32.rész

A diagnózis a szokásos volt, keveset ettem és ittam, meg idegi kimerültség. Aznap délután saját felelősségemre ki is engedtek a kórházból. Johnny nem örült, amiért minden áron haza akartam menni, de meggyőztem, hogy rá és egy kis pihenésre van szükségem. A kocsiban el is elaludtam, csak arra ébredtem, fel hogy kapok egy puszit.

Álmosan nyúltam el az ágyban.

- Nem bújsz ide? –fogtam meg a karját, mikor felállt.

- Edzés nap van, és nem szóltam előre a srácoknak, hogy ma mégsem lesz óra.

- Értem.

- Nagyon sietek vissza. –simogatta meg az arcom.

- Oké.

- Pihenj, aludj, és egyél. A hűtőben van narancslé, kaja nincs, de az asztalom hagytam pénz és pár szórólapot.

- Jól van. – húztam magamra a takarót.

- Nem lesz baj? – megráztam a fejem, és nyűgösen felnyögtem, mire adott egy újabb puszit - Este mi legyen a program?

- Nem tudom. – pillantottam rá morcosan.

- Válassz egy filmet, és rendelünk kínait.

- Nincs kedvem.

- Sorozat?

- Ne piszkálj. – húztam a fejemre a párnát. Óvatosan lecibálta a fejemről, és átölelt.

- Szeretlek. – súgta a fülembe – Nagyon sietek. Utána két teljes napunk van együtt. Oké? – mosolyogott rám.

- Igeeen. - dünnyögtem.

- Aludj. Ha kipihented magad minden jobb lesz.

- Naná. – mire jelentőségteljesen rám pillantott, majd felállt – Ha baj van, hívj. - és kisétált a szobából.

Végül sikerült aludnom pár órát, fél nyolc is elmúlt mire felkeltem és kicsoszogtam a konyhába vízért. A szórólapokat átnéztem és végül egy kínai és egy mexikóit tettem oldalra. Johnny több mint negyvenöt dollárt hagyott ott. Annyiból kettőnkre kétszer vagy háromszor rendelhettem volna bármit.

Egy forró zuhany után, kerestem magamnak a cuccai közt pólót meg bokszert. Főztem egy kávét, és elkezdtem átfutni a telefonomra érkezett emaileket, és értesítéseket.

Jake-nek is írtam, hogy minden rendben. Negyed nyolc is elmúlt már, mikor hallottam egy öblös motorhangot. Alig öt perccel később már nyitotta az ajtót.

- Szia. – mosolyogtam rá.

- Hello. – vakkantotta, ledobta a cuccát az ajtó mellé a földre, beljebb jött, és megjelent mögötte Robby és Miguel. Tele voltak kisebb vérző sebekkel, horzsolásokkal, a ruhájuk és szétszakadt nem is egy helyen.

- Miért verekedtetek össze?

- Nem verekedtünk össze! – csattant fel Diaz.

- Miért hiszi mindenki ezt? – támadt nekem Robby is.

- Mert ennek lenne értelme. Mi történt? – fordultam Johnny felé, aki már a fürdőből jött vissza fertőtlenítő szerekkel és tiszta törölközőkkel.

- Összeakadtak egy sráccal.

- Egy sráccal? Szerintem inkább Van Dammal, vagy Chuck Norrissal. – azzal leültettem a két gyereket.

- A senseit kereste.

- Te hol voltál? –pirítottam Johnnyra.

- Hátul pakoltam a dojóban! A fiúk a kocsinál vártak. Öt perc lehetett.

- Mit akart?

- Beszélni apámmal, elég kötekedő volt.

- És összebalhéztatok.

- Ő kezdte! – védekezett Diaz.

- Te meg folytattad! – és az egyik arcán lévő sebre nyomtam az alkoholos vattát – Szép kis zűrt kavartatok. Anyád megint Johnnyt fogja lecseszni. – csaptam a spanyol fiú vállát - Shannon-ról már nem is beszélek. – és Robby tarkójára nyomtam egy tockost.

- Mi csak védekeztünk.

- Szarul ment. – azzal próbáltam menteni a menthetőt, és letisztogatni őket - A fagyóban van borsó kivennéd? – pillantottam a hátam mögé, ahol Johnny én a pultnak dőlve kávézott – Nem segítesz??

- Annyira tutujgatod és oltod őket, hogy rám már nem sok szükség van.

- Rendeljél kaját. Éhen veszek.

- Oké. Oké. –tartotta fel megadóan a kezét benne két zacskó fagyasztott zöldséggel.

- Remek. – az egyik tasakot Miguel arcába nyomtam a másikat rácsaptam Robby duzzadt vállára. Mindketten jajgattak és morogtak. –Kuss legyen.

- Kínai jó?

- Bekarikáztam mit kérek.

- Intézem.

- Ti meg! Halljam elölről az egész sztorit!

- Szóval az úgy... - kezdett bele Robby, de kopogtattak.

