Az öldöklés egyre csak tartott, és tartott. Az űrlények csak jöttek. Végtelenül sokan voltak, és csak folyamatosan özönlöttek ki az űrhajókból, mintha egy gép csinálná ezeket.
Az épp egyik rámugró lényt lehajítottam magamról, majd beledöftem a tőrömet.
Ekkor T'challa éles hangját halottam meg a fülesembe.
-Shuri készen vagytok már?
-Nem. Az ilyet nem lehet siettetni, ha elrontom az egész odalesz.
De a figyelmemet nem a két testvér hangja kötötte le, hanem az épp le érkező szivárványhíd, ahol Thor, egy mókus szerű lény és egy Flora Colossussal érkezett.
-Az egy Flora Colossus? - kérdeztem a mellettem álló Stevet
-Te komolyan azt ismerted fel előbb?
-Ne nézz így rám. Olvastam róluk egx könyvben.
-Hol van Thanos? - kiabálta el magát Thor, majd az erejét használva elrugaszkodott a földről, aztán landolt is, ezzel megölve vagy száz ha nem több űrlényt körülötte.
-Felvágós - motyogta magamnak
Ekkor vettem észre, hogy nem sokkal mellettem Natasha, azt a nőt próbálja meg hárítani, aki engem is letámadott az utcán.
-Natasha!-kiabáltam neki, majd elhajítottam az egyik tőrömet. Nat kiugrott az útból, de a nő már nem volt ilyen gyors, és a tőr az oldalába fúródott. Összeesett a homokban, majd Nat végül kiütötte.
-Köszi - mondta, majd a kezembe adta a tőrt. Én egy apró koppintással a nyakláncon, eltűntettem a sisakomat, és rámosolyogtam. De ez a pillanat nem tartott sokáig. Sam hangját halottam meg a fülesembe.
-Visszavonulás! Mindenki! - ekkor vettem észre, hogy két hatalmas gép, éppen felénk tart.
-Mi a picsa - káromkodtam el magam, de reagálni már nem volt időm. Wanda érkezett le mellettünk, majd az erejét használva megállította a gépet, és rádobta egy csapat lényre.
-Ő eddig miért volt fent? - halottam meg Okoye hangját mögöttem.
-Wanda mi történt? Kiszedtétek a követ Vízióból?
-Nem. Pont mikor sikerült volna megtámadtak minket.
-Hát ez remek. - Vízió láthatólag rossz állapotban volt. Még idefelé Wanda helyrerakta a testét, mivel ugyan azok akik minket is az utcán, őket is megtámadták mielőtt hozzánk jöttek volna. De maradandó károk keletkeztek a rendszerében, amit itt nem tudtunk volna megcsinálni.
-Wanda - szólalt meg Vízió halkan. A lány a neve hallatára le térdel mellé - Nincs más megoldás. Megpróbáltuk. El kell pusztítanod a követ.
-Nem, nem, nem. Vízió nem mondhatsz ilyet - a lány kisebb pánikba esett - Kitalálunk valamit. Mindig Kitalálunk valamit.
-Wanda nem. Nincs több esélyünk. Nem hagyom hogy még több ember haljon meg miattam. Már így is többet Áldoztak fel értem mint amennyit kellett volna.
-Ez nem igaz.
Vízió megszorította Wanda kezét, majd belecsókolt a tenyerébe.
-Tudom, hogy te megpróbáltál mindent. Tudom. De mást már nem tudunk tenni. És ezt nagyon sajnálom. Örökké fogok rád emlékezni. És szeretni. Mégha nem is leszek itt, hogy tudathassam veled.
A lány bólintott egy aprót, majd hátrébb lépett Vízótól, remegve a sírástól. Belátta ő is, hogy nincs más megoldás.
-Semmi baj Wanda. Semmi baj. Csak téged érezlek. Csak téged - a végét már szinte suttogva mondta el.
Wanda aztán az erejével a kőre célzott.
Nem sokkal mögöttünk pedig kinyílt egy portál. Tudtam ki lépett át rajta. Tudtam hisz mesélték, de mégsem akartam elhinni.
-Thanos-suttogta mellettem Steve
Előszőr Bruce, majd T'Challa próbálta meg megállítani őt, sikertelenül. Aztán Steve állt az útjába, ő majdhogynem leszedte Thanosról a kesztyűt, akinek ez miatt egy másodpercre meglepettség sugárzott az arcán.
De végül Wanda tartotta vissza, miközben a másikkal a követ, Víziót pusztította el.
Majd pár másodpercre csönd lett. Aztán a kő felrobbant,hatalmas fényáradattal. Kidöntötte a fákat körülöttünk, a látásomat is jó pár percre elvakította.
Miután rendesen láttam megint, csak akkor vettem észre, hogy Thanosnál van az idő kő, de későn tudtam szólni, hisz már használta is, pár másodperccel később pedig Vízió ismét a földön hevert.
-Vízió ne! - kiabált Wanda, de fölöslegesen. Thanos egyszerűen kiszakította a fejéből a követ, majd az élettelen testét a földre dobta.
Thanos a kesztyűjébe rakta az utolsó követ is, ám csettinteni nem tudott vele.
A semmiből Thor jelent meg. Tökéletesen eltalálva Thanosnak a mellkasát.
A Titán a földre rogyott, de látszólag nem hatotta meg a találat. Thorba kapaszkodott, közelebb vonta magához az istent, mintha egy titkot akart volna neki elmondani.
-Legközelebb. A. Fejre. Célozz. - ezzel pedig csetintett
-Ne! - Thor hangja hasított a levegőbe, de már nem tudott mit tenni.
Amint a fényáradat elmúlt, megfagyott a vér mindenkinek az erejében. Előszőr Wandát láttam eltűnni. Majd T'Challát. És a körülöttünk lévő katonákat.
-Lana - a gerincemen végigfutott Buckynak a mély hangja. Majd ahogy a kétségbeeséstől belémkapaszkodik - Sajnálom. - suttogta könnyes szemmel - Annyira nagyon sajnálom. - sajnálkozott. Mindketten tudjuk, hogy miért. Megint egyedül hagyjuk a másikat. Ismét. Az érzés már ismerős. Elveszteni Buckyt. De a magány ami utána jön, az a kibírhatatlan.
-Semmi baj - suttogom elhaló hangon, visszatartva a könnyeimet. Nem akartam hogy gyengének lásson. És mielőtt bármi többet is mondhattam volna, a kezeim között lett porrá. - Nem. Ne, ne ne. - mostmár könnyezve, lerogytam a földre, a nyomai után kutatva,de semmi. Nyomtalanul eltűnt. Mintha nem is létezett volna. Mint, ahogy mondták. Mint, ahogy Thanos mondta.
Ránéztem az előbb említett Titánra. Nézte ahogy a világ, a mi világunk összeomlik előtte. Nem ment sehova.
Ekkor mintha valami megtört volna bennem. Már nem volt aki megállítson, hogy is lehetett volna.
A Titánra nekifutásból ugrottam rá, ës behúztam neki, ezzel a földre döntve. Láttam, hogy az egyik követ akarta használni, de lefogtam a kezét előtte. Ám ehhez én sem voltam elegendő. Nyakamnál fogva felemelt a földről, és ökölbe szorította a kezét. A narancssárga kő felragyogott de mindhiába. Velem nem történt semmi.
Thanos arcán először a meglepődés, majd egy vigyor ült ki.
-Lana ne! - kiabált utánam Steve, de már késő volt.
Thanos nyitott egy portált, és eltűnt velem együtt.