Lalisa a legvadabb álmaimban sem szerepelt úgy, mint akihez valóban vonzódnék, de láttam az esélyt arra, hogy vele boldog lehetnék. De talán csak be akartam bizonyítani magamnak, hogy nem is annyira fontos számomra a főnököm. A taxiba beszállva, megigazítottam a szmokingomat és elővettem a telefonomat. Yoongi írt.

AGUSTD: Figyelj, én nem szólok bele, hogy mit csinálj, de a főnök megtudta, hogy randira mész. Nézd meg az instáját.

Összevont szemöldökkel írtam be a keresőbe a nevét.

KTH

A felemésztő mélységből nincs kiút mikor a számodra legértékesebb kincset valaki ellopja.

Likes: 19530792 Comments:351893

- Uram!- szóltam a volán mögött ülőnek.

- Igen?- nézett hátra rám a visszapillantóból.

- Kérem menjen erre a címre.- mutattam neki a telefonomat.

- Rendben.- s ezzel egy éles kanyart vett.

Majdnem húsz percbe tellett mire elértünk Taehyung házához. Megkértem a taxist, hogy várjon meg és ha nem megyek be a házba akkor az első uticélhoz megyünk. Idegesen kopogtam az ajtaját, mit késve, de kinyitott. Megszólalni se hagytam, egyből rátértem a tárgyra.

- Ki mondta, hogy ma este randim van?

- Mi?- vonta fel a szemöldökét.

- Ki a franc mondta el neked, hogy randim van és mi a büdös isten az a poszt instagrammon? Nem te mondtad, hogy nem szeretsz? Akkor miért kell ezt csinálni?- kiabáltam rá.

- Sosem mondtam, hogy nem szeretlek, Jungkook.

- De azt sem, hogy igen!

- És? Az a megoldás, hogy elmész randizni egy idegen libával?- lett ő is mérges.

- Ne vedd a szádra! Nekem egy normális kapcsolatra van szükségem. Nem akarok bújkálni mindenki előtt, szeretném megmutatni a világnak, hogy szerelmes vagyok, ha te vagy az az ember, ha más, én nekem is jár egy társ aki mindig ott lesz velem. És ez lehet, hogy pont Lisa lesz.

- Becsapod magadat!- sziszegte, majd közelebb lépett hozzám.

- Te vagy az aki becsapja magát, Taehyung! Mond ki, hogy szeretsz. Mond ki és a tiéd vagyok.- halkultam el, s testem remegni kezdett az izgatottságtól.

- É...én...- akadt belé a szó.

- Tudtam.- jelent meg egy keserű mosoly az arcomon.

- Jungkook én...

- Ne erőlködj.- emeltem fel a jobb mutató ujjamat.- Itt fejeztük ezt be.- mutattam magamra, majd rá, s újra magamra.- Valahogy éreztem, hogy hülyeség ide jönni és késni a randimról. Szép estét!- fordítottam hátat, majd visszamentem a taxihoz ami azóta is várt rám.- Mehetünk.- szálltam be, visszanézve az ablakon át a főnökömre, aki mozdulatlanul állt az ajtóban.

Telefonomat elővéve, írtam a legjobb barátomnak.

Letjungcook: Oda mentem a házához, de ez egy halott vágány. Nem fogok könyörögni neki.

AGUSTD: Mi történt?

Letjungcook: Semmi. Nem tudta azt se mondani, hogy szeret. Itt a vége. Hülyeség volt amúgy is, mert így késni fogok.

AGUSTD: Nagyon sajnálom Kookie...

Letjungcook: Nem kell. Ez az ő hibája, nem a tiéd.

Mélyen a mellkasomban fájdalmat éreztem, a torkom pedig kiszáradt. Nem akartam ezt érezni, de talán Taehyung volt az első igazi szerelmem. Szégyelltem magamat amiért a főnököm volt és azért is, hogy nem gondolkodtam előre. Hiszen ő idősebb nálam. Befolyásosabb. Fontosabb. Mindenki aki tudja ki ő nem akar mást csak vele lenni. Felnéznek rá az emberek, szeretik, bálványozzák, de nem látják milyen is valójában. Nem látják azt a félénk kisfiút ami valójában.

- Minden rendben?- nézett hátra a sofőr.

- Igen, miért?- néztem vissza rá.

- Folynak a könnyei.- fordult vissza, én pedig észbekapva gyorsan letöröltem a könnyeimet, miket észre sem vettem, hogy folynak.