Amikor összedől a világ, az emberek a vezetőktől várják a megoldást. A gazdagoktól. Anthony Starktól. Tony, akinek eddig mindig, mindenre volt egy válasza most csendben volt. Nem üvöltött a fájdalomtól az nem volt a szokása, de ezt sokan furcsálták is, hisz most vesztette el számára a legfontosabb embert, Petert, de még a szarkasztikus megjegyzéseit is kihagyta. Ami talán rosszabb volt a csendnél is.
-Tudunk valamit? - kérdezte Tony. Tehetetlennek érezte magát. Előszőr az életében, a gépei, fegyverei, a pénze, de még a vasember páncélja sincs hasznára.
-Nem. Thanos tényleg azt csinálta amit mondott. Kiírtotta az emberiségnek a felét. - szólalt meg Natasha - Magas tisztviselők, de még hercegek is tűntek el.
-Tony biztos van valamid amit tudnánk hasznosítani. Az egyik....-Steve nem tudta befejezni a mondatát, Tony egyből a szavába vágott.
-Tényleg Steve? Tényleg? Láttál te engem így követelőzni Szokóviánál? Vagy amikor csak úgy hátat fordították nekem? A csapatnak? A Bosszúállóknak? Kirángattalak az űrbe magammal? Nem. Soha nem tettem ilyet. Mivel én félre tudtam rakni a saját érdekeiket hogy egyben tartsam ezt a csapatot. - Tony felállt a székéből, és Steve elé lépett, Mégha nehezére is esett neki - Tudod én mondtam, hogy veszteni fogunk. És neked erre mi volt a válaszod?
-Hogy azt is együtt csináljuk - motyogta Steve - tudta, hogy jogos Tony kiakadása, de nem akarta bevallani magának. Nem volt most idejük erre.
-Igen. Hogy azt is együtt csináljuk. Képzeld Steve. Vesztettünk és te nem voltál ott. Szóval - Tony kitépte az arc reactor, ami a melkasára volt erősítve és Steve kezébe nyomta - Itt van minden ami kellhet. Menj és szerezd meg magadnak az...-Tony nem tudta befejezni a mondatát. Összeesett, de még Rhodey és Steve időben el tudták kapni őt.
-Nem kell! - Tony kirántotta a karját a szorításukból és visszaült a székébe.
-Szerintem egyedül is kitalálsz - fordult oda Stevehez
-Tony ne csináld! - kérte volna a férfit de mindihiába. Csak süket fülekre talált.
-Most mihez kezdünk? - kérdezte Natasha Stevet. - Mármint Thor kész idegroncs, T'challa is meghalt. Egyedül pedig nem fogjuk tudni ezt megoldani.
-Pedig muszáj lesz Nat. Muszáj lesz.

***

Nem érzett semmit. A gondolatait sem hallotta. Túl sötét volt. Csendes. Utálta ha csend van. Most mégis jó érzéssel töltötte el. Itt egyedül van. Gondolatok nélkül. Fájdalmak nélkül. Egyedül.
Svetlana most az arcába kapta a jeges vízzel teli vödröt. Szó szerint az arcába zúdult minden. Az emlékei. A fájdalmai. Az elmúlt napok történései. Vagy hetek voltak? Nem igazán tudta megmondani. Azt se tudta hogy egyáltalán milyen bolygón van.
A lábaival már nem tudta tartani magát, csak azért nem terült el még a földön, mivel a kezei a feje fölé voltak kötözve egy vas lánccal. Ez tartotta még épphogy szem magasságban. A nyakláncát is elvették. Pont ugyan azt a ruhát viselte mielőtt Wakandába ért volna.
-Tudod lehet, hogy az elején azt mondtam hogy élvezni fogom, de már kezdesz bosszantani - az ismerős női arc szólt neki. A hajánál fogva felemelte a fejét, majd behúzott neki.
-Nemár Proxi. Pedig azt hittem kezdtünk jóban lenni - vigyorgott a lány.
Most a hasfalát érte az ütés.
-Megkérdezem mégegyszer. Mit használták rajtad?
Semmi válasz.
Most egy kés került a jobb combjába.
-Nem tudom mire számítottál. - mondta szakadozva a lány - Szerinted hányszor csinálták meg ugyan ezt velem. - a vért ami összegyült a szájában a földre köpte.
-Nem tudunk olvasni a fejedben. Sem irányítani. De még a lélekkő sem hat rád. Sem az elmekő. Miért?
A lánynak nevetésre húzódott a szája. Hogy miért? Nem igazán tudta. Talán már kínjában, de inkább az életén nevetett. Saját magán.
-Talán ő tudja a választ - hallotta meg Thanos hangját. Majd meglátta azt az egyetlen embert, akit itt nem akart látni.
-Zémó? - kérdezte rekedtes hangon. A 2 év után ő volt a legutolsó ember akit azt hitte soha nem lát viszont.
-Ne aggódj manipuláltuk a tudatát. Nincs tisztában azt, hogy mit cselekszik.
A lány tüzetesebben végignézet a férfin. Látta rajta hogy tényleg nincs tudatánál.
-Kérjük meséljen egy kicsit. Frissítsük fel a kedves hölgy meóriáját. Közel a 100-hoz már nem igazán lehet jó. 98.akta 10.ptojekt-A Fekete Halál.
-

