A férfi komoran járta az utcákat. Fekete ballonkabátját rángatta az egyre erősödő szél. Körülötte az emberek aggódva siettek az ellenkező irányba számukra nem számított merre tartanak csak messze akartak kerülni a közeledő pokoltól. Szinte menekültek a közelgő vihar elől, ami csak keserűséget és sötétséget hozott magával. Ahogy a fellegek gyűltek, úgy oszlottak el a magányos alak kétségei. Végigtekintve az immár kihalt utcákon, fellélegezve túrt bele rövidre vágott, sötétbarna hajába. Közel járt már a kiszemelt céljához és ezt nagyon jól tudta. De arra még ő sem számított, hogy mégis belebotlik valakibe. 

   A fiatal lány fehér ruhát viselt és vérvörös haját ringatta a szél. Tekintete és arckifejezése kifürkészhetetlen volt mégis a kisugárzásában volt valami vonzó kecsesség. Megtorpant a lány előtt és ahogy  tekintete találkozott a rejtélyes zöld szempárral azonnal elveszett bennük. Teljesen elbűvölődött mégis valahol az elméjében azt sikította egy hang, hogy meneküljön amíg megteheti. Ez teljesen összezavarta, de mégsem hallgatott a megérzésére. Közben a lány beszédre nyitotta a száját.

- Szervusz Ábel. - mosolyogva köszöntötte az ismeretlen szépség. A férfi nagyon meglepődött Sejtelme sem volt honnan tudhatja a jelenlegi nevét a lány.

- Ki vagy te és honnan ismersz engem? - Kérdezte Ábel egy kicsit idegesebb hangnemben ezzel magát is meglepve. Ezt hallva a lány arcáról eltűnt a mosoly és csalódottan hátat fordított a férfinak.

- Születésünk óta szigorú menetrend szerint követsz engem mégsem emlékszel rám? Ez most igen csak elszomorít engem, de elnézem neked, mert általában a  homokóráddal vagy elfoglalva. - amit ezeket meghalotta Ábel, egyből felismerte az eddig idegen lányt.

- Emetka? - döbbenten kérdezett rá a nevére, de választ nem kapott azonnal. A lány csak oldalra letekintett a szilárd betonra, majd leguggolva megérintette a kemény aszfaltot áttörő apró pipacsot. A virág nemrég bonthatta ki szirmait és élettől buzgott. Erősen és megrendíthetetlenül tört elő az élettelen környezetéből. Szinte érezhető volt mennyire is szeretett volna élni. 

- Emetkának a régmúltban hívtak engem, de örülök,hogy most már emlékszel rám. - Ábel csendesen lehajolt és leszakította a pipacsot ami azonnal megbarnult és elhervadt. Ezután az immár élettelen virágszálat a lány felé nyújtotta. 

- Bocsásd meg nekem, hogy még nem ismerem a jelenlegi nevedet. - a lány visszafordult a férfi felé és kedvesen elmosolyodott, majd átvette a szerencsétlenül járt pipacs szálat. 

- Mondd kérlek, merre tartasz most? - kérdezte a pipacsot tartva. 

- Kelet felé. Sajnos igen sok dolgom akadt arra. - felelte Ábel nagyot sóhajtva és vörösesbarna szemeiben mintha szomorúság csillant volna amint ezt kimondta. A lány igencsak meglepődött ezen.

- Szóval kelet. Miért… - befejezni már nem tudta a mondatát, mert a kezdődő vihar irányából légitámadást jelző szirénák hangját hozta feléjük a mostmár heves szél. A lány elszörnyedve fordult kelet felé és kezeit a szája elé kapta, így elejtve a halott virágot. Zöld szemeiben könnyek gyűltek és apró patakokként csorogtak le puha arcán, majd apró nedves foltokká váltak a por lepte, száraz betonon. - Ne…Csak még egyet ne… - suttogta szinte remegve. Szívverésének üteme egyre csak gyorsult. Pánikba esett ahogy a régmúlt nagy viharainak emlékei előtörtek benne.

    Ábel adott neki egy kis időt, hátha megnyugszik, majd szomorúan a lány mellé lépett.

- Kívánj nekem szerencsét Pipacs. Ideje tovább indulnom. - a férfi mély  és szomorkás hangja most megremegtette a lány szívét. meglepődve fordult a férfi felé. 

- Honnan… - Ábel csendre intette a lányt.
- Kérlek ne szólj többet. - bánatos mosolyra húzta az ajkait majd elindult, így hátrahagyva Pipacsot. - Ígérem találkozunk még ebben az életben. Addig is kérlek vigyázz magadra. - búcsúzott a lánytól és tűnt el véglegesen a szemei elől. 

   Pipacs mint egy törékeny virágszál  állt tovább könnyezve a mostmár szemerkélő, hideg esőben. 

- Vigyázz magadra Ábel… Nagyon vigyázz magadra. - suttogta.

_______________________________________

Egy kis magyarázat:

Ábel = Halál
Emetka = Élet.