A szabad hetemen nem tudtam mit csináljak. Ki akartam szellőztetni a fejemet és átgondolni mit is csináljak. Taehyung ajánlata nem volt rossz, sőt tetszett is. Úgy gondoltam, hogy mivel már úgy is híres lettem, akkor mindegy mit teszek az életemmel innentől, tudni fogja az egész világ. Taehyung nem volt otthon, Yeontant pedig magával vitte, mi azt éreztette velem, hogy szörnyen egyedül vagyok. Felöltöztem, majd felhívtam Yoongit, de nem vette fel. Innen tudtam, hogy valószínűleg dolgozik aznap. Hoseokot is hívhattam volna, de tudtam, hogy nap, mint nap ad tánc leckéket, így nem akartam zavarni. Nem volt senkim. Lisával se beszélhettem, hiszen letiltott miután meglátta a videót Taehyungról és rólam. Kinyitottam a bejárati ajtót, mi előtt a testőröm állt.

- Szia!- köszöntem neki.

- Szép napot Mr. Jeon.- hajolt meg.

- Csak Jungkook és ne hajolgass. Nem tesz jót a hátadnak. Neked mi a neved?

- Taemin, uram.

- Örvendek!- nyújtottam a jobbomat, mit hála istennek elfogadott.- Tudsz valami nyugis helyet a városban?

- Nem egészen, ne haragudjon.

- Tegezz kérlek.

- Nem tudok ne haragudj. Nem járok el sokat.

- Hmm...- gondolkodtam el.- Gyere be!- invitáltam a házba.

- Rendben.- lépett át a küszöbön.

- Szeretnél valamit inni? Enni?

- Nem, köszönöm. - állt meg az ajtó előtt.

- Tudod, nagyon unatkozom. Biztosan megkérdezted magadtól, hogy miért akarok kicsit veled lenni. Az igazság, hogy nincs most senki akivel tudnék beszélgetni.

- Nagyon sajnálom.

- Dehogy sajnálod.- vágtam le magamat a kanapéra.- Viszont szeretném ismerni azt aki vigyáz rám. Ne érts félre, nem lehetnék annál hálásabb, mint amilyen vagyok. Nem kis munka lehet. Biztos elfáradtsz a nap végén.

- Megvagyok, köszönöm.- kezdte el nézni a cipője orrát.

- Tudod, mikor először ide jöttem, ebbe a házba, nem volt semmim. Most sincs túl sok mindenem, viszont sosem gondoltam volna, hogy Dél-Korea billiárdosának leszek a párja, akire vigyáz egy másik férfi. Mond csak. Neked van valakid?

- Nincs.- rázta meg a fejét.

- Sajnálom...- jött szívemből a mondat.- Beszélek Taehyunggal, hogy nem-e lehetne megoldani, hogy legyen egy kis szabadidőd.

- Igazán nem kell.

- Ne hülyéskedj. Szerintem ugyan annyira megérdemelnél valakit, mint bárki más.

- Nem szeretnék most barátnőt.

- Értem.- biccentettem.- Unalmas lehet.- sóhajtottam.

- Nem az. Nekem megtiszteltetés Mr. Kim szolgálatában állni.- kezdett el tiltakozni.

- Valóban?

- Nagyon is! Tiszteletre méltó férfi.

- Szerintem is.- értettem egyet.- Talán ő az az ember aki ilyen fiatalon ennyi mindent elért.

- Talán.

- Ha van kedved néha mikor nincs itt, gyere be a házban. Jó lenne valakivel beszélgetni amíg egyedül vagyok.

- Rendben.

- Rendben.- mosolyogtam.- Elárúlhatok valamit?

- Hogyne.

- Ott szeretném hagyni az egyetemet és lehet modellkedésbe kezdenék. Szerinted jó ötlet?

- Attól függ. Nagyon szeretnél modell lenni?

- Ami azt illeti igen. Tetszik az ötlet.

- Akkor igen. Később is be lehet fejezni az iskolát.

- Igazad van. Köszönöm a tanácsot.

- Nincs mit.- hajolt meg.

- Ne hajolgass!- kiabáltam rá.

- Ja, igen. Bocsánat. Megszokás.- vakarta meg a tarkóját.

- Nálam ne legyen ez szokás. Többet ér egy egészséges testőr, mint egy deréksérves.- viccelődtem.

- Igaz.- kuncogott.

- Szia!- nyitotta ki a bejárati ajtót a párom, s meglepődve nézett a testőrre.- Hát te?

- Csak beszélgettünk kicsit amíg elvoltál.- válaszoltam helyette.

- Értem. Most már kimennél?- mosolygott Taeminre.

- Persze, uram. Elnézést a zavarásért.- hagyott magunkra.

- Barákozol?- vigyorgott.

- Ha már Yoongi dolgozik, Jimin meg már nincs...- vontam vállat.

- Tudom.- ült le mellém, majd balját a vállamra tette, átkarolva, így hozzá tudtam bújni.- Eldöntötted mi lesz az egyetemmel?

- Otthagyom. Később is be tudom fejezni.

- Rendben.- puszilt a hajamba.- Megbeszéljek egy időpontot a fotósommal?

- Csak ha eljössz velem.- csuktam be a szemeimet.

- Persze, hogy elmegyek! Nem engedlek egyedül egy fotózásra, ahol ki tudja mit fogsz viselni, vagy lehet, hogy semmit.

- Semmit? Mármint... meztelen is lehetek?

- Az nem, de félmeztelen igen. Te pedig, drágám egész szépen nézel ki mind a nyolc kockáddal és a mellkasoddal, meg hát a karoddal.- nézett végig rajtam.

- Tae!- csaptam a mellkasára.

- Most mi az? Az igazat mondom.- nevetett fel.- Gyere, csinálok valami kaját.- kelt fel, magával húzva.

- Nyami.- követtem.