A Fekete Halál egy olyan HYDRA sereg lett volna akiket bárhol, bármilyen körülmények között be lehet iktatni. Parancsnokuk Svetlana Helene Adler, az egyetlen élő tesztalany akin sikerrel végrehajtották a kiképzést. Az 1950-es években. Utána a projekt kudarcba fulladt.
-Miből állt a kiképzés?
-Fizikai és mentális képzésből, a lényeges harcművészetek mesteri szinten való elsajátításából, és bármilyen nemű fegyverhasználatból. Második szinten pedig az elmét és a testet erősítjük.
-Hogyan?
A lány látta, hogy Zémó hirtelen felé kapja a tekintetét. Látta hogy kűzd. De ellene ő sem tudott semmit se csinálni. Nem is kérte volna.
-Hogyan? - Thanos kezén felvillant az elmekő, de csak a nagyon kicsi darabja ami megmaradt. Azóta se tudta meg hogy az hogyan maradt meg.
Zémó felordított.
-A lélek kővel kísérleteztek rajta! - Zémó kiabálva hadarta ezt el, mire Thanos leengedte a kezét, kikapcsolva ezzel az elme kő darabját.
-Folytasd.
-Akkor még nem tudták mi az. Utólag jöttem rá én. Egy meteor hozta be a Földre, majd a Vörös koponyával együtt tűnt el. Azt hitték meghalt, de csak a Tesseract elvitte a kővel együtt a Vormirra. A lélekkőböl kivont folyadékot adták be vénásan. Majd kiderült hogy ez milyen képességeket ad az embernek.
A lányban emlékek ezrei futottak át amikről azt hitte hogy már rég elfelejtett.
-Megerősítette az elméjét. Akkor még csak a HYDRA manipulálását. És el tudta venni akár tömegeknek az életét. Amivel ő erősödik. A teste felhasználja más emberek életerejét a sajátja erősítésére. Amikor ez először megtörtént több HYDRA felsővezető meghalt. Utána pedig csak Fekete halálként vagy kaszásként írnak róla.
Thanos most Svetlanahoz fordult.
-És ezt azóta nem mutattad be senkinek.
-Mindenkinek van egy rejtett tehetsége. Nekem ez. - szólalt meg a lány rekedt hangon. Már nem akart kűzdeni. Már nem. Feladta. Tudta hogy nem jön érte senki.
-Hogyan lehet manipulálni? - szólt Thanos ismét Zémónak.
-Ne !
-Kódszavakkal.
Thanos int Zémónak, hogy csinálja. Kérlelve nézte a lány a férfit de nem hatott semmit. A száján se jött ki egy hang se. Talán a pánik miatt ami elöntötte őt, de újra megpróbált szabadulni. Vas csuklója már a lánccal egybe olvadt.
-домой(Haza)
Teljes erejével rángatta a vasat, de semmi. Közben pedig az elméjében. cikázni kezdtek a gondolatok. Az emlékek.
-два (Kettő)
A gondolatok özönlöttek a fejében. Az övéi voltak. És még valaki másé. Mintha két ember lakott volna egy testben.
-Чернить(Fekete)
Mozgása egyre inkább lassult.
-закат(Naplemente)
A családjára gondolt. Vagyis arra akiket annak hitt. Bucky lett volna az? Vagy a bosszúállók? Nem tudta. A régi családja már rég halott.
-полночь(Éjfél)
Emlékek. Fájdalmas emlékek. Talán már el is akarta ezeket felejteni.
-железная дорогадома(Vasút)
Mostmár teljesen abbahagyta a mozgást. A bevetésre gondolt. Hitte volna akkor hogy ilyen messzire jut?
-бездна(Szakadék)
Ahol minden kezdődött. És be fejeződött? Nem. Ott kezdődött minden. Tudta mert emlékezett. Tudta mert emlékezni akart.
-зеро(Nulla)
A lány teste elernyedt. De nem úgy mint régen. Most ura volt a helyzetnek. Mert irányítani akart. És tudta hogy fog. Csak időbe fog telni. Hisz az elméje legmélyén tisztába volt önmagával. És ezt nem tudta hogy Zémó miatt van, vagy sem, de hálás volt neki.
-Доброе утро, солдат. (Jó reggelt, katona)
-С нетерпением ждем заказа. (Várom a parancsot)

Ui: Fordítások nem mondom hogy 100%ra pontosak, nyugodtan javítsatok ki.