Mielőtt bármit tudtam volna reagálni erre a kijelentésére arra lettem figyelmes, hogy a locsolók beindultak, Ashtonék hangosan, sikítozva kergetőznek, mi meg csak egymással szemben állunk, néma csendben és bőrig ázva.

– Ezt tényleg így gondolod? - a hangom nagyon vékony volt, felsem ismertem.

Annyi kérdésem volt még, de egyszerűen féltem, ha mégegyszer megszólalok elsírom magam. Soha senki nem mutatott felém ennyi törödést és szeretetet mint Luke. Megsem érdelmem, hogy egy ilyen ember az életem része legyen.

–Teljesen komolyan.- szorít magához.

Erősen ölelem át vizes testét, mintha csak az életem múlna rajta. A könnycseppek eleredtek, és összemosodtak az arcomon legördülő víz cseppekkel. Hosszú percekig csak ott álltunk, ölelkezve. Miután össze szedtem magam képes voltam elengedni. Azt hittem azért tart ilyen sokáig, mert olyan erőszkosan karlok belé. De nem. Luke nem akart elengedni.

– Nagyon fázok.- súgtam a mellkasába.

– Gyere.- eresztett el.

Elsétáltunk az őrült esőtáncot járó barataink között, egyensen a parkolóba. Csak egy kiégőben lévő parkolói lámpa világította meg az egész helyet, egy újabb kísértet filmbe illő jelenet volt. Luke beült a kocsiba. Elinditotta a motort, majd kipattant és a hátsó üléseket hátradöntötte.

– Itt fogunk aludni? - mosolyodtam el halványan.

– Nem. Mármint ha akarsz de! De itt feltudunk kicsit melegedni aztán mehetünk vissza.

Befeküdtünk a meleg kocsiba. Luke mellkasára hajtottam a fejemet. Hallgattam a szívverését, olyan volt mint egy álom, de közben meg valós.

– Jobb már? - játszott a hajammal Luke.

– Aham.- bolintottam egy nagyot.

Már majdnem elnyomott minket az álom mikor hirtelen feltépték a kocsi ajtaját. Ijedten ültünk fel mind a ketten és néztünk kérdőn a megszeppent Ashtonra.

– Öhm ne haragudjatok...- vakarta meg a fejét.– Csak...- mutatott a kesztyűtartó felé.

– Mi? - húztam össze a szemöldököm.

– Ott a pénztátcám.- magyarázta.

– Miért kell neked a pénztárcád hajlani négykod? - üvöltöttem rá.

Igen. Nem szeretem ha megzavarnak alvás közben. Olyan leszek mint egy nyűgös kisbaba.

– Nem az kell. Csak a gumit akarom belőle kivenni.

Vagy két percen keresztül néma csend volt. Nekem ilyen sok idő kellett ahhoz, hogy összerakjam a képet.

– Fúj! - kibáltam el magam a kínos csend közepén.

– Köszi Blake, a barátnőddel összejönnek a dolgok.- kacsint rám, majd kivette a pénztárcáját, lepacsizott Lukeal, becsapt az ajtót és elviharzott.

– Nem tudtam, hogy Ashton ilyen.- néztem szomorúan magam elé.

– Mármint milyen? - ült fel Luke is.

– Hogy így kihasználja a lányokat.

– Minden fiúnak van egy ilyen korszaka...

– Igen a te ilyen korszakodról is szépeket hallottam.- vágtam a szavába, de ő úgy tett mint aki megsem hallja és folytatta tovább.

– Egészen addig amíg nem talál egy olyan lányt aki különleges.

Ezen elmosolyodtam. Tudom hogy nem igaz. De aranyos, hogy azt hiszi elfogom hinni minden egyes szavát.

– Jó éjt.- fordultam a másik irányba.

Luke átölelt, mire lesöpörtem magamról a kezét. Csak belegondoltam abba, hogy mennyi lánnyal volt együtt, és elfogott a mérhetetlen féltékenység.

– Most mi van? - hajolt fölém.

– Semmi.- vontam meg a vállam.

– Cold.- elővette a mérges hangját. Jaj ne.

