Tizennyolc éves voltam mikor jelentkeztem életem első munkájára még az egyetem elkezdése előtt. Ki kellett töltenem egy tesztet és találkoznom a legfiatalabb vezetővel, Kim Minwha kisasszonnyal. A Kim's Coffee volt Dél-Korea egyik leghíresebb vendéglátó cége. Az interjúm után három nappal telefonáltak, hogy engem választottak. Eszméletlenül boldog voltam, ugyanis így szinte biztos volt, hogy ki tudom fizetni az egyetemet. Sajnos nem voltunk pénzes család, és még az is rontott rajta, hogy apukám meghalt négy évvel ezelőtt, így anyukámmal éltem utána.

- Jó reggelt!- köszöntem a szinte velem egykorú fiúnak, miután összefogtam a hajamat.

- Szia! Jeong Guk, ugye?- mosolygott rám, miközben felvette a kötényt.

- Hívj csak Jungkooknak. És te?

- Jimin.- kacsintott.

A fiú alacsony volt, babarózsaszín hajjal, mogyoróbarna szemekkel és a hangja vékonyabb, mint a megszokott. Egyből tudtam, hogy meleg, de ez engem nem zavart. Valamilyen szinten én is vonzódtam a férfiakhoz, de nem az olyanokhoz, mint ő. Inkább azok tetszettek akik magasak, izmosak, mély a hangjuk és elegánsak.

- Képzeld ma bejön csak azért az igazgató, hogy lásson téged.- indult ki az öltözőből, én pedig követtem.

- Tessék?

- Hát igen. Előre szólok, hogy kicsit zsémbes alak.- nyitotta ki a kávézó ajtaját, mire két ember már be is jött.- Szép napot! Mit adhatok?

Jimin megmutatta hogyan működik a kávé főző és elmondta, hogy érdemes minél előbb megtanulni az étlapot, különben ki is rúghatnak, ha túl lassú vagyok. Emellett elmesélte, hogy ő már két éve dolgozik itt, így biztosra vettem, hogy ő igenis idősebb nálam, hiába nem látszik rajta. Reggel hattól délután kettőig szólt a műszakom, így délután egykor már kezdtem megnyugodni, hogy nem fogok találkozni az állítólagos zsémbes igazgatóúrral. Éppenhogy kifújtam a levegőt, mert elfogytak a sorban álló vendégek, belépett az ajtón álmaim férfija. Pont olyan volt amilyennek leírtam a típusomat. A teste minden porcikája izmos volt, de nem olyan, mint egy testépítőnek. A haja szőkésbarnán szinte csillogott, szeme pedig mélybarnán nézett egyenesen a lelkem legmélyére.

- Jó napot! Mit adhatok?- mosolyogtam rá, de mintha egy apró fintor ment volna át rajta, úgy nézett végig rajtam.

- Oooo Mr.Kim! Jó napot!- szaladt mellém az új barátom, nekem pedig leesett, hogy mi is történik.- Nézze el neki, mint tudja Jung... Jeong Guk még új.- fogott a vállamra.

- Semmi baj.- biccentett.

Még a hangja is tökéletes volt. Az agyam mintha lefagyott volna és teljesen más helyre kerültem. Ott volt ő, ott voltam én és mintha egy tündérmesébe csöppentem volna. Viszont ez az ábrándozás nem tartott sokáig, ugyanis Mr. Kim köhögött egyet, majd rácsapott a pultra, mire én ijedtemben megugrottam.

- Adjon egy lattét. Lehetőleg gyorsan, mert dolgom van.

- Máris!

A magamtól telhető legjobb tudásommal csináltam neki az innivalót, Jimin hála istennek kisegített és megcsinálta a habot a kávéra, s utána már nyújtottam is Mr. Kimnek, de amikor az ujjaink összértek, s szemünk találkozott, leejtettem, így az egész a nadrágján landolt.

- Jesszus!- szisszent fel a forró ital érzetére.

- Szent ég! Nagyon sa...- mondtam volna, de felemelte a jobbját, csendre intve.

- Kövessen az irodába.- indult el, én pedig sietősen utána mentem.

Az iroda letisztult volt. fehér, üveg asztal, elefántcsont színű székekkel és pár igencsak értékesnek tűnő festménnyel telerakba

- Ne aggódj, nem rúglak ki.- ült le.- Viszont ki kell fizetned a nadrágomat. Nagyon drága volt és most miattad nem tudok elmenni egy fontos találkozóra.- ült le, keresztbe font lábakkal.

- Ne haragudjon.- hajtottam le a fejemet.- Mennyit kell visszafizetnem?

- Kétszáz.

- Kétszáz yen?

- Kétszázezer.- nyomatékosította az "ezer" szót.

- Nekem végem...- rogytam a földre.

- Ha jól tudom négyszázezer yen a fizetésed, tehát nem okozhat gondot.- vont vállat.

- De gondot okoz... Hogy fizetem így ki az egyetemet...- szörnyedtem el.

- Ez nem az én bajom. Máskor figyelj oda jobban.

- Maga tényleg zsémbes.- suttogtam.

- Hogy mit mondtál?- emelte fel a szemöldökét.

- Semmit. Ha nem bánja vissza mennék dolgozni, lassan vége a műszakomnak és sokat kell még tanulnom.

- Menj csak.