Egy hét elteltével már kezdtem egészen jól csinálni a kávékat és a teljes ital, s étlapot bemagoltam, így már könnyebben ment a munka. Szerencsére Minwha kisasszony Jimint jelölte ki mellém az első hónapomra, így alkalmam nyílt többet beszélgetni vele. Mikor elmeséltem neki, hogy Mr. Kimnek vissza kell adnom a nadrágja árát, teljesen elfehéredett. Azonnal tudtam, hogy megtaláltam a lelkitársamat. Éppen ebéd szünetet tartottunk mikor megszólalt.

- Ezt nézd, Mr. Kim posztolt az instagrammjára.- mutatta felém a telefonját.

KTH

A legfinomabb kávé Párizsban. Köszönöm szépen a vendég látást❤️

Likes: 236897    Comments: 47965

- Jó sokan ismerik az igazgató úrat.- hültem el a lájkok és a kommentek láttán.

- A legszexibb, pénzes, szingli pasi. Ne csodálkozz.

- Szingli?

- Persze!

- Egyébként miért kth a neve?

- Kim Taehyung a teljes neve. Nem tudtad?

- Nem.- ráztam meg a fejemet.

- Jesszusom, Jungkook! Honnan jöttél a Marsról?- bökött oldalba, miközben én próbáltam enni a szendvicsemet.

- Hát ne haragudj, egyszer találkoztam vele és az is pont elég volt így első látásra.

- Hidd el jó fej ő, csak meg kell érteni.

- Egyébként hány éves ez az ember?- néztem meg közelebbről.

- Húszonhat.

Lélekben fejen csaptam magamat, hogy mégis miért pont ő kell legyen a sok közül aki megtetszett nekem.

- Mi az?- hajolt közelebb, az elfehéredett arcomhoz.

- Semmi csak azt hittem fiatalabb.

- Ugyan már, ha fiatal lenne még ennél jobban is akkor nem ő lenne az igazgató, nem gondolod?

- Van benne valami...

- Jó napot!- szólalt meg előttem egy férfi.

- Szép napot! Mit adhatok?- mosolyogtam.

Hazaérve az első dolgom volt elővenni a telefonomat és megnyitni az instagrammot. Rákerestem Mr. Kimre, és amit láttam belülről elszörnyűlködtetett. Tökéletes volt. Persze csak külsőre, de nem tudtam nem végig nézni a képeit, amíg az egyiken meg nem akadt a szemem.

Valamiért úgy éreztem, hogy ha ott lettem volna akkor a ruhái nélkül fotózzák le.

- Szent isten...- suttogtam, a szívem pedig hevesen vert az agyam kreálmányától.

Nem voltam büszke rá, de egyből elképzeltem a ruhája nélkül, ahogy azt mondja nekem, hogy "Ülj rám". Fiatal voltam és még tomboltak bennem a hormonok, mintha az összes vér átárlamlott volna az alsó felembe, úgy éreztem egyre szűkösebbnek a nadrágomat. Az ujjaim akaratomon kívűl cselekedtek, s rányomtam a Követés gombra. Egy perc sem telt el, jött az üzenet, hogy visszakövetett.

- Bajban vagyok...- suttogtam magamnak, a hajamba túrva, s abban a másodpercben megrezzent a telefonom.

KTH: Szia! Ismerlek?

Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek hirtelen. A saját főnököm akire ráborítottam egy kávét, nem ismer meg. Egyből arra gondoltam, hogy lehetséges, hogy nem nézte meg a posztjaimat.

Letjungcook: Jeon Jeong Guk vagyok. Tudja, az akinek vissza kell fizetnie a nadrágja árát.

KTH: Áhh, megvan.

KTH: Amúgy is szólni akartam, de ha már itt tartunk akkor hagyd csak, nem kell visszafizetned. Minwha mondta, hogy egyedül élsz az édesanyáddal, ezért nem szeretném megnehezíteni az életét.

Letjungcook: Tényleg nem kell?

Egy pillanatra elhittem, hogy még kedves is, csak rossz napja volt aznap, de jött a feketeleves.

KTH: Nem tudsz olvasni?

Letjungcook: De, tudok.

KTH: Pedig azt hittem nem :) remélem megtanultad az ét-itallapot, mert holnap írnod kell egy tesztet, remélem elmondta ezt neked a húgom.

Letjungcook: Nem, de most már tudom. Az ét-itallapot pedig megtanultam, ne aggódjon.

KTH: Nekem nem kell aggódnom a te munkád miatt :)

- Mekkora arrogáns egy pöcs ez...- mérgelődtem.

Letjungcook: Vettem. Szép napot!

KTH: Viszont!

- Anyádat is viszont te bunkó.- csaptam le a telefonomat.