Végre meggyógyultam, szóval el is mentem meglátogatni Louist. Ma valami fontosat szeretnék kérdezni, szóval egy kicsit ideges vagyok. A kezeim remegnek és nem bírom nem forgatni a gyűrűmet. Amikor beértem az üzletbe, Louis boldogan nézett fel a pult mögül.

„Harry! Szia!" Mondta egy mosollyal az ajkain. Integettem neki, köszönésképpen. „A szokásost?" Kérdezte Louis vidáman. Bólintottam, azon gondolkodva, hogy miért van ma ilyen jó kedve. Általában egy kicsit fáradtabbnak tűnik de ma reggel nagyon energetikus. A napfény mosolyával majdnem mindenkit levett a lábáról, bár nem mintha bánnám.

Mikor a kezembe adta a kávémat, beharaptam az alsóajkam. „Hé, uhm, szeretnék kérdezni valamit." Mondta hirtelen Louis, kitörve a jókedvéből. „Bocsi, ha félreértettem az egészet,de lenne kedved valamikor a kávézón kívül találkozni? Mint egy randi?" Reményteljesen elmosolyodtam. „Igen, igen abszolút! Imádnám. Igazából ugyanezt akarta, kérdezni, csak annyira ideges voltam, hogy nem hiszem, hogy fel mertem volna tenni." Mondtam egy nevetéssel. Louis elmosolyodott.

„Holnap délután három körül jó neked? Találkozhatnánk az utca végén a parkban." Mondta Louis. Bólintottam egy mosollyal az arcomon. „Az tökéletes lesz."

„Akkor holnap." Elengedtem a kezét, amit eddig a pulton fogtam. „Holnap." Kacsintott mielőtt kivittem volna a buszmegállóba a kávémat, a szokásos buszomra várva.

···

El sem hiszem, hogy tényleg megtettem. Elhívtam egy randira. És igent mondott. Alig várom a holnapot. Lehet, hogy elviszem a park mellett lévő fagyizóba. Végülis, holnap majd kiderül.