- Boldog vagy velem?- néztem fel a teletonomból, egyesen ő rá nézve, miközben vártam az irodájában, hogy befejezze a papírmunkáját.

- Milyen kérdés ez? Mostanában egyre furább vagy, kedvesem.- nézett fel, letéve a tollát.

- Leszigeteltetted már a falakat?- álltam fel, s mellé sétálva, ingje gallérja alá nyúltam, egészen a mellkasáig, hol éreztem bőrének melegét, s szívének ütemét, mi egyre csak gyorsabb és gyorsabb iramban vert.

- Még nem...- sóhajtott.- De ha csendben maradsz...- vette elő a zsebéből az iroda ajtajának kulcsát.

- Csendben leszek.- suttogtam a fülébe, mire ő már fel is pattant, és egy szempillantás alatt rátekerte a kulcsot.

Ingje gombjai hamar elváltak, így szabaddá téve a felső testét, minek már a látványától is meg tudtam őrűlni.

- De tényleg maradj csendben.- ültetett fel az asztalra, félig lehúzva rólam mindent ami alul takart.

- Tae...- karoltam belé ködös tekintettel.

Bal kezével popsim alá nyúlt, így egy ujját már meg is éreztem magamban, míg a másikkal a hátamat simogatta, ajkaival pedig a mellkasomat csókolgatta. Hihetetlen érzés volt minden alkalommal mikor hozzám ért. Úgy éreztem, hogy belehalok, ha nem kapok többet belőle.

- Ahh...- nyőgtem fel, mire ő megállt.

- Ez így nem fog menni.- rázta meg a fejét.

- Várj!- vettem le magamról a pólómat, s amennyit tudtam belőle, a számba raktam, hogy eltompítsa a hangomat.

- Okos.- húzódott félmosolyra.

Lehúzta magáról is az őt takaró anyagokat, majd lassan, finoman kezeivel gyengéden tartva, magára húzott. Sikítani tudtam volna a gyönyörtől amit hirtelen éreztem.

- Olyan szép vagy.- suttogta, miközben elkezdett mozogni bennem.

Lábaimról leszenvedtem a nadrágot és az alsót, így át tudtam fonni a derekát, s mélyebbre invitálni. Érezni akartam, azt szerettem volna, ha addig dug amíg el nem ájulok, sőt még tovább is. Mikor erősebbet, majd mégerősebbet lökött rajtam, az asztal nyikorogni kezdett, de tudtam, hogy őt ez már annyira se érdekli, mint engem. Halk, mély morgásai zene volt fülemnek.

- Jungkook...- nyőgött, fel, mire én akaratlanul is az orgazmus szélén álltam.- El fogok menni...- hajolt a nyakhajlatomhoz, beleharapva, mint egy almába.

Olyan összhangba került a testünk, hogy egyszerre élveztünk el. Fogaimmal erősen ráharaptam a ruhaanyagba, ő pedig saját, férfias nyőgését a harapásomba temette. Lihegve vette ki a számból a pólómat, s egy lágy, de mélyis szenvedélyes csókban részesített.

- Szeretlek.- néztem a szemeibe.

- Szeretlek.- zilálta.

- Nem voltunk túl csendesek ahhoz képest.- kezdtem el törölni magamat az asztalán lévő zsepikkel.

- Csoda, hogy nem repedt meg az asztal.- kuncogott fel.

- Hát nem csodálkoztam volna.- vigyorogtam.

- Egy kincs vagy, Jungkook.- csukta be a szemeit miközben leült a székébe.

- Te pedig életem szerelme.- másztam le, majd apró puszit hintettem az ajkaira, majd elkértem tőle a kulcsot.

- Behoznál nekem egy kávét?

- Milyet?

- Egy csokis, karamellás lattét.- csukta be a szemeit.

- Máris.- nyitottam ki az ajtót, viszont dolgozó emberek helyett csak Yoongi és Hyunjin vörös fejével, s kerek szemével találkoztam.- Ohh...- realizáltam, hogy talán mindent hallottak.

- Engem tudod, hogy nem zavar és érdekel... De pont itt?- szólalt meg a barátom.

- Csináljatok inkább egy csokis, karamellás lattét.- dőltem az ajtónak.

- Csináld meg te az uradnak! Azt hittük eltöritek az asztalt ott bent, de mire rájöttünk, hogy mit csináltok... Hát Kookie... Durva volt.- hült el.

- Hyunjin, kérlek csináld amit mondtam.- néztem a másik döbbentre, aki elpirulva kezdett neki.- Yoongi, kérlek ne gondoljuk túl az egészet...- sóhajtottam.

- Én nem!- emelte fel kezeit, védekezően.

- Akkor jó.- mosolyodtam el.

- Egyébként mennyit szexeltek ti?- hajolt a fülemhez.

- Nem tudom számon tartani.