Megcsináltuk a képet amit ő anyira akart. Összeöltöztünk és ő rám feküdt egy fehér ágyon, majd még egyet amin oldalasan átöleltem, miközben ő ült a szélén, én pedig térdeltem, s másnapra tele volt velünk minden újság, címlap és közösségi oldal.

Kim Taehyung hivatalosan is kijelentette, hogy homoszexuális!

Állt a címlap elején.

- Hát ez kész.- fogta a fejét Jimin, mikor ő is meglátta és bent ültünk az öltözőben.

- Nem én akartam.- vallottam be.

- Ugye tudod, hogy ez mit jelent? Lehet, hogy feljelentik Taehyungot.

- Tudom. De nem tudtam lebeszélni. Azt mondta, hogy fel akarja robbantani az internetet.

- Hát... Sikerült.- nézte végig a kommenteket.- Nagyon sokan azt mondják, hogy cukik vagytok, de vannak olyan tipikus utálkozók is. Vigyázz magadra, Kook.- sóhajtott fel.

- Hagyjunk engem. Mesélj inkább arról, hogy megbeszélted-e már Yoongival a dolgot.

Aznap Yoongi nem jött be dolgozni, mert a nővére házasodott, így kivett kettő napot.

- Nem.- hagyott szünetet.- Vagyis de. De nem teljesen. Nem tudom.

- Miért?

- Mert bocsánatot kért, de ezen kívül nem mondott semmit. De tényleg semmit.

- Ő nem a szavak embere.- nyugtattam meg.- Később biztosan beszéltek még erről.- simogattam meg a hátát.- Menjünk dolgozni.

Amint kiléptünk az ajtón, megbántam. Vendégek ezrei álltak sorban az ajtónál, fényképezőgépekkel és telefonokkal, mindet az arcomra irányítva. A szemeim kitágultak a sok embertől és a meglepődöttségtől.

- Kook...- karolt belém Jimin is, ugyan olyan arccal, mint az enyém.- Mond, hogy fel tudod hívni Taehyungot.- motyogta.

- Asszem otthon van.- suttogtam.- El fogok ájulni.- kezdtem el remegniaz ijedtségtől.

- Nehogy elájulj, mert nem bírlak el. Lassan hátráljunk és menjünk vissza, mit szólsz?

- Jó.

A lassú hátrálásból futás lett és amilyen gyorsan csak tudtam hívtam Taehyungot.

- Szia!- szólt bele.- Minden okés?

- Nem!- kiabáltam.- Itt van egy csomó ember a kávézó előtt! Valahogy tűntesd el őket!- fakadtam sírva.

- Nyugodj meg. Oda megyek és viszek embereket is. Nincs ott valahol a testőröd?

- De... asszem ott van kint a tömegben. Taehyung, mit csináljak?- estem kétségbe.

- Csak maradj ahol vagy. Jimin veled van?

- Igen.

- Akkor jó. Tíz perc és ott vagyok.- mondta, majd lerakta.

A sok paparazzi megijesztette a szívemet. Elkezdtem félni a jövőtől ami ránk várt és a kapcsolatunkra Taehyunggal. Sosem féltem annyira, mint akkor.

- Minden rendben?- kérdezte tőlem Jimin, miután leültem a padra, s ő is mellém.

- Nem...- hűltem el.

- Semmi baj.- kezdte el simogatni a hátamat.

- Ilyen lesz ezentúl az életem? Paparazzi lesz minden sarkon és én leszek tele mindennel?- könnyeztem be.- Hiba volt belemenni Taehyung hülyeségébe.- sírtam el magamat.

- Nem a te hibád.- próbált nyugtatni.

- De igen!- fakadtam ki, majd hullani kezdtek a könnyeim.

- Jungkook!- fogta kezei közé az arcomat, így farkasszemet néztünk egymással.- Te nem vagy hibás semmiben! Ezt sose felejtsd el. És azt sem, hogy Taehyung mindig, de tényleg mindig eléri amit akar. Ne magadat okold ezért.

- De én voltam aki beleegyezett, Jimin.- girmaszoltam.

- Kook...- suttogta.- Te egy gyönyörű lélek vagy. Ne hagyd, hogy mások mást láttassanak veled.

- Jimin...- nyőgtem.

- Jungkook...- nézett le a számra.

Tudtam, hogy össze van zavarodva, de még sem akartam beismerni magamnak. Ahogy azt sem, hogy mind végig Jimin állt ki értem, mióta csak megismertem. Arca lassan közeledni kezdett az enyémhez, s mikor realizáltam, hogy mit is akar csinálni, gyorsan felpattantam, majd hajamba túrtam a frusztráltságtól.

- Én...én...- hebegte.

- Te Yoongit szereted.- fordítottam hátat.- Én pedig Taehyungot. Ne csinálj hülyeséget.

- Ne haragudj csak... annyira... Jungkook te minden vagy amit egy ember akar!- állt fel, s hallottam, hogy lépett felém egyet.- Én... én nem szeretem annyira Yoongit, mint téged!

- Jimin!- kiabáltam rá, vissza fordulva.