– Csak... Te olyan sok lánnyal voltál..

– Féltékeny vagy? - nevetett fel.

– Luke! - ültem fel hevesen. - Csak emlékeztetlek, mikor azt hitted lefeküdtem Calummal nem szóltál hozzám hetekig, szóval teljesen jogosan vagyok féltékeny.

  – De nem kell.- rázta meg a fejét.- Mert nekem nem kell más, de ezt annyiszor elmondtam. Csak kérlek, bízz meg bennem végre.- szorította meg a kezemet.

A nap már jött fel. Nem láttam értelmét annak, hogy lefeküdjek aludni, két óra múlva kelnem kellett volna. Ott hagytam a szunyokáló Lukeot a kocsiban és elmentem össze szedni a cuccaimat. Kipakoltam a szekrényeből, már az utolsó hónapokban nekünk nem lesznek rendes óráink. Becsuktam a szekrényem ajtaját és akkor tünt fel a rá ragasztott plakát. A végzős bál. A téma "egy másik univerzum". Szomorúan néztem a dátumot. Juniús 4.-e. Akkor már bőven a kemoterápiás kezelésem alatt leszek. Elképzeltem ahogy minden lány gyönyörű ruhában, tökéletes sminkel és hajjal táncol az álompárjával. Luke ugyan még nem hivott el rá, de titkon reméltem tervezi. Ha nem is tudok elmenni, nagyon jól esne. Elhessegtettem azokat a gondolatokat, hogy Luke elhagy, amint kihullik a hajam és csúnya leszek. Nagyot sóhajtottam, majd megindultam az ötlöző felé. Teljesen üres volt. Kivettem az ottani a szekrényeből a törölközömet, majd levetközdtem és beálltam a zuhany alá. Megengedtem a forró vízet és hosszú percekig csak álltam alatta.

– Blake! - hallottam egy férfi hangot.

Először azt hittem képzelődök, de aztán elrántották a függönyt, én meg ott áltam anyaszült meztelenül.

– Blake? - szólt mostmár sokkal halkabban, mintha zavarban lenne.

– Húzd már el! - kiabáltam rá mérgesen.

Nem takargattam magam, nem vagyok egy szégyenlős típus, de azért nem így képzeltem el az első intimnek nevezhető pillanatunkat. Luke beljebb jött, majd maga után valóban behúzta a függönyt.

– Mit csinálsz? - ijedtem meg.

Luke egyre közelebb jött, én meg csak hátráltam egészen addig amíg a falnak nem ütköztem. A ruhái megint eláztak. Teljesen a testemnek simult, majd apró csókokkal szorta be a nyakamat, majd feljebb haladva a számat.

– Luke...- suttogtam.

– Annyira gyönyörű vagy.- nézett a szemeiben.

Most először vettem észre hogyan néz rám. A nézéséből meglehetett mondani hogy tényleg szeret. A kezei végig járták a testemet, bennem meg feltámadt egy új tüzes érzés, amit eddig még nem tapasztaltam. Hirtelen ajtócsapodást hallottam, mire ijedtemben ellöktem magamtól a fiút.

– Tényleg a raktárban csináltátok? - ismertem fel Taylor hangját.

–Igen, elsem hiszem, úgy szégyellem magam.- ez Zoe volt.

Elzártam a csapot. Befogtam Luke száját.

– Maradj itt.- szóltam rá.

Magam köré tekertem a törülközöt és ugyan háttal álltam, de éreztem magamon Luke égető tekintetét.

– Sziasztok.- köszöntem nekik teljesen nyugodtan.

– Blake! - borult a nyakamba Zoe.– Kérlek ne ítélj el, tudom régen együtt nevettük ki az ilyen lányokat, de tegnap este...

– Zoe. Tudom.- nevettem el magam.–A részletekre meg nem vagyok kiváncsi.

Ekkor Luke felhorkantott a zuhanyból, mire vadul köhögni kezdtem, hogy eltereljem a figyelmüket.

– Felöltözök és minden meghallgatok.- forgattam meg szemeimet Zoe kiskutya arcán.