emily lerúgva a lábairól a cipőt ült le a plédre, Andy pedig követte.
-Ilyen randink még nem is volt.-mondta ahogy a város fényeit figyelte.
-Az esti grillezés utáni kerti piknikezés nem számított hasonlónak?
-Nem.-nevetett.-Ez romantikusabb.
-Igaz, akkor ott volt Jacob is.
-Nem azért.-vágta karon a poénért.-Ez más. Szeretem a csillagokat nézni. És...veled vagyok.-nézett Andyre.
-Em...miért...kezdtél újra érzelmeket mutatni felém? Amióta a bíróságról kijöttünk...
-A bíróságon...mikor láttam hogy megtudtad hogy Laurie miatt kell ezen keresztül mennetek...eszembe jutott milyen nehéz is lehetett neked. Hisz én majd megbolondultam hogy tudtam Laurie akarja tönkretenni a családot. Akkor neked milyen érzés lehetett azt a levelet olvasni...vagy hallani ahogy azt mondja neked elvesz mindent tőled. Lehet én is hasonlóan döntöttem volna abban a helyzetben csak...eddig ezt nehezen gondoltam így végig.
-Boldog vagyok hogy most velem vagy Em. De nem szeretném ha csak azért lennél itt velem mert sajnálsz azért ami történt.
-Azt hittem ezt már megbeszéltük.
-Tudom, tudom Em. De...csodás nő vagy. Okos, ügyes, ambíciózussal teli, magabiztos, határozott. Nem akarom hogy azért legyél mellettem mert mondjuk bűntudatod van a múltbéli dolog miatt.
-Tény hogy sajnálom ami történt. De nem azért vagyok itt.-mosolygott rá.-Hanem mert bárhogy akartam kiszeretni belőled nem sikerült.-a szemeik találkoztak.-Rá kellett jönnöm hogy hiába próbálnék menekülni, a szívem mindig is hozzád fog húzni. Mert téged választott akkor. Téged szeret.
-Lelkitársak lennénk?-simított ki egy hajtincset az arcából.
-Mindig is azok voltunk nem?-döntötte az arcát Andy tenyerébe és annyira jó érzés volt.
-Em...
-Mond.-annyira édesen tudott Andyre nézni hogy szavakkal is nehéz lenne leírni.
-Megcsókolhatlak?-tette fel a kérdést.
-Az első randin?
-Igazad van, ne haragudj.-Emily az ajkai után hajolt. Andy megérezte a cseresznye ízű ajakápolót az ajkain.
-Emlékeim szerint az első találkozásunkor se kértél engedélyt. Ne most kezdj el engedélyt kérni tőlem.
-Az más volt.
-Miért?
-Mert ott még nem törtem össze a szíved. Most pedig...félek nehogy még egyszer megtegyem.
-Akkor ne tedd. De ne változz meg ezért. Főleg ne felém.
-És ha én, most ha tehetném egyfolytában az ajkaid akarnám érezni?
-Miért nem teszed azt akkor?
-Em...-Emily feltérdelt majd egyenesen Andy ölébe mászott. A kezei a nyakát ölelték.
-Had érezzem akkor egyfolytában az ajkaid.-estek egy pillanat alatt vadul egymás ajkainak. Csak akkor váltak el mikor levegőt kellett már venniük.
-Olyanok vagyunk mint a tinédzserek.-nevetett Andy.
-Az 1800-as években?-nyomott egy apró csókot Andy ajkaira.
-Pont mint az 1800-as években.
-Szeretlek Andy...
-Én is nagyon szeretlek Em...-hajolt újra az ajkai után.
-Megvárjuk nem e látunk hullócsillagot?-kérdezte kisebb kuncogással.
-Az én hullócsillagom már itt van.
-Hiányoztál.-bújt Andy nyakhajlatába.
-Te is nekem.-húzta magához szorosan.
-Táncolunk?-súgta a fülébe.
-Itt?-találkozott a tekintetével.
-Igen.-mondta lelkesen.
-Itt?!-kérdezte meg újra biztosan ezt szerette volna e mondani.
-Igen, gyere!-állt fel azonnal. Andy pedig követte.-Vedd le a cipőd.-mondta izgatottan.
-A cipőm?
-Mezítláb. Gyere.-mondta egy széles mosollyal.
-Jobban tetszett mikor az ölembe ültél.-motyogta az orra alatt ahogy lerúgta a cipőjét. Emily pedig könnyedén karolta át a nyakát miután a telefonján berakott valami lassú számot.-Ilyet se csináltunk még igaz?
-De van időnk...igaz?
-Igaz.-nézte a gyönyörű szemeit.-Mindenre van időnk.