Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

20.fejezet: Viszony

Nyomottan keltem fel egy ismeretlen ágyban. Felülve próbáltam emlékezni az éjszakára, de nehezen ment.

- Felkeltél?- jött be a szobába Taehyung.

- Mit keresek én itt?- néztem körbe.

- Tegnap kicsit leittad magadat. Valakinek segítenie kellett. Egyébként elájultál amint hozzád értem, szóval inkább ide hoztalak, írtam egy üzenetet anyukádnak, hogy az este nem mész haza.- ült le mellém az ágyra.

- Értem.- bólintottam.

- Kérsz reggelit?

- Nem.- keltem ki, majd sajgó fejjel elindultam a kijárat felé.

- Várj!- sietett utánam.- Hiányzol.- állt meg mögöttem mikor a kilincsre tettem a kezemet.- Neked nem hiányzom?

- Dehogynem.- húztam egy fájdalomittas mosolyra az ajkaimat.- Viszont már van valakim aki kedves hozzám. Megnevettet, meghallgat és ki tudja mondani, hogy szeret. Komolyan gondolja velem.

- Elhiszem, de azt nem, hogy te szeretni tudod őt.

- Meglátjuk. Ha nem akkor is legalább megpróbáltam.- vontam vállat.

- Jungkook.

- Igen?- fordultam felé.

- Nem lesz semmilyen út. Nem viszlek magammal. Egyedül megyek.

- Miért?- engedtem el a kilincset.

- Mert így lesz időm nekem is elfelejteni téged.- mosolyodott el.

Valamiért fájt ez a mondata. Nem akartam, hogy elfelejtsen. Nem akartam kilépni a házából. Nem akartam egyedül hagyni. Nem akartam... elhagyni. Végleg.

- Menned kéne. A barátnőd biztosan vár. Ha jól láttam mielőtt felkeltél akkor írt is neked.- mutatott a zsebem felé, miben a telefonom volt.

- Igen... mennem kéne. - hajtottam le a fejemet, benyúlva a készülékhez.

- Szia, Jungkook.- köszönt el.

- Szia.- suttogtam, majd erőt véve magamon, kinyitottam az ajtót, s kiléptem.

Nehezen vettem rá a lábaimat, hogy tegyek egy lépést a bezárt ajtó előtt, így becsuktam a szemeimet és vettem egy nagy, mély levegőt, mit az szakított meg, hogy meghallottam a házból egy nagy puffanást, és azt ahogy Taehyung fájdalomittasan felordít. A szemeimbe könnyek gyűltek, és vissza akartam menni, de tudtam, hogy ha visszamegyek akkor ott ragadok.

- Sajnálom.- sírtam a levegőbe, majd elsétáltam.

Pár nap elteltével sem találkoztam a főnökömmel, csak az instagrammjáról tudtam, hogy mit is csinál. Tényleg elment egy díjátadóra, de ami a legszörnyűbb volt, hogy órákig nézegettem a képeit, méghozzá a kávézóhoz közeli bárban, a sörbe folyva minden bánatomat.


- Tökéletes pasi.- ült le mellém Jimin, belenézve a telefonomba.- Kár, hogy belül szörnyű.

- Ja.- válaszoltam tömören, majd leraktam az asztalra a készüléket.

- Na és mizujs Lisával? Alakul?

- Igen. Ami azt illeti egészen jól. De van egy kis baj.

- Na.

- Szexelni akar... mármint nekem nincs ezzel bajom, de nekem még korai... tudod... mert...

- Mert?- emelte fel a szemöldökét.

- Mert nem áll fel, na!- temettem arcomat a tenyereimbe.

- Mi az, hogy nem?- lepődött meg.

- Mindig mikor oda érünk... hirtelen eszembe jut Taehyung és képtelen vagyok rá.- nyőgtem.

- Jajj istenem...- sóhajtott fel.- Ki kéne lépned. Hidd el nekem sokkal könnyebb lenne, ha nem látnád többet.

- Hogy ne látnám? Nézz oda!- mutattam a tévére, ahol a hiradóban éppen róla beszéltek.

- Várj csak... Hangosítsa fel, kérem!- szólt a csaposnak.

Friss híreink szerint, Kim Taehyung a fiatal üzletvezető, egyben a nagy kávézó cég igazgatója egy híres modellel, Kim Jennie-vel folytat viszonyt.

- Na bazd...- hült el, én pedig teljes sokkban ültem a pult mögött.

Még így is túl jól nézett ki ahhoz, hogy rajtam kívül bárki más is elszörnyűlködjön azon amit lát.

- Kook?- nézett rám, de én csak a monitort bámultam pislogás nélkül. - Végülis érthető.  Neked is van, neki is lett, de egy lány...? Én úgy tudtam,  hogy meleg...- halkult el, nehogy meghallja más is.

- Megölöm...- suttogtam.

- Tessék?- ment fel egy oktávval a hangja.

- Csak jöjjön vissza! Ez a marha nagy szeretete a főnöknek! Itt hagy minket, hogy dughasson!- kiabáltam.

Nem bírtam olyan jól az italt és képes voltam így viselkedni tőle.

- Jungkook, mindenki minket figyel! Halkíts egy picit.- nyugtatott le.

- Még egy sört kérek.- toltam a poharamat a csajhoz, aki meglepődött arccal nézett rám.- Mondom még egyet!

- Máris!

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro