Másnap szóltam Taehyungnak, hogy vele megyek a kávézóba, mert szeretnék inni egy igazán finom karamellás lattét. Természetesen örült neki, és mivel a párja voltam, így nem is kellett fizetnem érte.

- Sziasztok!- köszönt Yoonginak és Hyunjinnak.

- Jó napot!- szólt a fiatalabbik.

- Főnök.- biccentett Yoongi.- Szia Kookie.- vigyorgott rám, én pedig helyet foglaltam a pult előtt.

- Sziasztok.- köszöntem nekik, de Hyunjin csak Taehyungra figyelt.

- Bemegyek az irodába.- puszilt a hajamba.

- Okés.

- Na mizujs? Kérsz valamit?

- Egy karamellás lattét.

- Ezerkettőszáz won lesz.- szólalt meg Hyungjin.

- Neki igyen van te bolond!- csapta tarkón.

- Jézusom, ne haragudj!- vörösödött el.

- Ugyan...- legyintettem.- Egyébként tessék.- nyúltam a zsebembe, majd oda adtam neki a pénzt.

- D...de...- lepődött meg.

- Vedd borravalónak.- kacsintottam rá.

- Nekem is adhatsz!- viccelődött a barátom.

- Majd ha elkészíted a legjobb lattét.- vigyorogtam.

- Ajjajj...- rázta meg a fejét.- Egyébként a főnök felettébb jókedvű mostanában. Valami varázslatot szórtál rá?- rakta le elém az italomat.

- Nem éppen. Szerintem csak boldog.- ittam egy kortyot.- Nagyon csendben lettél.

- Amúgy sem beszédes.- válaszolta helyette.

- Pedig instán az voltál.- ingereltem.

- Írni könnyebb.- válaszolta tömören.

- Ja, értem.- bólintottam.

Tekintete valamiért állandóan az iroda ajtón volt, én pedig kezdtem kicsit idegesebb lenni a kelleténél. Tehát igazam volt, tényleg bejön neki Taehyung.

- Nem mész be?- mutattam az ajtóra.

- Mi? Ja... nem.

- Akkor minek bámulod az ajtót?- húztam fel a szemöldökömet, Yoongi pedig egy mindent tudó pillantást elhagyva, állt arrébb.

- Azon gondolkodtam, hogy mit csinálhat egy főnök.- nézett rám.

- Mindent. Papírmunka zömé...- mondtam volna, de valaki megkopogtatta a vállamat.- Hm?- fordultam meg és szembe találtam magamat Hoseokkal.- Hobi?- kerekedtek ki a szemeim.

- Kookie!- vont szoros ölelésbe.

- Szia!- integetett neki Yoongi.

- Szia, Yoongs!- pacsizott le vele, miután elengedett.

- Mi járatban?- kérdeztem.

- Képzeld. A kedves Kim kisasszony elinvitált ide. Mindjárt itt lesz ő is.

- Mi? Én erről miért nem tudok?- döntöttem oldalra a fejemet.

- Mert most készüljük elmondani Taehyungnak, hogy együtt vagyunk. Mióta mutattál róla egy képet, azóta beszélgetünk és egy héttel ezelőtt megcsókolt.- vigyorgott.

- Az igen! Elismerésem!- bólogattam.- Sok boldogságot!

- Köszi! Ja, igen. Szia! Hoseok vagyok!- nyújtotta jobbján Hyunjinnak, s ő készségesen el is fogadta.

- Szia! Hyunjin vagyok. Örülök, hogy megismertelek.

- Várj már!- szólt közbe Yoongi.- Minwha nem férjnél van?

- Miről nem tudok még?- akadtam ki.

- Hát... el fog válni a csávótól.

- De te honnan tudod, hogy házas, ha én nem?- vislattam a barátomat.

- Ott van az ujján a gyűrű. Nem agysebészet.

- Nem is figyeltem...- gondolkodtam el.

- Mert elvakít a rózsaszín köd.- nevetett fel.

- Marha vicces...- forgattam meg a szemeimet.

- Sziasztok!- hallottam meg a női hangot.

- Minwha!- pattantam fel, majd megöleltem.- Szia!

- Hölgyem.- állt vigyázban Hoseok.

- Ugyan már... na gyere!- nyújtotta neki a kezét, mit Hoseok álfogadott.

Sosem láttam még akkora vigyort az arcán, mint akkor.

- Ez tényleg szerelmes.- suttogta Yoongi miután bementek Taehyunghoz.

- Már akkor az volt, mikor csak a fotóját mutattam.- válaszoltam.

- Lehet.

- Ti mind ismeritek egymást?- hajolt közelebb a harmadik fél.

- Persze. Már régóta.- mondtam, de még mindig próbáltam rájönni, hogy a srác az ellenségem-e vagy a barátom.

- Áhh, értem.

- Mond csak Hyunjin...- kezdtem bele.

- Igen?

- Szerinted jól néz ki Taehyung?- könyököltem az asztalra.

- Hát, amennyire egy ember tud... biztosan.- jött zavarba, Yoongi pedig furán kezdett el bámulni.

- Hyunjin!- szólt rá Yoongi.

- Igen?- kapta rá a tekintetét.

- Nem hoznál ki egy zacskó kávét a raktárból?

- De!- vágta rá, majd el is rohant.

- Te meg mi a kurva anyját csinálsz, Jeon?