- Jungkookie!- rontott be a fürdőszobába, miközben zuhanyoztam.

- Jesszusom!- ijedtem meg.- Mi az?

- Holnap szedd össze a cuccaidat, elmegyünk egy pár napra.- vigyorgott.

- Mégis hová?

- Meglepi.- kacsintott, majd kiment.

Két nappal később a magánrepülőjén ültem, és kortyoltam az édes pezsgőt, amit a kalaúz csajszitól kaptam, egyaránt a szerelmemmel.

- Ideges vagy?- kérdezte, miután a harmadik pezsgőmet ittam meg.

- Picit.

- Nem kell, tetszeni fog.- simított combomra.

Nem tudtam, hogy az alkohol teszi ezt, vagy csak az, hogy reménytelenül kívánom minden percben, de éreztem, hogy a vérem délebb tájékra kezd el folyni.

- Ne tapogass...- sóhajtottam fel, kicsit erősebben tartva az italomat.

- Miért?- haladt bentebb.

- Taehyung!- szóltam rá, mire ő elkapta a kezét.

- Bocsi, Mr. Állandóankanosvagyok.- nevetett.

- Nem vicces.- dünnyögtem.

Rövidesen megérkeztünk a repülőtérre, ahol mögöttük vitték a cuccainkat és Yeontant. Összekulcsolt kezekkel léptünk ki, az utcára, ahol kismilliónyi ember vakuja roncsolta a szemünket. A testőreink, félretolva őket kísértek minket az autóig, mi azonnal elindukt.

- Tae?- néztem ki az ablakon mikor megláttam az Eiffel toryot.

- Igen?- nézett rám, egy halvány mosollyal.

- Te elhoztál Párizsba?- kaptam rá a tekintetemet.

- Bizony.- villantotta meg a fogait.

- Imádlak!- vetődtem rá, így elterültünk a hátsó ülésen.

- Majd fogsz még jobban is.- simított hajamba.

Hirtelen elborított az utazás okozta fáradtság, és nem segített rajta az sem, hogy Taehyung simogatott, én pedig a mellkasán feküdtem.

- Elfáradtam...- csuktam be a szemeimet.

- Még két óra a hotel. Pihenj csak.- suttogta, engem pedig elborított a sötétség.

- Kook. Kookie.- simogatta lágyan az arcomat.

Szemeim nehezen, de kinyíltak, vonakodva, de felültem, így már úgy helyezkedtünk egy autóban ahogy kellett. Még ébredező szemeimmel megláttam a hatalmas, szinte palota nagyságú, kívülről is láthatóan, borzasztóan elegáns és drága hotelt.

- Megérkeztünk.- puszilt az arcomra.

- Hány óra van?- kérdeztem, ugyanis korom sötét volt.- Át tudjuk ilyenkor venni a szállást egyáltalán?

- Nem kell átvenni azt ami az enyém.- vont vállat.

- Tessék?!

- Az egyik lakosztályt megvásároltam már két éve. Sokat járok ide, hülyeség lett volna mindig bérelni. Tetszik?- kérdezte miközben kinyitva az ajtót, kiszállt.

- Igen.- tettem én is ugyan így.

- A csomagjaink meg Yeontan valószínű, hogy már várnak minket.- fogta meg a kezemet.

- Miért?

- Mert hagytalak aludni, és így kétszer annyi időt kocsikáztunk.- kuncogott.

- Jajj...- húztam a számat.

- Na gyere!- indult el, magával húzva.

A recepción egy szőke, magas, vékony, gyönyörű nő köszöntött minket, Taehyung pedig csak hahotázott valamit franciául, én pedig elszörnyűlködtem, hogy mi lehet még az amit nem tudok róla.

- Ez is megvan.- sóhajtott, s elindultunk a lifthez.

- Tudod... azon gondolkodtam, hogy mi lenne ha kicsit jobban megismerkednénk? Végtére is nem tudok rólad azért annyira sok mindent. Például azt sem tudtam, hogy beszéled a nyelvet!

- Holnap éjjel? Egy vacsi közben?

- Jó.- bólintottam rá.

- Akkor élvezzük ki ezt az estét.- lépett be velem együtt, s amint becsukódott a fém ajtó, nekidöntött a falának és hevesen csókolni kezdett.

- Mhm...- nyőgtem, mikor benyúlt pólóm alá, másik kezével pedig a hajamba túrt.

Hol én, hol ő toltuk egymásnak ágyékunkat, így olyan érzésem volt, hogy a nadrágomba fogok elmenni ha még öt percig ezt csináljuk. Az ajtó nyílt, Taehyung pedig ölébe kapva vitt végig a folyosón. Nehezen nyitotta ki az ajtót a kulcsával, de amint beértünk, mint akit puskából lőttek ki, olyan sebességgel ment az ágyhoz, ami mellett Yeontan úgy aludt, mint akit ki ütöttek. Egy újabb gyönyörű éjjel a családommal... méghozzá a szerelem városában.