-Jól aludtál?-kérdezte Andy ahogy Emilyvel már a teraszon kávéztak.
-Jól. Elfelejtettem milyen kényelmes itt az ágy.-mondta egy apró nevetéssel.-Jól aludtál te is a kanapén?
-Nem volt vészes.-mondta ahogy egy mosollyal az arcán kortyolt a kávéba. Ha tudná Jacob hogy az egész estét Emilynél töltötte...
-Kérsz reggelit?-terelt gyorsan Emily az alvás témáról.-Csináltam rántottát.
-Azt imádom.-ragyogott az arca.
-Apukád mondta, ezért gondoltam megleplek.-állt fel Emily.-Mindjárt hozom rendben?-Emily eltűnt a térből.
-Sűrűbben kellene ide jönnünk.-vetette fel Jacob.
-Ha van kedved bármikor jöhetünk, szólj és szabaddá teszem magam.
-És lehetne hogy Emily is velünk jöjjön?-vetette fel a kérdést.
-Azt hittem kettesbe akarsz.
-Tudod...anyával amióta nem olyan a viszonyom mint régen...nem igazán érzem azt az anyai szeretet.
-Jacob, anyád szeret.
-Tudom...de mégis más. Emily pedig...nem tudom ez lehet hülyén hangzik de újra azt érezteti velem hogy szeretnek.
-Jacob én nagyon szeretlek, anyukád is.
-Tudom apa, hisz tudom mennyi mindent megteszel értem. De ha a helyembe lennél tudnád miről beszélek.-valójában tudta Andy. Tudta hogy Laurie nem teljesen úgy viselkedik Jacobbal mint azelőtt, de képtelen lenne ezt beismerni és lemondani a felügyeleti jogáról csak hogy megadja Andynek ezt a győzelmet.-Vagy...még se annyira komoly ez köztetek Emmel?
-Téged nem zavarna ha...komoly lenne vele? Mármint...néha néha nálunk lenne, esetleg nálunk aludna ilyenek?
-Nem, egyáltalán nem.-mondta ahogy a gondolattól boldog lett Jacob.-De később hozzánk költözne nem?
-Még ott azért nem tartunk fiam. Bár ha...ennyire magába bolondít ki tudja...
-Hogy?
-Semmi.-vette észre hogy a gondolatai szabad utat vettek és nem tudta magába tartani.
-Itt a reggelid. Csináltam mellé pirítóst.-jelent meg Emily ahogy Jacobnak nyújtotta a tányért.
-Köszönöm Em.-kezdte jóízűen enni.
-Nagyon csendbe lettetek. Minden rendben?
-Minden.-mondta Jacob miközben teli volt a szája.
-Meg ne fulladj.-nevetett Emily.-Nyeld le először.-Emily pedig akkor vette észre hogy Andy a fia előtt fogta meg a kezét. Emily el akarta húzni de Andy szorosan tartotta.-Andy...-szólt rá halkan remélhetőleg Jacob annyira el van a reggelivel hogy nem figyel rájuk. De Andy tekintete mindent elárult. Jacob...elfogadta őket. Így Emily keze lazulni kezdett Andy keze között.
-Ma mit csinálunk?-kérdezte Jacob miközben a szeme megpillantotta a kezüket. Boldog volt. Boldog hogy az apukája végre újra boldog és talán a családjuk újra olyan lehet mint régen.
-Nem tudom, mit akartok csinálni?-kérdezte Andy.
-Horgászunk?-vetette fel Jacob mire Andy köhögni kezdett a tegnap esti emlékek miatt.-Minden rendben?
-Félrenyelted a kávédat?-veregette meg gyengéden Emily a hátát ahogy tudta mi okozta a fulladozást.
-Emily te szoktál horgászni?
-Nem, vagyis...régen apu mikor még kicsi voltam elvitt de mindig csak figyeltem.
-Van kedved kipróbálni?
-Megtanítasz?-kérdezte Jacobot.
-Persze!
-Akkor van kedvem. Amúgy is kíváncsi vagyok apukád halaira akikről annyira lelkesen mesél.-nézett Andyre.
-Az a lelkesedés elmúlt tegnap este végleg.-jegyezte meg.
-Mi volt tegnap este?
-Oh. Semmi. Semmi.-tagadott gyorsan.-Edd meg, addig előkészítem akkor a terepet.-állt fel Andy.
-De enyém a jobb oldal!-kiabált utána.
-Mi van jobb oldal?
-Mindig oda ül és ott mindig több a fogás.
-Leverjük aput?-kérdezte sunyi nézéssel.
-Benne vagyok.-ököl pacsizott Emilyvel. Majd gyorsan habzsolta be a maradék reggelit.
-Ne siess! Még tényleg megfulladsz!-de már a tányér üres is volt.
-Köszönöm a reggelit Em. Nagyon finom volt.-nyomott egy puszit Emily arcára amitől láthatóan Em lefagyott.
-Kikészítettem mindent. Jacob?-ért vissza Andy.-Em?-ért gyengéden a vállához.
-Jacob megpuszilt.
-Mi? Mármint...
-Az arcomra adott egy puszit.
-És nem esett jól?-guggolt le Emily mellé ahogy a kezét megfogta.
-A-aranyos volt.-érzékenyült el.
-Jaj te.-húzta őt magához.-Magadba bolondítottál minket. Mi lesz ha találkozol anyukámmal?-poénkodott Andy.
-Nem! Még arra nem állok készen.
-Miért?-nevetett.
-Mert mi lesz ha nem leszek neki szimpatikus?
-Imádni fog, ezt garantálhatom.