- Ugye nem anyukám az? – nyújtogatta a nyakát Diaz.

- Reménykedj, hogy nem!

Johnny ment ajtót nyitni.

- Szevasz.

- Mit akarsz te nyikhaj?

Johnny szókincse zseniális...Nyikhaj? Most komolyan?

- Angiet keresem.

- Ne keresd!

Letettem a véres pamacsokat, és az ajtóhoz mentem.

- Johnny...

- Minek van ez itt? – akadt ki.

- Nem ez! Ő!Ő! Ember! – ráböktem Jakre-re, majd az ajtóra –Ez! Te Tarzan!- és vállon löktem.

Mire Johnny nagyon mérgesen nézett rám, a két fiú a konyhában meg igyekezett elfojtani a röhögését.

- Kuss ott hátul!

Jake elfordult, mert nem akart Johnny képébe nevetni.

- Beengednéd végre?

- Nem.

- Johnny! Kérlek.

- Mit akarsz tőle? – kekeckedett tovább Jake-el.

- Kijöhetsz játszani az udvarra, vagy ahhoz is engedély kell? – címezte nekem Barnes a kérdést.

- Nem tudom, általában nincs rajtam póráz. – megkerültem Johnnyt, közben meg mellkasához vágtam a törölközőt – Rakd rendben a két önhitt karate kölyköt! Ó te nagymester!

- Gyertek befelé! – azzal sarkon fordult, és Jake-el otthagyott az ajtóban.

- Tudod néha olyan, vagy mint valami kőkorszaki szaki a barlangból! A kőbunkót hol hagytad Frédi? – indultam utána – Te meg told be a segged! – mordultam Jake-re.

- Abbahagynád a piszkálásom?

- Nem hagyom abba, mert úgy viselkedsz, mint valami... Mi van?? – néztem a két felpattanó srácra.

- Ő az! – mutatott felém Diaz, megfordultam és Jake-re néztem.

- Te összeverekedtél velük???

- Az nem úgy volt! - mentegetőzött máris, mire felkaptam az első kezembe kerülő tárgyat, ami egy régi fém sütőkanál volt. Azzal kezdtem el csapkodni, ahol értem, persze jól védekezett.

- Te hülye barom! Hogy lehet valakinek ekkora fekete lyuk a fejében?? Minek kell neked mindig mindenbe belemásznod?! Nem igaz hogy nem bírsz a seggeden ülni?? Megmondtam, megbeszélem Johnnyval, és Daniellel! De nem! – találtam fejen, a kanál élével mire a oda kapott én meg tovább ütöttem –Mindig te vagy „a jobban tudja okosok"!(Star Wars idézet)

Hátrálás közben elbotlott valamiben és a fotelbe esett.

- Hagyjál már! –hadonászott, de így most a lábát tudtam csapkodni, ahol értem – Állj már le házi sárkány!

- Az egyik Johnny fia! – vágtam akkorát a sípcsontjára, hogy felordított fájdalmában, a sütőkanál meg kissé meghajlott.

- Sajnálom jól van?

- Nem hallom! – csaptam fejbe megint.

- Sajnálom! Kurvára sajnálom! Elbasztam! Most boldog vagy?? – kiabált az arcomba.

Erre teljes erővel a vállára húztam, mire a kanál a lelkét kilehelve kilencven fokban elhajlott.

- Most vagyok boldog! Emeld fel a segged és kérj elnézést! – azzal sarkon fordultam.

A két fiú döbbenten állt, Johnny pedig hangosan és meggörnyedve röhögött.

- Kell egy új sütőkanál! – dobtam az asztalra.

- Nekem meg új koponya, és láb... - mire megfordultam, és Jake sántítva jött mögöttem – Vérzik a fejem. – mutatta a véres kezét.

- Túléled.

- Lehet hogy varrni kell baszd meg.

- Akarsz még eggyet?

- Köszi Tündércica, de nem. –vágott egy pofát.

- Ti ismeritek egymást? – mutogatott ránk Miguel.

- Tizenöt éve. – sóhajtottam fel - Ő Miguel Diaz,ő meg Johnny fia Robby Keene. – mutattam be őket - Jake Barnes egy barátom.

- Hello. – fogott velük kezet – És bocs... Általában nem ugrom ennyire kötözködésre.

- Nem gond. – bólogatott Diaz.

- Barnes? – nézett rám Johnny idegesen.

- Igen Mike fia.

- És szerinted én szóba állok vele?

Csípőre tettem a kezem, és az ujjaimmal doboltam az asztalon.

- Mi az?

- Rendelj valami kaját. Én ellátom ennek a tökkelütöttnek a fejét. – toltam a székbe Jake-et – Te meg közben meghallgatod. Aztán a végén kidobhatod, ha nem tetszik. Így jó?

- És ha nem?

- Nem tudom! –tártam szét a karom – Szerintem már csak fakanalad van itthon, de  testápolónak az is jó.

Erre a srácokból kitört a nevetés, majd Johnnyból és belőlem is.