-Remek volt ez az egész hétvége.-mondta Emily ahogy közeledtek a város felé.
-Örülök ha jól érezted magad.-mosolygott Andy rá.
-Máskor is velünk tartasz?-kérdezte Jacob.
-Ha szeretnétek.
-Szeretnénk.-válaszolták egyszerre.
-Oké.-nevetett Emily.
-Mondjuk jövő héten?-lelkesedett Jacob.
-Jövő héten anyukádhoz mész, emlékszel megbeszéltük.
-És utána?
-Utána nekem nem jó.-mondta Emily.
-Oh.-szomorodott el Jacob.
-De mondjuk valamelyik nap egy filmezős, pizzázós este nálam?-vetette fel.
-Az király lenne!
-Jacob menj be én hazaviszem Emilyt.-állt meg a házuk előtt.
-Rendben, szia Em!
-Szia J!-integetett még neki a kocsiból.-Hazasétáltam volna.
-Biztos hogy nem.
-Az úriember.-nézte egy mosollyal.
-Mi van két hét múlva hogy nem érsz rá?
-Elutazom.
-Elutazol? Em...-pánikolt.
-Nem, nem úgy!-nevetett.-Hétvégén esküdik a legjobb barátnőm.
-Már megijesztettél.
-Ne haragudj.-mosolyodott el.
-Hétvégén akkor ott leszel?
-Igen.
-Kivel mész?-kérdezte.
-Hogy?
-Mármint gondolom van kísérőd.
-Andy Barber most arra céloz hogy szívesen velem tartana?
-Már ha nincs senki akit magaddal vinnél én szabad vagyok.-magyarázkodott.
-Valójában meg akartalak kérdezni de nem tudtam mennyire rajongsz az ilyen eseményekért.
-Nem vagyok egy nagy parti arc...
-Úristen ilyet se sűrűn hallok tőled.-nevetett.
-Oké, oké.-nevetett Andy is.-De minden ellenére remek társaság vagyok.
-Az biztos.-édes volt Andy, nagyon is.-Akkor eljössz velem?
-Örömmel.
-Jacob is velünk jöhet ha szeretne.
-Ő nem rajong az esküvőkért. Valójában semmilyen puccos eseményért amire ki kell öltözni.
-Tud majd valaki vigyázni rá? Mert ha nem akkor...
-Ne aggódj, Em. Anyukám örömmel fog vigyázni rá, hisz imádja őt.
-Anyukád nagyon különleges nő lehet.
-Az, tényleg az. Mikor Jacobbal végre túl lettünk ezen az egész felforduláson, én pedig a válásomon rengeteget segített. Főzött ránk, mikor én dolgoztam vagy segített takarítani.
-És az apukád? Róla soha se mesélsz.
-Ő nem fontos.-jegyezte meg egy mosollyal az arcán, mikor leparkolt Emily háza előtt.
-Sajnálom, nem akartam...
-Nem, nincs semmi baj. Csak nem beszélek róla.-mosolygott Emilyre ahogy kiszállt és a táskáját kivette a kocsiból.
-Megkérdezném bejössz e de gondolom sietsz haza Jacobhoz.
-Ráérek. Ismerve őt már a videójátéka előtt ül és a haverjaival beszél.
-Fiatal mit vársz? Had élje az életét.-vette elő a kulcsot a táskájából.
-Úgy hiszem te egy különleges személy leszel az életébe.-ment Emily után ahogy maga után becsukta az ajtót.
-Különleges?-ment a konyhába.-Mit kérsz inni?
-Egy mentes víz jó lesz, még vezetek.-figyelte Emilyt.
-Tehát mitől vagyok különleges?-helyezte elé a palack vizet.
-Az anyukája az utóbbi időben nem adja meg neki azt a szeretetet amire ő vágyik és azt hiszem ezt most te adod meg neki.
-Laurie az anyukája Andy, biztos vagyok benne hogy szereti őt.
-Ha ismernéd lennének kételyeid.
-Azt gondolod?-ment a telefonhoz hogy az üzeneteit lejátsza.

,,Csajszi! Tökéletes lett a ruha! Annyira izgultam! Remélem nem hízok addig!"-Yvette.
,,Emily Blank! Yvette mesélt a barna hercegedről! Nekem nem akarsz mesélni?"-Jade.
,,EMILY HOL VANNAK A KÉPEK MR. CSODÁS PASIRÓL?"-Yvette.
,,Hé, Yvette mesélte hogy összeszedtél valakit! Szereti a focit? Mert akkor remekül el fogok tudni vele dumálni"-Thomas.
,,KÉPEK CSAJSZI! MINDENT LÁTNI AKAROK RÓLA! MIÉRT NEM VÁLASZOLSZ?!"-Yvette.

Emily gyorsan leállította a hangrögzítőt.
-Barna herceg?-nevetett Andy.
-Istenem ez...-nevetett Emily ahogy az arcát eltakarta ami belevörösödött a szituációba.
-Tehát meséltél rólam másoknak?
-Ők...a barátaim. Istenem de idióták. Ne haragudj, csak annyira örülnek annak hogy...
-Szeretem a focit.-vágott a szavába egy mosollyal az arcán.-De jobban rajongok érted mint a fociért.
-Andy!-ütötte meg a karját, mire Andy magához húzta a derekánál.
-Boldog vagyok amiért megtaláltalak.
-Valójában én találtalak meg téged.
-Em...
-Hm?-játszott Andy hajával.
-Köszönöm.
-Mit?-játszott továbbra is vele.
-Hogy megtaláltál és megmentettél.
-Megmentettelek?-álltak meg a kezei.
-Jacob esete, a válás, minden annyira hirtelen jött hogy úgy éreztem az életem csak zuhan a szakadék felé csak én nem találom a kapaszkodót. De jöttél te...és megmentettél.-Emily szemei könnyezni kezdtek.-Megmentetted az életem.-törölte ki a könnyeket a szeméből, ahogy magához húzta Emilyt.-Boldogságot hoztál az életembe.