Miután Jimin hazakírsért, s bementem a szobámba, tárcsázni kezdtem Taehyung számát. Alig csöngött pár másodpercig, már fel is vette.

- Jungkook?

- Te barom!- kiabáltam.

- Tessék?- lepődött meg.

- Amint nehezebbre fordul a szénád már futsz is egy nő lábai közé, mi?!

- Te meg miről beszélsz?

- Láttalak titeket a tévében. Nagyon szép csaj az a Jennie. Csak az a helyzet, hogy te kurvára meleg vagy!

- Benne voltunk a tévében? Mégis mit mondtak?

- Azt, hogy viszonyotok van!

- Ez nem igaz.- horkantott fel.- Jennie egy régi barátom és találkoztunk, mert ő is modellkedik.

- Persze. Te hazug szemétláda! Nem hiszem el, hogy még mindig szeretlek...- csuklott el a hangom.

- Jungkook, nem tudom mit mondtak, de nincs köztünk semmi! Érted? Semmi!- ismételte meg magát.- Amúgy is nem úgy volt, hogy elfelejtjük egymást? Ezt mire véljem?

- Én... Nem tudom.- nyugodtam le.- Csak annyira felkavart, hogy mással látlak, hogy nem bírtam magammal...

- Értem, de még ha igaz is lenne, nem kéne elfogadnod? Mármint te mondtad, hogy felejtsük el egymást és először te mentél bele egy hetero kapcsolatba azzal a lánnyal.

- Tudom, de... baj van... nem tudok lefeküdni vele...- sírtam.

- Nem tudom erre mit válaszoljak.- sóhajtott.- Mi a baj?

- Egyszerűen minden alkalommal mikor próbálkozom te jutsz eszembe és nem tudom megtenni, mert bárhogy próbállak elfelejteni, egyszerűen lehetetlen.

- Tanácstalan vagyok az ilyen helyzetekben. Tovább szeretnék lépni rajtad. És te kérted ezt a verziót, szóval most leteszem, te pedig gondold át mit akarsz csinálni. Nem segíthetek. Szia, Jungkook.

- De...- kezdtem volna bele, de letette.- Bazd meg!- dobtam el a telefonomat, majd a párnámba ordítottam, fulladozva a könnyeimtől.

Fájt a mellkasom, s a szívem majd' kiszakadt. A levegő gyorsan járt ki, s be a tüdőmbe, így a látásom elhomályosult, a fejem pedig elkezdett fájni.

Másnap úgy mentem munkába, mint egy félholt. Vörös, kisírt szemeimet bántotta a nap, s még csak vissza sem írtam Lisának, aki addigra már aggódhatott értem.

- Haver?- nézett rám Yoongi, mikor levettem a napszemüvegemet.- Mi történt?

- Szétestem.- vontam vállat.- Nem bírok itt dolgozni. Behoztam a felmondó levelemet.

- Ez Taehyung miatt van?

- Mondhatni.

- Itt van bent. Hazajött tegnap este. Menj, beszélj vele.

- Nem.- ráztam meg a fejemet.- Nem akarom látni. Egyébként is, túl akarok lépni rajta és ezen az egészen.

- Mi történt?- fogta meg a vállaimat.

- Mondtam már.- kezdtem el kutatni a felmondó levelem után, s miután kivettem, Yoongi mellkasának nyomta.- Ezt add át neki.

- Nem.- tolta vissza a kezembe.- Bármi is ez a dráma, én nem akarok belekeveredni. Rendezd le vele.

- Neked sincsen képed kiállni értem...- suttogtam.

- Jungkook... ne már.- tárta szét a karjait.

- Tudod mit? Csesszétek meg.- indultam kifele, de mikor az ajtóhoz értem egyből bűntudatom lett.- Yoongi...- rogytam össze.

- Kook!- sietett hozzám.- Gyere!- vont ölelésbe.

- Ne haragudj, csak...- sírtam el magamat.

- Tudom.- simogatta a hajamat.- Oda megyek veled.- állított fel.

Lassan sétáltam be az irodába, ahol Taehyung ugyan úgy ült ahogy mindig is szokott.

- Főnök!- szólt Yoongi, mire Taehyung felemelte a tekintetét, de mikor rám nézett, egyből elfehéredett.

- Veled mi történt?- állt fel.

- Beadja a felmondását.- válaszolt helyettem is.

- Mi a fene van veled?- sietett hozzám, majd vállaimra támaszkodva nézett rám.- Jungkook?

- Fogadja el...

- Nem!- rázta meg a fejét.- Addig nem amíg ő nem mondja. Jungkook. Felmondasz? Itt hagysz?

- Igen...- suttogtam, mire ő levette rólam  a kezeit, s elvette Yoongi kezéből a levelemet.

- Legyen. Akkor, viszlát Jeong Guk.

- Főnök, ha megengedi...

- Nem, nem engedem. Jungkook te mehetsz, Yoongi kérlek kezd el kiszolgálniba vevőket.