-Lana? - a lány végre meghalotta Buckynak a hangját közvetlenül mögötte.
-Buck - öleli meg őt - Vége. Végre vége.
-Mindenki jól van? - kérdezi a Kapitány is.
Svetlana körbenézett. Natasha, Tony, A kapitány, Pietro, Wanda, és a többiek is épségben voltak.
-Lana. - Steve is odajött hozzájuk - Igazán elmondhattad volna hogy te tudsz ilyet. Bucky te tudtad?
-Hogyne tudtam volna.
-Hogyne tudta volna - szólaltak meg egyszerre.
-Örülök, hogy jól vagy - mosolyog rám a kapitány

* 1 héttel később *

-Biztos jó ötlet ez Steve? - kérdezte Bucky már vagy hatodjára.
Steve önként vállalta, hogy visszaviszi a köveket a helyükre. Bucky persze aggódott érte, de mindketten sejtettük hogy mire megy ki a játéka.
-Bucky nem lesz semmi bajom. Csak jövök és megyek.
A kapitány megöleli a barátját.
-Ne csinálj semmi hülyeséget amíg távol vagyok.
-Hogyan is tehetném? Minden hülyeséget magaddal viszel?
Steve vigyorogva megölelte Bucky, majd hozzám lépett oda.
-Vigyázz rá oké?
-Helyetted is fogok. - mosolygok rá Stevere - Biztos jó ötlet ez Steve? - kérdeztem tőle, hisz úgyis tudja hogy ugyanarra gondolunk
-Soha jobban nem voltam biztos semmiben.
-Össze fogod törni. Hiába nem mutatja. Érzem.
-Összeszedi majd magát. Ott leszel neki.
Éreztem Steven, hogy sok ideje készül rá. Nem is igazán ismertem rá a napokban. Az a Steve aki Buckyért mindent megtett volna, már nem volt meg.
-De...- Steve a szavamba vágott.
-Lana. Nem lesz semmi baj.
-Hiányozni fogsz - ölelem meg én is.
Steve felment a gépre, majd lecsukta a sisakját.
Még elkaptam a szememmel, hogy Bucky bíztatóan rámosolyog, de láttam rajta, hogy színleli. Éreztem.
-Időutazás indul
5
4
3
2
1
Majd ezzel Steve el is tűnt a semmibe. Éreztem hogy Bucky átkarolja a derekamat, majd a fülembe suttog.
-Rossz érzésem van ezzel Lan. Nem lesz ez így jó.
-Egyetértek. Nekem se tetszett. De te jól vagy? - kérdezem tőle
Bucky maga felé fordít.
-Túlélem. Valahogy. Voltam már rosszabb helyzetben is.
-Na jólvan - szólalt meg Bruce - Visszatérés
4
3
2
1
És semmi. Steve nem bukkan fel.
-Bruce mi történt? - kérdezte Tony idegesen.
-Nem tudom Tony. Itt minden teljesen jól van beállítva.
-Hé srácok - szólt még Pietro, majd a part felé mutat.
Amikor odaértünk akkor láttuk meg. Egy megöregedett Steve Rogers ült mellettünk. Már nem az az ember volt akit ismertünk. Új emlékei voltak, új családja, új múltja. 
-Nos, milyen volt?
Steve csak halványan elmosolyodott, és a kezébe vette a bőr táskáját amiben a pajzsát tartotta.
-Úgy érzem, ezek után illendő lenne egy új gazdát találnom neki - Ezzel pedig átnyújtotta Samnek a pajzsot.
-De... - Sam a kezébe vette a fegyvert
-Milyen érzés Sam? - kérdezte tőle a kapitány
-Mintha máshoz tartozna. Nem jó ez így Steve. Bármennyire is megtisztelsz, nem fogadhatom el.
-Figyelj Sam. Nem vagy a legeslegjobb katona. De jó ember vagy. És csak ez számít nekem.
Bucky halványan rámosolyog Samre. Láttam, hogy nem volt benne harag ez miatt. Büszke volt Samre.
-Szeretnél róla mesélni?
-Nem. Nem hiszem, hogy fogok.

Vége

Ui: Ennek a könyvnek is vége, és megmondom az őszintét büszke vagyok hogy végül így sikerült megírom a könyvet.